Jelenlegi hely

Mit árul el a hangunk?

Amit mondunk – vagyis mondanivalónk tartalma –, és ahogyan mondjuk, általában összhangban van egymással.

Mi újság? Semmi. Hogy vagy? Jól. - Kérdések, amelyeket nap mint nap felteszünk társunknak, barátainknak, szüleinknek, gyermekeinknek. És egyszavas válaszok, amelyek alapján szinte mindig be tudjuk azonosítani, van-e valami újság vagy tényleg nincs semmi – és hogy valóban jól van-e a másik vagy egyáltalán nincs. 

De mi különbözteti meg a „semmi” semmit a „valami” semmitől, az egyik jól-t a másik jól-tól? Hogyan lehetséges, hogy meglehetősen pontosan felismerjük beszélgetőtársunk érzelmi állapotát még akkor is, ha csak telefonon beszélünk vele, és nem látjuk a mozgását, az arckifejezését? Van-e különbség a férfiak és a nők között a hangulat beazonosításának sikerességében? Többek között ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak az érzelmesbeszéd-kutatások.

Több évtizede ismert, hogy már az újszülött csecsemők is előnyben részesítik az emberi beszédet más hangokkal szemben, s a saját anyjuk hangját más nőkével szemben. Az utóbbi évek kutatásai pedig kimutatták, hogy ez a képesség már az anyaméhben is jelen van. Azt is tudjuk, hogy a nyolc hónapos babák már képesek megkülönböztetni a férfihangot a nőitől. Felnőttekkel végzett kutatások azonban megállapították, hogy ez a két feladat: ismerőseinket felismerni, illetve ismeretleneket megkülönböztetni hangjuk alapján két különböző funkció az agyban. Az elsővel kapcsolatban azt tudjuk, hogy nincs egyetlen beszédparaméter, ami mindenkinél egyformán fontos lenne – egyik ismerősünk azonosításában hangmagassága, a másiknál hangja érdessége, a harmadiknál egyéb paraméterek játszanak fontosabb szerepet. Az viszont mind idegen, mind ismerős esetén megfigyelhető, hogy ha a beszéd érzelmeket tartalmaz, egyrészt aktívabbak lesznek a beszédértésért felelős agyterületek, másrészt plusz agyterületek is bekapcsolódnak.

Amit mondunk – vagyis mondanivalónk tartalma –, és ahogyan mondjuk, általában összhangban van egymással. Ha a telefonban boldog hangsúllyal azt mondom valakinek: „De örülök, hogy hívtál”, akkor a másik fél nem fog kételkedni abban, hogy valóban örülök. A tartalom és a hang szétválását leginkább akkor figyelhetjük meg, ha a kettő ellentmond egymásnak: például ha személyes találkozásnál kissé undorodva, a hangsúlyt lefelé engedve mondom, hogy „de örülök, hogy látlak”. Ilyenkor az, amit mondok, a tartalom, vagyis hogy örülök, és a nonverbális kommunikációm, ami jelzi, hogy ez egyáltalán nincs így, ellentmond egymásnak. Ha ezt felismerjük, általában inkább a nonverbális kommunikációnak hiszünk, hiszen feltételezzük, hogy azt sokkal nehezebb befolyásolni, mint a tartalmat, ezért őszintébben kifejezi a másik érzelmeit, attitűdjeit...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 3. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig...