Mivel a  poliszomnográfiás vizsgálat határai korlátozottak és a mélyebben lévő agyi régiókhoz nehezen fér hozzá, ezért a tanulmány során a magyar származású Buzsáki György korábbi kutatási eredményeit is figyelembe vették  A memóriáért és a tanulásért felelős hippokampuszban mély agyi elektródákkal vizsgálva már leírtak olyan agyi hullámokat, melyek a neuronok összetett szinkronizációját, úgynevezett oszcillációs mintázatokat hoznak létre  Ebben az esetben a mélyalvás alatti lassú agyhullámokat egy másik agyhullám, az úgy nevezett „spindle” erősít fel, mely összefüggést mutat a cukorháztartással.  A kaliforniai kutatás vezetői azt találták, hogy azok az emberek, akiknek a poliszomnográfia alapján az előző éjszakai alvása során a spindle-ök és a lassú hullámok között erősebb volt a koordináció, a rögzítést követő reggelen alacsonyabb vércukorszinttel rendelkeztek és magasabb inzulinérzékenységgel bírtak. 

Ezek szerint lehetséges lenne, hogy az alvás minőségének javítása megelőző módszerré válhatna a cukorbetegség elleni küzdelemben? A szerzők  szerint ez nem ilyen egyszerű: "Az összehangolt spindle-ök és lassú hullámok valójában nem feltétlenül korrelálnak azzal, hogy mennyire alszunk jól." A kutatók szerint a vércukorszint nem az alvás időtartamától és minőségétől, sokkal inkább az agyhullámok közötti koordinációtól függ. A tanulmányban leírt összehangolt hullámokat - pontosabban azok hiányát - a gyenge inzulinkontrollt jelző mintázatként fogják használni a további kutatások során. 

Fidrus Ambrus
Forrás: https://www.cell.com/action/showPdf?pii=S2666-3791%2823%2900219-7