Jelenlegi hely

Az emlékezet hajnalán

Hogyan emlékeznek a kisgyermekek – és hogyan emlékszünk felnőttként a gyermekkorunkra?
Időnként a gyerekek memóriája még le is körözi a felnőttekét

Ha azt kérik tőlünk, hogy idézzük fel életünk első emlékét, valószínűleg olyan esemény jut eszünkbe, ami három-négy, ritkább esetben kétéves korunk körül történt velünk. 

Szerző: 

Előfordul, hogy valaki ennél korábbról is emlékszik valamire, ezek az emlékek azonban gyakran töredékesek, homályosak: csak egy-egy villanás, hang vagy valamilyen szavakkal nehezen leírható érzet marad meg. Tovább kutakodva kisgyermekkori emlékeink között (kb. 7-8 éves korig), azt is észrevehetjük, hogy bár van néhány nagyon részletes és élénk emlékünk ebből az időszakból, de ezek száma elenyésző a későbbi, iskolás- és kamaszkoriak mennyiségéhez képest. A jelenség a normális emlékezeti működés jellemzője, tudományos nevén ez a gyermekkori amnézia, ami tehát a csecsemőkori emlékek hiányát és a kisgyermekkori emlékek csekély számát jelöli.

Gyermekkori amnéziáról azok tudnak beszámolni, akik már kinőttek a gyermekkorból – tehát ez a felnőttek tapasztalata. Érdekes módon egy 18 éves éppúgy nem – vagy alig – emlékszik a kisgyermekkorára, mint egy 35 éves, tehát nem egyszerűen idővel arányos felejtésről van szó. Az a magyarázat sem állja meg a helyét, hogy a gyermekek emlékezete még nem vagy nem megfelelően működik. Az emlékezet ugyanis bizonyos személyek vagy helyzeteket felismeréséhez is szükséges, erre pedig már pár hónapos csecsemők is képesek, legyen szó az édesanyjukról vagy éppen az orvosi vizsgálatokról. Időnként a gyerekek memóriája még le is körözi a felnőttekét, például egy-két felolvasás után már szó szerint el tudják mondani az esti mesét, míg szüleiknek jobb esetben csak a mese tartalma marad meg...

Legfontosabb emlékeink általában filmszerű részletességgel őrzik meg a számunkra jelentős eseményeket. Ezek a történések, élmények személyes múltunk sarkalatos pontjai, amelyek amellett, hogy óriási hatással vannak a jelenünkre s gyakran a jövőnkre is, azt is meghatározzák, milyen embernek ismerjük magunkat. Ha valaki elveszti ezeket az emlékeit, ahogy ez az amnéziás betegeknél vagy idős korban történik, félelmetes és kiszolgáltatott helyzetbe kerül, hiszen nem tudja többé, hogy kicsoda is ő. Szerencsére a gyermekkori amnézia nem okoz ilyen jellegű frusztrációt, legalábbis felnőttként nem szoktuk hiányolni a csecsemőkori emlékeinket – annak ellenére, hogy ilyenkor is történhettek velünk fontos dolgok, például testvér születése, baleset, vagy egy hozzátartozó elvesztése. Azért sem éljük meg különösebb hiánynak a gyermekkori amnéziát, mert kb. kétéves korig még nincs is stabil énképünk magunkról – véli Mark Howe és Mary Courage...

A gyermekkori emlékek nyomában…

A kisgyermekkori emlékezet fejlődésében fontos állomás az énkép kialakulása és a nyelv elsajátítása, ezek mellett azonban más kognitív képességek, illetve fogalmak megléte is szükséges. Fontos például az idő fogalmának megértése, hogy az események sorrendje hogyan bontakozik ki, s azt is be kell látni, hogy múltbeli vagy az esetleges jövőbeli énünk milyen kapcsolatban áll a jelenlegivel...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 6. számában olvasható

Share

A Mindennapi Pszichológia
2020. december–2021. januári számában
ezekről olvashat:

2020 október–november

  • Az eltűnt ember nyomában, avagy az indulatkezelés művészete

  • Van-e önmagunkkal szemben kötelességünk?

  • Miénk-e a sorsunk?

  • Amikor csak a bizonytalanság biztos

  • Mire termett az ember?

  • „Nem tudok élni nélküle”? A passzív-agresszív partner

  • Az evés rejtett örömei

  • Csak a kezemet figyeljék! Mi a közös a pszichológusokban és a bűvészekben?

  • Hogyan hat a zenetanulás gyermekem agyára?

  • Hopp, most épp jól érzed magad! A well-being terápia

  • Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

  • „Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?” Oktatás a járvány közepén

  • Életünk a korona idején

    Beszélgetés Kozma-Vízkeleti Dániellel és Kapitány-Fövény Mátéval

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Kérdés, hogy még meddig és egyáltalán: miért?

Valószínűleg kevesen vitatkoznának azzal a kijelentéssel, hogy az iskola időnként rendkívül fenyegető közeg a diákok

Szűk pesti utcán találkoztam velük, a fiatal anyukával és 3-4 éves forma kisfiával - amikor beértem őket, talán már a

Mert mindenki a legjobbat akarja gyermekének, ez elvitathatatlan – ám mindennek ellenére a veszteség, a gyász szocial

Ha egy kisgyermek azt látja, hogy a szülőnek a biztonságot a mobilja jelenti, akkor hiába mondja neki anya vagy apa, hogy ne kütyüzzön, valószínűleg ő is nagyon akarja majd azt...