Nem csak el vagy zárva a külvilágtól, másoktól, a szabad mozgástól, de össze is vagy zárva a családtagjaiddal.
Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kell írjam: összecsattanások várhatók. Mit kezdjünk hát a helyzettel, hogyan viseljük el egymást összezárva?
Alexandra H. Solomon úgy kezdi a Psychology Today-en hasonló témában írt cikkét, hogy a szeretetkapcsolatoknak az együttlét és a külön, másokkal való lét olyan, mint a belégzés és a kilégzés. A normális oxigénellátáshoz mindkettőre szükség van. Ehhez képest most ki tudja, meddig többé-kevésbé csak a belégzés valósul meg, vagyis együtt leszünk. Azért a hasonlat nem teljesen pontos, mert túl fogjuk élni ezt is. Nem mindegy viszont, hogy hogyan. Mit érdemes észben tartani vagy bevezetni az otthoni működésbe ahhoz, hogy ne nehezítsük meg a saját életünket és a többiekét?
A teljes cikk itt olvasható:
Új hozzászólás