Jelenlegi hely

Az önismeret ára

Ha valaki félisten szeretne lenni, ne menjen terápiába, mert csalódni fog

A pszichológiában kevésbé jártas, de lelkes érdeklődőket áthatja egy nagy tévedés: az önismeret fontosságának extrém mértékű túlhangsúlyozása és piedesztálra emelése, mintha ez valami mindenre jó gyógyító csodakence lenne. 

Szerző: 

Sajnos ez nincs így. Popper Pétert idézve – aki gyakran elmondta, az önismeretnek önmagában nincs gyógyító ereje – „egy önmagáról keveset tudó szorongó, neurotikus karakterből, ha elmegy önismeretbe, lesz egy önmagáról sokat tudó szorongó, neurotikus karakter”. Ezzel van a baj: ha elmegyek pszichológiai témájú előadásokra, lelkesen meghallgatok számos netes előadást, falom a különféle szakmai és félszakmai könyveket, akkor csak egyre jobb és jobb narratívám lesz arra, ami velem történik – de ettől még nem változik meg sem az életem, sem én magam. Sok évig tartó előadássorozatokon többször döbbenettel tapasztaltam, eltelt 5-6 év és még mindig ugyanott ül, megszokott helyén a változás után sóvárgó személy, a folyamatosan lelkes résztvevő, aki ír, jegyzetel, keresi, kutatja a változás helyes módszertanát. Mégsem történt semmi. A rendezők, szervezők legnagyobb neheztelésére hangoztatom: „Egy idő után ne járjatok már ilyen előadásokra!”

Miért? A válasz meglepően egyszerű: a kulcs a cselekvésé. Még egy tisztesen jó terápiában is a puszta felismerés, ráeszmélés megadja a rácsodálkozás eufóriáját, de mégsem hozza el a változás bizonyosságát. A csoda ugyanis nem a könyvekben, az előadásokon, a segítő beszélgetéseken vagy épp a terápiákban történik, dehogy. Az igazi csoda odakint a mezei hétfőkön, normál keddeken és sima szerdákon zajlik és szökken szárba abból a csírából, amit kétségkívül megkaphatunk egy-egy önismereti folyamatban. Ezek a közegek, hatások csupán katalizátorai, támogató kontextusai az önmagunkkal való hadakozásnak. Hadakozás ugyanis ez. Elmegyek a pszichológushoz, hogy megváltozzak, vagy javuljanak, erősödjenek az emberi kapcsolataim, hogy jobb egyensúlyba kerüljek a világgal valamint önmagammal, és így tovább. Ő, mármint a szakember, értem ül ott, én magamért megyek, s mégis kegyetlen csata veszi kezdetét. Minden rendszer önmaga fenntartására törekszik, így pszichés működésünk is, vagyis amikor találkozunk a lélek szubjektív igazságával, azt nem mindig könnyű befogadni...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...

Az önigazolás, bármilyen meglepő, csodás dolgokat tarthat fent az életünkben, ám gyakran megrázó vagy förtelmes következményei lehetnek.