Eyal a Horogra akasztva: Hogyan fejlessz szokásformáló termékeket és A tudatos figyelem művészete: Hogyan irányítsd a figyelmedet és az életedet című, magyarul is megjelent bestsellerek szerzője, aki olyan kérdésekre keres választ, hogy miként tervezhetők a felhasználóban pozitív szokásokat kialakító termékek, miképpen fejlődhet az emberiség az egyre fejlettebb technológia által, vagy ennek mikrovonzataira: hogyan tarthatjuk meg a koncentrációs készségünket céljaink elérése érdekében.

A szerző Magyarországra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) meghívására érkezett: inspiráló beszédet mondott mind az alapszakos, mind a mesterszakos hallgatók diplomaosztó ünnepségén, előtte pedig a zugligeti Campuson tartott telt házas előadást How to build good habits and break bad habits címmel.

A beszélgetésen Eyal természetesen nemcsak az esemény moderátorával, Érmezei Lili szervezeti pszichológussal, stratégával, a MOME rektori megbízottjával vitatta meg a legizgalmasabb kérdésköröket, de a hallgatóság kérdéseire is válaszolt, megosztotta a közönséggel a könyvében is leírt módszereket, s mindezeket személyes példákkal támasztotta alá. Saját bőrén tapasztalta meg a pozitív szokások építésének és a negatív szokások felszámolásának az erejét: kóros elhízásból váltott egy hosszú távon fenntartható, egészséges életmódra, valamint sikerült újraírnia a technológiához való viszonyát, miután már a kislányával való kapcsolatában érezte a függőség  figyelemre gyakorolt romboló hatását.

Véleménye szerint a legfontosabb a tudatos figyelem művészetét megtanítani a gyermekeinknek, hogy ne váljanak a technológia kiszolgáltatottjaivá. Ez a szupererő teszi majd lehetővé számukra, hogy elérjék a céljaikat, és ne terelődjenek el; hogy igazi barátságokat, családi kapcsolatokat tarthassanak fenn, ahol a résztvevők nem csupán fizikálisan, de szellemileg is jelen vannak. Mindez pedig nagyban befolyásolja majd a gyermekeink életminőségét, és a sajátunkat is, hiszen megelőzi azt a fajta frusztrációt és depressziót, amelyet a tehetetlenség, a függőség érzése okoz. „Be undistractable” – mondja Nir Eyal, maradj összeszedett, olyan ember, aki el tudja dönteni, mit akar, mi felé igyekszik, és nem hagyja, hogy letérítsék az útról, ebben pedig minden nap számít.

Ahhoz azonban, hogy a gyermekeinknek mindezt megtanítsuk, először magunknak kell visszavennünk az irányítást az életünk felett. Hiába mondjuk nekik, hogy káros a képernyő, ha mást sem látnak, mint hogy mi a telefonunkat bújjuk. A gyerekeket nem lehet becsapni – fejtette ki Eyal –, ha anyu és apu folyton a mobiljukkal vannak elfoglalva, a gyerekek azt gondolhatják magukban, nem valószínű, hogy a telefonozás roncsolja az agyat.

Mindenekelőtt tehát jó példával kell elöl járnunk. Határozzunk meg olyan időszakokat és/vagy helyeket a családi életben, ahová csakis képernyő, mobilok nélkül lépünk be. Elképzelhető, hogy eleinte nehézségeink lesznek ezzel; ha így van, vonjuk be a gyermekeinket, osszuk meg velük, hogy nekünk is problémát jelent a képernyő, a digitális világ folyamatos vonzereje, és ezért jó lenne együtt nekivágni az analóg élet és a mély figyelem kihívásainak; jó lenne, ha a kitűzött feladatokkal mindennap elkészülnénk, és minőségi időt tölthetnénk együtt.

Gyermekeinkkel kapcsolatban fontos megérteni, hogy mi az, ami helyett a mobiltelefont használják, mi az, ami hiányzik nekik, mi az a belső igény, amelyet most a mobiltelefonnal, videójátékokkal elégítenek ki. Hogyan érhető el az a szabadság, az az autonómia, amire vágynak, káros hatások, a függőség, az izoláció stb. nélkül? Miképpen lehet a szabad játékra, az igazi barátokkal való találkozásra lehetőséget teremteni? Nir Eyal elmondta, hogy ha a lánya választhat a barátai vagy az iPad-idő között, mindig a valódi játékra szavaz. A digitális világ egy helyettesítő, termékeit manapság mégis felhívás nélkül vesszük elő egy-egy probléma megoldására. Ha bizonytalanok vagyunk, megnézzük a Google-t, ha magányosak, már ki is nyitottuk a Facebookot, ha pedig unatkozunk, jöhetnek a hírek, a sporteredmények... Senki nem küld értesítőt, mégis ellenőrizzük a telefonunkat. A képernyőidőnk mindegy 90 százaléka olyan, ami nem valamilyen közvetlen „call to action”-re válaszol, csak úgy megnézünk dolgokat, és ennek a hullámán elterelődünk attól, amit eredetileg szerettünk volna. Szokásokat alakítottunk ki, amelyek a belső kényelmetlenségünkből fakadó érzésekre válaszolnak, és a megoldást igen gyakran appokban, digitális világban keressük.

Mint Eyal figyelmeztetett, az idő az egyetlen nem megújuló erőforrás, mégis ezt vesztegetjük el legkönnyebben... A probléma nem azzal van, hogy az ember megnézi az e-mailjeit, egy-két videót, vagy elolvassa a híreket, hanem azzal, hogy gyakran mindez teljesen beszippant bennünket, valójában nem is ezt akarjuk éppen csinálni.Sokszor nem is vesszük észre, hogy ez az egész a munka és az emberi kapcsolataink rovására megy, oda jutottunk, hogy fel sem nézünk a telefonból, úgy hallgatjuk a másikat. Ez a magatartás bántó, s a jövő viselkedési normáiba nem fog beleférni. Egy-egy egyetemi előadás, céges meeting alkalmával már ma is látható, hogy a Z generáció felismerte ezt, a boomerek viszont még gyakran „nyomogatnak” a hátsó sorokban. Hasonlóan ahhoz, ahogyan a kilencvenes években eltűntek a hamutartók a nappalikból, a jövőben a mobiltelefonoknak, az appoknak is dedikált használati helyük lesz – vizionálta Eyal, s hozzátette, rajtunk múlik, hogy milyen irányba tartunk.

A MOME nemcsak a régió egyik legfontosabb design- és művészeti egyeteme, illetve meghatározó kreatívipari központja, de egyúttal olyan intézmény is, amely kiemelt figyelmet fordít a hallgatók mentális egészségének a támogatására. Mint a hallgatói jóllétért tenni akaró egyetem, a MOME nem csupán a minőségi sportolás lehetőségét biztosítja, de mentális egészséget támogató és fejlesztő foglalkozásokat is kínál, a MOME Zero program keretében pedig megtette az első lépéseket a fenntartható működés, a karbonsemlegesség felé is. A MOME számára a társadalmi felelősségvállalás is elődleges érték, ezt képviseli a 2023-ben indult Tiéd a holnap – A jövő kreatív tehetségeiért ösztöndíjprogram is, amelyet hátrányoshelyzetű, középiskolás magyar fiatalok számára hirdetett meg az egyetem, emellett több, akár rövid távú mentorprogram működik, köztük az Ugrás a jövőbe kreatív verseny, valamint a már felvett hallgatóknak szóló Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíj.