Sokat hallunk a hormonokról, de valójában keveset tudunk róluk. Max Nieuwdorp Hormonok című könyve azok számára íródott, akiknek elegük van a hormonális folyamatokat a köztudatban körüllengő „misztikus” ködből, és szeretnék tisztábban látni ezeknek az anyagoknak a szerepét szervezetünk működésében. Nieuwdorp nagy fába vágja a fejszéjét, átfogóan kívánja tárgyalni a hormonműködést, így a feladat már önmagában a témaválasztás miatt rendkívül összetett. Egy kicsit olyan ez, mintha valaki átfogóan akarna írni a fogaskerekekről, ekkor ugyanis egyaránt tárgyalnia kell az óraszerkezetet, a gőzmozdonyt, az esztergagépet és a felhúzható műanyag játékegeret. A hormonok esete azért hasonló, mert ezek a molekulák olyan „eszközök”, melyek sokféle, egymástól nagyon különböző területen vannak jelen. Közös bennük, hogy hírvivő anyagok, melyekkel a szervezet egyik része üzen a test valamely másik részének. Ám termelődési helyük nagyon változatos – az agytól kezdve a gyomron át a petefészkekig és a herékig számos szervünk választ el hormonokat –, és sokfélék a célterületek is, ahol ezek az anyagok kifejtik hatásukat. Az meg egyenesen megszámlálhatatlan, hányféle életfolyamatban játszanak kulcsszerepet a „hormonposta” révén továbbított üzenetek.
Nieuwdorp tíz fejezetben tekinti át a különféle hormonok élettani szerepét. Nagyjából az emberi élet szakaszai szerint halad: a fogantatással kezdi, majd a kisgyermekkoron és a kamaszkoron át eljut a felnőttkorig, a változás koráig és az öregségig. Közben olyan, általánosabb témákra is kitér, mint a bélflóra fontossága vagy a hormonok szerepe az elhízásban. A szerző nagyon sok mindenről beszél, és tiszteletre méltó, hogy közben soha nem válik felszínessé. Nieuwdorp rengeteget tud, és ennek javát át is akarja adni. Emiatt a könyv nagyon tartalmas, és az olvasónak igencsak figyelnie kell, mert a szövegben nincsenek üresjáratok, ráérősen előadott magyarázatok. Viszont vannak benne érdekes, az élettani ismereteket illusztráló történetek, például a legenda szerint a 13. században élt pápáról, akit egészen addig férfinak hittek, amíg gyermeket nem szült, a „halhatatlan” Henrietta Lacksről, aki ugyan 1951-ben elhunyt, de sejtjei a laboratóriumi tenyészetekben még ma is élnek, vagy éppen Max Nieuwdorp – vagyis a szerző – kisfiáról, akinek rákját az apjából átültetett májdarabbal sikerült meggyógyítani.
A leginkább pszichológiai témájú, „Homoszexualitás és transznemű személyek” címet viselő fejezet azok közé tartozik, melyek nem tartalmaznak „végső” tudományos ítéletet – a kutatás ugyanis még nem tart ott, hogy pontosan meg lehetne állapítani, milyen szerepük van a hormonoknak a nemi orientáció kialakulásában vagy abban, hogy valaki a biológiai nemétől eltérő identitásúnak érzi magát. Nieuwdorp összefoglalja, ami tudományosan már bizonyított, de mindig ismerteti a nyitott kérdéseket is – a 45 oldalas irodalomjegyzék a szakemberek számára is tartogat újdonságokat.
A könyv sajnos az elhanyagolhatónál egy kicsit több elírást tartalmaz, például a 22. oldalon lévő ábrán a mellékpajzsmirigy latin neve helyett a pajzsmirigy neve szerepel, a 76. oldalon pedig játsszanak helyett „játszanak” áll. Ezek azonban nem túl lényeges dolgok. A fontos az, hogy a Hormonok című könyv tengernyi jól rendszerezett, régi és új ismerettel szolgál. Csak oda kell figyelni rá – de megéri.
(Max Nieuwdorp: Hormonok – Az életünkre ható hírvivők, Typotex Kiadó, 2023, 331 oldal, 5900 Ft)
