Jelenlegi hely

Tehetségesnek tartod magad?

Már az általános iskolában eldől, hogy valaki botfülűnek és fahangúnak tartja magát vagy sem – és így az is, hogy később akar-e majd zenével foglalkozni. 

Amint arról Steven Demorest, a Northwestern Egyetem Bienen Zenei Iskolájának professzora beszámolt, a gyerekkorban hozott döntések egy életre meghatározhatják, hogy valakinek később milyen kapcsolata lesz a zenével, és sokan csak azért fosztják meg magukat a zenélés örömétől, mert már kiskorukban elhitették magukkal, hogy nincs hozzá tehetségük.

Általános iskolában még szinte az összes amerikai gyerek jár zeneórára, és először a középiskolában van rá lehetőség, hogy leadják ezt a tárgyat, amit a többség meg is tesz – csupán 34 százalékuk dönt úgy, hogy továbbra is foglalkozik zenével. Hogy kiderítsék, mi ennek az oka, Demorest és kollégái 319 hatodikost mértek fel öt különböző általános iskolából. A szakemberek kikérdezték őket a családi hátterükről, arról, hogy mennyire tartják magukat zeneileg tehetségesnek, milyen a zenével való kapcsolatuk, illetve, hogy a kortársaik mennyire vannak befolyásoló erővel rájuk. A felmérésből az derült ki, hogy a családi háttér, a saját magukról alkotott vélemény és a kortársak befolyásoló ereje együtt 74 százalékos biztonsággal megmutatta, ki az, aki később hajlamos a zenével foglalkozni, és ki az, aki nem – és érdekes módon annak, hogy ki mennyire szerette a zenét, minderre nem volt hatása.

Demorest szerint mindez arra vezethető vissza, hogy a legtöbben úgy gondoljuk, a zenélésre való képesség a tehetségen múlik, nem pedig egy elsajátítható képesség, ezért aki tehetségesnek tartja magát, az tovább foglalkozik a zenével, így még jobb lesz benne, míg aki nem érzi magát tehetségesnek, az abbahagyja, amint nem kötelező tárgy, és később felnőttként már hiába bánja ezt a döntését.

Share

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

Ez is érdekelhet

Talán nem igazán tudatosul bennünk, de az egy éve tartó világjárvány nemcsak a tehetetlenség, a kontrollvesztettség élményét hozta el, nem „csupán” társas kapcsolataink...

Hogyan vigasztalod egy kedves barátodat, amikor kudarc éri?  Most képzeld el, hogy nem őt vigasztalod, hanem önmagad. Belső monológot folytatsz egy kudarc után… Milyen szavakat...

Izgalmas kérdések, és a kérdésekben még izgalmasabb felvetések érkeztek be hozzánk, amikből most néhányra reflektálunk, válaszolunk.

Sok könyvet írtak már egy vállalkozás beindításáról. Ezek legtöbbje stratégiáról, tervezésről, finanszírozásról vagy marketingről szól. De ki foglalkozik a vállalkozás...

Megműtöm vagy nem műtöm meg? Örömet szerzek vagy lavinát indítok el? Etikus vagy nem etikus? A praxis mindennapi, állandó dilemmái ezek – állítja dr. Juhász Péter plasztikai...

Mindannyiunkkal megtörtént már, hogy csak akkor jutott eszünkbe, igazából mit is kellett volna válaszolnunk valakinek