Jelenlegi hely

Te hogyan szakítasz?

Eltűnés, jegelés, kispadoztatás
A személytelenség világában érzéketlennek lenni nem nagy dolog.

A „szellemmé válás” és a „kispadra ültetés” olyan jelenségek, melyek – bár jóval kisebb mértékben – léteztek régen is, de az online lehetőségek hihetetlenül megnövelték előfordulásukat. Egy olyan nőnek azonban, aki magánéletében végre valami jóra vágyna, komoly érzelmi veszélyt jelenthet mindkettő. 

Szerző: 

Ma az online tér megannyi lehetőséget kínál arra, hogy egy nő valakivel kapcsolatba kerüljön. Egyre nő az ismerkedést kínáló appok száma, és a könnyű elérés lehetősége, a számtalan egyedülálló férfi látványa nagyon megtévesztő. A kutatók már évek óta mondogatják, hogy ezek a fejlesztések valójában nem tesznek jót az emberi kapcsolatoknak, mert a gyors és könnyű kapcsolatteremtés ígérete nem az érzelmeken, hanem a softweren múlnak. A valódi érzelmeket nem lehet gyorsan átélni és ledobni, még a legrövidebb idejű élmény is érzelmi hatást fog kiváltani, amit nem lehet megúszni.

Tegyük fel, hogy két ember megismerkedik online, és „beszélgetni” kezdenek. Az érzelmek az online térben nagyon gyorsan fejlődnek, ezért akár 15-20 üzenetváltás után már az életre és a jövőre vonatkozó mondatok is leíródhatnak. Ha ez kiegészül néhány valódi találkozással, akkor végképp igazinak tűnhet a kapcsolat megkezdése. Ezt az érzést különösen megtámogatják az online lehetőségek – reggeli üzenetek, munkaidőben küldött szívecskék... megannyi jelzés arról, hogy a másik létezik és a kapcsolat is él, hiszen állandóan gondol rám. Aztán egyszer csak mindennek vége szakad, az illető felszívódik, nem ír, nem válaszol. Ahhoz képest, hogy ilyen régen is előfordult, most a látvány rosszabb és a riasztó érzés is kiterjedtebb lehet, mert a másik egyidejűleg 5-8 színtérről is „eltűnhet”. Mintha sosem létezett volna.

És az a nő, aki időközben felépítette fejében a kapcsolatot, elmesélte a barátnőinek, és már kezdte tényleg elhinni az egész helyzetet, egyszer csak ott találja magát a semmi közepén.

A ghosting, ez az egyre inkább terjedő, de érzelmileg megkérdőjelezhető megoldás rosszabb egy valódi szakításnál, ahol a partnernek legalább módja van valamit mondani vagy feltenni egy kérdést. A ghosting azonban ezt nem teszi lehetővé – a másik oldalon a teljes közömbösség látszik, amitől mindenki kihasználtnak, rosszabb esetben lecserélhetőnek, eldobhatónak érezheti magát... Még akkor is fájdalmas egy ilyen helyzet, ha valakinek megfelelő az önértékelése, mert azt fel kell dolgoznia, hogy ennyire félrevitte az emberismerete, vagy azok a vágyai, melyek oda vezettek, hogy fantáziájában átrajzolta a másik ember valódi karakterét. De még ha tudatosítjuk is magunkban, hogy a történtek nem minket minősítenek, hanem a másik embert, akkor is érzelmi konfliktust okoz mindez.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 1. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

2019 június–július

  • A kulturális sokk és az időutazás

    A globalizáció egyre gyakrabban teremt kultúraváltási helyzeteket. Diákok külföldre mennek tanulni, nemzetközi intézmények a dolgozóikat más országokba küldik, a jobb körülmények reményében egész családok váltanak hazát, illetve gyakran emberek tömegeinek kell akaratuk ellenére menekültként a saját kultúrájuktól eltérő országban folytatni életüket. A kulturális sokk fogalma tehát mindinkább előtérbe kerül.

  • Megbízható tanúk-e a gyermekek?

    A feltételezések szerint a gyerekek a felnőtteknél hajlamosabbak arra, hogy hamis emlékekről számoljanak be. Mennyire megbízhatóak tehát tanúvallomásaik? Vajon képesek-e megbízhatóan, torzításmentesen mesélni egy eseményről? Mennyire befolyásolhatók a kérdező által? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy minél megbízhatóbb tanúvallomásokat kapjunk?

  • „Elég magas lesz kosarasnak?” – A fiatalok fejlettségi szintjéről nem a naptár árulkodik. De akkor mi?

    Képlékeny határokkal fészkelte be magát a serdülőkor a gyermek- és a felnőttlét közé. A fejlődési szakasz meghatározása nemcsak izgalmas elméleti kérdés: fontos oktatási, egészségügyi, büntetőjogi implikációkat rejt magában, hogy mennyire tartunk érettnek valakit. Miért van az, hogy kizárólag a naptár alapján hozunk ilyen döntéseket? A PPKE BÉTA projektjének serdülőkorról szóló cikksorozata most a biológiai kor becslési eljárásait mutatja be.

  • Légy önmagad terapeutája! A kognitív pszichoterápia

    Pszichés zavarokban szenvedők gyakran eltúlozzák, rendkívül szubjektíven értelmezik a helyzetüket, ami intenzív érzelmi állapotokhoz vezet, és ez megfordítva is igaz: erősen zaklatott, dühös vagy stresszes állapotban sérül a valóság objektív felfogása. Felfokozott érzelmi állapotban szélsőségesen negatívan vagy pozitívan értékeljük az egyes helyzeteket, és ez ráadásul még a cselekedeteinket is befolyásolja. Miután mind a tapasztalat, mind a klinikai pszichológiai kutatások azt bizonyítják, hogy az érzelmi problémák forrása gyakran a torzult, hibás gondolkodás, a kognitív viselkedésterápia célja az alaposabb önismeret.

  • Muzsikus a díványon – Személyiség és zenei teljesítményszorongás

    Képzeljük csak el, hogy érezheti magát egy alapvetően zárkózott, érzékeny és kissé szorongó ember, amikor ki „kell” állnia több száz ember elé, és az addig a próbatermek magányában csiszolgatott művet rá szegeződő szempárok százainak kereszttüzében kell hibátlanul bemutatnia?

ÉS MÉG: Egy gallér üzenete – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaHová tűntek az érzelmek?A háttérbe szorított szolidaritás. Összetartozás, együttérzés, közösségvállalás • „Ne forgasd ki a szavaimat!” – Szalmabábok a vitában • Túl a babonán – avagy a kényszerek markábanKulináris terápiaA trollok pszichológiájaAz agy öregedése – az időskori demenciák • Motiváció: tényleg szükség van rá?Egy jó tér csodákat művelhet – Beszélgetés Sylvester Ádám építésszel • Az örökmozgó szem • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

Manapság a trollok közöttünk élnek. Velünk utaznak a villamoson, este bevásárolnak, ebédet főznek, és ha van kutyájuk, leviszik sétálni.

Elsőre érthetetlennek tűnhet: ha valaki ennyi pénzt és időt áldoz erre a folyamatra, miért nem az igazat mondja.

Miért kell újra és újra megrágni valamit, miért tépelődünk, miért rugózunk elmúlt dolgokon?

Lehetséges, hogy az elégedett kolbásztöltő boldogabb, mint az állandóan nyughatatlan önmegvalósító-alkotó ember?

A kisgyermekek legfontosabb motivációja nem belülről jön, hanem kívülről: ők elsősorban nem maguknak, hanem a szüleiknek akarnak megfelelni.