Az lenne a kérdésem, mit tegyünk 14 éves gyermekünkkel, hogy ne féljen a vihartól? Tudom, hogy kisgyerekkorban ez még normálisnak is tekinthető lenne, de úgy gondolom, ennek már el kellett volna múlnia. Sajnos nálunk ez nemhogy múlna, egyre erősebb lesz. Jelenleg már, amikor csak ideje van a gyereknek, az időjárás-jelentéseket olvassa, nézi, keresi. Ha vihar közeledik, becsuk minden ablakot, kihúz minden elektromos dolgot. De a nagyobb bajt abban látom, hogy most már fejhallgatóval a fülén alszik, melyben egész éjjel szól a rádió, hogy ne hallja az eső, illetve esetleges dörgés, villámlás jeleit. Sokat beszélgettünk erről, de nem tudunk ellene tenni semmit. Most a nyári szünet is arról szól, hogy állandóan a meteorológiai oldalakat nézegeti a neten, stb..... Sajnos sok előzményünk van kisgyermekkorból. Egyszer levitte a vihar az újonnan épült házunk tetejéről a cserepeket, szinte az egészet, ő bent volt a házban, tehát a morajlást, csörgés, zörgést hallotta. Kint voltunk az augusztus 20-i ominózus tűzijátékon (2006-ban), amikor a nagy vihar volt. Egyszer egy vihar következtében az összes műszaki cikkünk tönkrement. És még sorolhatnám. Sajnos lassan úgy érzem, hogy szinte bevonzza magával a "bajt" Mit tanácsol?? Hová menjünk? Válaszát megköszönöm!

Kedves „Mano”!

Elolvasva mindazt, amit a fia átélt, azt mondanám, hogy teljesen normálisak a reakciói. Ráadásul ezen a nyáron extrém mennyiségű vihart kellett átélnünk. Mert sok kárt előzhetünk meg akkor pl., ha vihar közeledtével kihúzunk mindent a konnektorból. De hiszen átélték. Talán a reakciói intenzitásában van a probléma.

Az ő esetében a valószínűségek emlegetése a félelem leküzdésében nem működik, mert sokkal többször élt át ilyen traumákat, mint egy átlagos gyermek. Nem gondolom, hogy ennek különösebb racionális oka lenne, azt meg főképpen nem, hogy a fia valamiféle különleges képességgel rendelkezne a baj „odavonzásában”. 

Úgy érzem, hogy ez az Ön félelme, és ebből is eredhet egymás között nagyon sok feszültség. Mintha a saját félelmét is a fia élné meg, begyűjtené a család szorongását. És azt hinné, hogyha ő kevésbé szorongana, akkor kevesebb baj érné Önöket – pedig ugye ez nem hangzik túl racionálisan.

Ugyanakkor vannak teljesen jó megoldásai a félelmei leküzdésére. Ha ő úgy tud csak aludni, hogy fejhallgatót tesz a fejére, hogy ne hallja a vihart – de alszik – akkor talált egy működő megoldást. Ugyanilyen megoldás az is, hogy kihúzza a konnektorokat. Van egy erős megtapasztalása, és ahhoz alakítja a viselkedéses válaszait.

Azért kellene közösen elmenjenek egy pszichológushoz, hogy áttekinthessék, melyek azok a viselkedések, amelyek miatt nem kell aggódniuk, és melyek azok, amelyeket valahogyan enyhíteni, ill. leépíteni lenne ildomos.  És hogyan lehet átformálni azokat a félelmeket, amelyek a környezetében vannak: a fiam vonzza be a bajt.

Üdvözlettel: Majoros Andrea