Alvás és "emléktárolás"

A floridai The Scripps Research Institute munkatársainak tanulmánya a Cell című szakfolyóiratban jelent meg. A szerzőként közreműködő Ron Davis elmondta, hogy a tudósok jó ideje foglalkoznak az emléktárolás témájával, ám sokkal csekélyebb figyelmet fordítanak a felejtés folyamatára, ami az agy egyik alapvető funkciójaként kulcsszerepet játszik a memória működésében. Az idegtudomány és a pszichológia területéről is merítő kutatás azon alapszik, hogy korábbi adatokból már világossá vált: az alvás hozzájárul az emlékek megőrzéséhez, mégpedig a mentális aktivitás elcsitításával. Neurológiai szempontból pedig ilyenkor zajlik le az úgynevezett konszolidáció.

A szakértőknek most állatmodellen sikerült bebizonyítaniuk, hogy az alvásmennyiség gyógyszerekkel vagy génmódosításával történő növelése növeli a dopaminszignálok aktivitását az agyban, ami hozzájárul az emlékek megőrzéséhez. Arra is fény derült, hogy a fokozott izgalmi állapot - ugyancsak a dopamin közvetítésével - felgyorsítja a felejtést. Davis úgy fogalmazott, hogy eredményeik meggyőző bizonyítékkal támasztják alá a korábbi feltételezést, miszerint az alvás visszaszorítja a felejtési szignálok működését, így a memória fejlődését szolgálja. „A mélyebb alvásciklusokban a dopamin neuronok kevésbé aktívak, és ez stabilabb emlékekhez vezet” – tette hozzá a szakember.