„Szórakozott professzorok és szélvészkisasszonyok világa”

Talán mindannyiunk számára ismerős jelenség a következő: szorít a határidő, nem tudunk befejezni egy elkezdett feladatot, kicsúszik minden a kezünk közül, képtelenek vagyunk odafigyelni a dolgunkra, máshol járnak a gondolataink. Időről időre átéljük ezeket, ha túl nagy a nyomás, ha sok a gondunk, vagy ha épp szerelmesek, emiatt pedig szórakozottak vagyunk. Átmeneti jelleggel… De képzeljük el, mi van akkor, ha ezeket a jelenségeket valaki állandóan tapasztalja. Ha az időérzékelése nem működik, emiatt aztán folyamatosan mindenhonnan elkésik, a határidőket képtelen betartani, nem tud koncentrálni, folyton „máshol jár”, a folyamatos belső nyugtalanság miatt lehetetlen ellazulnia, kikapcsolódnia. Milyen, ha egy jó filmet sem tud végigülni, ha folyamatosan úgy érzi, hogy szétrobban, állandóan forrófejű és meggondolatlan; milyen, ha visszafordul a sorból, mert képtelen várakozni, ha állandóan veszélyes helyzetekbe kerül? Azok az emberek, akik ADHD-val küzdenek, naponta találkoznak a fenti dolgok sokaságával. 

„Sokan vagyunk kevesen!”

A felnőttkori ADHD előfordulása a felnőtt lakosság körében kb. 1-3%. A tünetek mindig gyermekkorban kezdődnek, azonban Magyarországon a gyermekkori ADHD jelenleg is aluldiagnosztizált – annak ellenére, hogy egyre több fórumon hallani róla. Arról pedig még kevesebben tudnak, hogy a tünetek sok esetben felnőttkorra is átívelnek – az irodalmi adatok elég eltérőek, 30-70 százalék közöttire becsülik ennek előfordulását. A gyermekkori problémával csak az utóbbi 10-20 évben kezdtek el hazánkban foglalkozni, tehát a mostani felnőttkori ADHD-ban szenvedő páciensek nagy részénél gyermekkorukban nem ismerték fel a betegséget. Sokan úgy élnek együtt az ADHD tüneteiből adódó nehézségeikkel, hogy nem is tudnak róla, mitől mennek a dolgaik ennyire nehezen. Innen aztán nem kell kerülőutat bejárni a bűntudat, az önértékelési problémák megjelenéséhez sem. Mivel pedig az ADHD egész életen átívelő nehézség, sokszor a jellem részeként tűnik fel.

Miről is van szó?

Mi tulajdonképpen az ADHD? Egy neurobiológiai természetű, veleszületett fejlődési zavar, amely a dopamin nevű agyi átvivőanyag bizonyos agyterületeket érintő alulműködésével jár. Kialakulásának pontos okai ismeretlenek – megjelenésében szerepe van az örökletességnek, azonban ezeket a genetikai kódokat jelentősen befolyásolhatják környezeti okok is, mint például a születéshez kapcsolódó nehézségek, oxigénhiány, koraszülöttség, alacsony születési súly, az anya dohányzása, illetve alkoholfogyasztása.

A tünetek három fő magtünet-csoport: a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás köré szerveződnek. Ezek aránya páciensenként különböző lehet.

• A figyelemzavar talán a leggyakoribb tünetcsoport, felnőttkorban egyértelműen ezzel találkozunk a legtöbb esetben. Az érintett figyelme nehezen köthető le, csak nagyon rövid ideig képes fókuszálni egy dologra, hamar unatkozni kezd, nehezen tud tervezni, szervezni, az időbeosztással állandó jelleggel problémái vannak, gyakran belekezd dolgokba, majd félbehagyja őket, halogat, folyton elkésik, pontatlan, nem tud a részletekre figyelni.

 • A hiperaktivitás gyermekkorban gyakoribb, ezek a tünetek felnőttkorra az esetek nagyobb részében csökkennek. Egyrészt „kinövik” őket, másrészt a nyugtalanságot, ennek megnyilvánulási jegyeit talán a legkönnyebb elnyomni/gátolni a tünetcsoportok közül. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy a belső nyugtalanságot ne tapasztalnák, ne éreznék a páciensek. Az érintett gyermekek állandóan rohangálnak, nagyon mozgékonyak, veszélyérzetük csökkent, sokszor éri őket sérülés is, rengeteget beszélnek, képtelenek nyugodt játékokra. Felnőttkorra ebből általában egy állandó belső nyugtalanság, felpörgöttség, ellazulási nehézség marad fent. 

• Az impulzivitásra jellemző, hogy az érintettek képtelenek várakozni, nem tudják megvárni azt, hogy mások befejezzék a kérdést, közbevágnak, közbeszólnak, gyakran mondanak olyat, amit később megbánnak. Újabban felnőttkori ADHD-ban szenvedőknél fontos tünetként írják le az érzelmi labilitást, az állandóan hullámzó hangulatot. A mindennapok tevékenységei, a felkelés (a legtöbb ADHD-s „bagoly típus”, éjjel aktívabb, a kora reggeli kelés megterhelő számukra), az előkészületek a napi munkára, időben beérés a munkahelyre, együttműködés másokkal, bevásárlás, szabadidő beosztása – mind-mind problémát okoz. A pácienseket számos kudarc éri: sikertelenség az emberi kapcsolataikban, munkahelyi nehézségek, munkahelyváltások, félbehagyott iskolák, sokszor gyakori balesetek egyaránt jellemzőek lehetnek. Mivel a felnőtt ADHD-sok sokszor úgy élnek együtt tüneteikkel, hogy erről nem is tudnak, gyakori jelenség a bűntudat, a szorongás, az önvád a páciensek körében. Nem értik, miért jelentenek nekik ezek a dolgok sokkal több nehézséget másoknál.

„A baj nem jár egyedül”

A felnőtt ADHD-s pácienseknél sokszor észleljük azt, hogy elsősorban depresszió, szorongás, személyiségzavar miatt fordulnak hozzánk, és csak később derül ki, hogy mindezek mellett/mögött ADHD húzódik. Öngerjesztő folyamat ez: a rengeteg kudarc tovább mélyíti a nehézségeket, újabb konfliktusok, életvezetési problémák jelennek meg. A mindennapokba való „visszacsatlakozás” egyre nehezebb, a figyelemzavarra egyébként is jellemző halogatás fokozódik, az elkeseredettség gyakran droghasználathoz, alkoholproblémákhoz is vezet. Sok esetben azonban csak a jéghegy csúcsa, amit látunk. Egy korábbi nagy nemzetközi vizsgálat szerint a felnőtt ADHD-s páciensek esetében 50-75 százalékban egy második betegség is jelen van. Ez a leggyakrabban hangulatzavar (depresszió, ciklotímia, bipoláris zavar), szorongásos probléma, személyiségzavar, alkohol- és/vagy droghasználat lehet. Ugyanezen vizsgálat adatai alapján azonban az is megállapítható volt, hogy kevesebb, mint 10 százalékuk kapott kezelést ADHD miatt, és az alapbetegség csak a nagyszámú, véletlenszerűen kiválasztott pszichiátriai problémákkal küzdő pácienssel elvégzett rutinszerű ADHD-szűrővizsgálaton derült ki.

Merjünk segítséget kérni!

Mit tehetünk, ha észrevesszük, hogy mi magunk, vagy a környezetünkben valaki a fenti nehézségekkel küzd? Először is ne szégyelljük, és ne bagatellizáljuk. Sok ADHD-val küzdő, vagy ilyen beteg környezetében élő ember gondolja azt, hogy a tünetek – mivel már a gyermekkor óta fennállnak – a jellem, a személyiség részei. Nem arról van szó azonban, hogy „jellemhibából” adódóan nem tudunk megbirkózni feladatainkkal, és nem is arról, hogy szülőként bárki is „félrenevelte” a gyermekét. Az ADHD biológiai eredetű probléma, nem rossz nevelés vagy szokás eredménye. Nagyon fontos: ne nyugodjunk bele abba, hogy „én ilyen vagyok, nem vagyok képes nagyobb teljesítményre”, hanem merjünk segítséget kérni! Ma már Magyarországon is a legtöbb szakember tisztában van az ADHD létezésével, speciális ambulanciákon is egyre többen foglalkozunk ezzel. Ha az ADHD-t kezelik, a tünetek hatékonyan csökkenthetők, s az adott páciens nagy eséllyel teljesebb életet élhet, az őt körülvevő magánéleti, szociális, egzisztenciális gondok egyaránt ritkulnak. Minél korábban diagnosztizálják a rendellenességet, annál nagyobb az esély a nehézségek és a másodlagos pszichiátriai problémák elkerülésére.

A tigris szelídítése

Miben segíthet az ADHD-ban szenvedő pácienseknek a szakember? Tágabban értelmezve egy teljesebb élet elérésében – szűkebben pedig abban, hogy az egész életen átívelő nehézségek csökkenjenek, a figyelmi kapacitás növekedjen, az élet szervezettebbé váljon, a fokozott nyugtalanság csökkenjen, a munkahelyi és magánéleti kapcsolatok is javuljanak, a balesetek ritkuljanak, s mindezek által növekedjen az önbizalom. A tünetek kora gyermekkortól való jelenléte miatt egy ADHD-s számára sokszor mindez elérhetetlennek tűnik. Több pácienstől hallottam már a diagnózisalkotás után és megfelelő terápia mellett azt: nem is érti, hogy tudott annyi éven keresztül „működni”, mennyi minden alakult volna könnyebben az életében, ha hamarabb világossá válik számára, mi is a valódi problémája.

A terápia az ADHD esetében két pilléren nyugszik: a probléma biológiai háttere miatt elsősorban az agy kémiájának egyensúlyát fontos helyreállítani, ez gyógyszeres kezeléssel a leghatékonyabb. Emellett a vizsgálati adatok szerint akkor a legeredményesebb a kezelés, ha a gyógyszerek mellett pszichoterápiás módszereket is alkalmazunk – mindezek rendkívül gyors, jelentős változásokhoz vezetnek. Az ADHD-ban alkalmazott gyógyszeres terápia hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatok kifejezetten magas effektivitást mértek, s más pszichiátriai betegségekben használt gyógyszerekkel összehasonlítva is kifejezetten magas hatékonyságot tapasztalhatunk. A pszichoterápia jelentős segítséget nyújthat az ADHD-s jellegzetességek felismerésében, a megküzdési stratégiák kialakításában, valamint a betegséghez gyakran társuló egyéb pszichiátriai problémák megoldásában

Az eddig leírtak alapján tehát látható, hogy nem kell feltétel nélkül elfogadni magunkban a „szeleburdi kisasszonyt/úrfit” – sok módszer van a „megszelídítésükre”. Ne féljünk elébe menni ezeknek, ne féljünk segítséget kérni! A belső és külső káosszal is együtt lehet élni, de talán könnyebb, ha megtanuljuk irányítani…