Tisztában vannak azzal, hogy csupán a fantáziájuk működik, és nem veszítik el a kapcsolatot a valóságos világgal, de függnek ettől az álomvilágtól, és egy idő után ezért az átveszi az uralmat az életük felett. Gyakran éreznek szégyent a függőség miatt, és állandóan kielégületlenséggel küzdenek. „Az ábrándozás általában csak egy-egy fantáziaképpel kezdődik, de mivel az jó érzést okoz, a páciens gyakran ebbe menekül, mígnem egész életét kitölti az álmodozás. Ő maga felméri ugyan, hogy ez problematikus, de mivel eddig a rendellenességet nem azonosították, a pszichológusok és pszichiáterek figyelmen kívül hagyták a panaszokat” – mondja Eli Somer professzor, a Haifai Egyetem munkatársa.

Az álmodozás, a fantáziavilág teljesen normális része minden ember belső világának, aminek lenyomatát filmekben, könyvekben és egyéb művészeti alkotásokban is láthatjuk. Létezik azonban egy kóros oldala is, amivel a tudomány eddig nem foglalkozott. Jelenleg több tanulmány is foglalkozik ezzel a jelenséggel, ami ahhoz vezetett, hogy végre önálló pszichológiai rendellenességként is listázták maladaptív ábrándozást.

A történet 2002-ben kezdődött, amikor is Somer professzor olyan felnőtteket kezelt, akiket gyerekkorukban szexuálisan molesztáltak. A terápia során a szakember hat olyan túlélőt azonosított, akik rendszeresen ábrándvilágba menekültek a valóság elől, s kompenzáltak: olyan élethelyzetekben jelenítették meg magukat, amelyekben erősek, magabiztosak, hatalmasok, bátrak, és meg tudják védeni magukat. A szakember már ekkor elnevezte a jelenséget, de sokáig nem foglalkozott a folyamattal. 2011-ben aztán két professzor, Jayne Bigelsen és Cynthia Schupak 90 ember bevonásával készített felmérést olyan emberek körében, akik saját bevallásuk szerint túl sokat ábrándoztak. A kutatás kapcsán a két szakemberrel számos ember próbálta felvenni a kapcsolatot a világ minden részéről, akik hasonló problémákkal küzdöttek. Így aztán a kezdeti kutatást számos egyéb felmérés követte: az izraeli Haifai Egyetem, a New York-i Fordham Egyetem és a svájci Lausanne-i Egyetem munkatársai közösen kezdték vizsgálni a jelenséget. A szakemberek szerint a következő lépés az, hogy a rendellenesség azonosítása után a terápiás megoldásra is szülessenek konstruktív javaslatok.