Miért gondolja a leendő olvasó, hogy valamiféle botrányos témát feszegető, társadalomkritikus könyvre számíthat, ha kézbe veszi Okszana Vaszjakina Seb című regényét? Mert az ismertetőkből kiderül, hogy a történet főhőse egy „fiatal orosz leszbikus nő”, sőt maga Vaszjakina is fiatal orosz leszbikus nő, ráadásul feminista. Ám a papírforma egyáltalán nem igazolódik: a könyv egy fiatal nőnek – magának a szerzőnek – nemrég elvesztett anyjával való ellentmondásos és kínzó kapcsolatáról szól. A gyerekkori és azóta is égető vágyról, hogy édesanyja szeresse, elfogadja őt, és a gyötrelemről, mert ez a vágy sohasem teljesülhetett be.
Ami meghökkentő: ez a regény igazi, nagy irodalom. A nagyon ritkán felbukkanó remekművek közé tartozik.
Valójában nem hagyományos értelemben vett regény, leginkább abba a műfajba sorolható, melyet jobb híján autofikciónak neveznek. Szerkezete Annie Ernaux, a 2022-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett francia írónő könyveire emlékeztet: viszonylag rövid szakaszokra tagolt szöveg, szinte spontán módon feltörő, nem szigorúan időrendbe állított emlékek sorozata. A stílus egyszerű, a megfigyelések a kíméletlenségig pontosak. Míg azonban Ernaux történelmi-szociológiai kontextusba helyezi családja és a maga történetét, Vaszjakina a líra és a filozófia felé hajlik. Verseket és rövid esszéket is beilleszt könyvének szövegébe, szűkszavú leírásai pedig hihetetlen elevenséggel idézik fel a szibériai tájat és a rendszerváltás utáni Oroszország miliőjét.
Ha pszichológiai szempontból nézzük, a regényből kirajzolódik, hogy mit él át egy diszfunkcionális családban élő gyerek egy bensőséges szeretetre képtelen anya mellett. Szó esik kapcsolati erőszakról, alkoholizmusról, depresszióról, paranoiáról és pánikzavarról is – és ezek az elemek az élmények átéltsége és Vaszjakina stílusának szikársága, könyörtelen objektivitása miatt nagyon szívbe markolóak. Ez a regény azonban nem pszichológiai szemléltetőeszköz. A szerző megfigyel, elemez, értékel, néhol még lélektani magyarázatokat is felvet. Ám nem akar oktatni, nem a tipikus helyzeteket, javasolt megoldási módokat mutatja be. Egyetlen ember, egy kisgyerek, majd fiatal felnőtt küzdelmét írja le a szülői szeretetért, a kötődésért és a függetlenedésért, a dolgok kimondásának képességéért, az írásért, a szembenézésért, végső soron azért, hogy önálló emberként megtalálja helyét a világban.
A könyv magyar fordítása remek, csak egy-két látható tévesztés található benne: egy helyen (98. o.) kemény dió helyett „nehéz dió” szerepel, és a főszereplő egy táska vásárlásakor (171. o.) a boltban nem blokkot, hanem „csekket” kap. Érdekesebb, hogy a 71. oldalon Vaszjakina említést tesz egy „Han Gan” nevű koreai írónőről. Csakhogy ennek a szerzőnek itthon is megjelentek könyvei, és nevét magyarul Han Kang alakban írják. Egyébként az a regénye, amelyikre Vaszjakina utal, Nemes teremtmények címmel olvasható.
És akkor mi a helyzet a leszbikus írónő leszbikus hősnőjével? Nos, természetesen szó esik az elbeszélő boldogabb vagy szerencsétlenebb, így-úgy véget ért kapcsolatairól, és felbukkannak az egykori partnerek, a nagy szerelmek is. Ők történetesen mind nők, de ennek a lényeget tekintve semmi jelentősége nincs. Azt hiszem, ez olyan tanulság, amin érdemes elgondolkodnunk.
(Okszana Vaszjakina: Seb, Helikon Kiadó 2023, 288 oldal, 3999 Ft)
