Jelenlegi hely

Első fecskének lenni nehéz

Egyetlen ember a legtöbb esetben kevés a szükséges változás gyökeres megvalósításához és elterjesztéséhez

Semmelweis Ignác sebészdoktor-szülészmester hiába jött rá alig pár évvel diplomája megszerzése után, hogy az orvos bemosakodással elkerülheti a gyermekágyi halálozást okozó fertőzés átvitelét. 

Hiába hozta el a baktériumok ismerete előtti kor „fagyos telébe” ezt a gondolatot, eszméje nem csinált nyarat: hosszú évtizedeknek kellett eltelnie, mire Semmelweis gyakorlati úton bebizonyított megoldása elterjedt. Egy fecske nem csinál nyarat: egyetlen jelből nem következtethetünk a változás eljövetelére, egyetlen ember a legtöbb esetben kevés a szükséges változás gyökeres megvalósításához és elterjesztéséhez.

Everett Rogers amerikai szociológus (1931-2004) általános diffúzió-elmélete azt a folyamatot modellezi, ahogy egy újítás a társadalomban, vagy annak egy részében elterjed, ismertté válik. A terjedés dinamikája függ az innovációtól, annak jelentőségétől, de a társadalmi környezet összetettségétől is. Rogers kommunikációs folyamatnak tekinti a terjedést, mely négy elemből áll: a társadalmi struktúrából, az időből, az innováció jellegéből és a kommunikációs csatornából. A közösség egyes tagjai másképp gondolkodhatnak az adott újítás jelentőségéről, kivitelezhetőségéről, bonyolultságáról, beilleszthetőségéről – és legfőképpen: gazdasági, társadalmi vagy egyéb előnyeiről. Az így zajló értékelés során alakul az elutasítás és a befogadás formája, mértéke.

E folyamat dinamikáját Rogers S-görbével illusztrálja. Ennek alapján a – többieknél jóval érdeklődőbb és kockázatvállalóbb, tájékozottabb és több kapcsolattal rendelkező – újítók száma alacsony (2,5 %), s kezdetben még a korai adaptálókból is kevés van (13,5 %): e második csoportba tartoznak a közösségek elismert tagjai. Majd növekszik a csatlakozók száma: ők az úgynevezett korai többség (34 %): óvatosak, szerepük az átmenet időszaka miatt számít. A következő „hullámban” megint csökkenés tapasztalható: ez a kései többség (34 %) rétege, ők nemritkán csak szükségből fogadják el az újítást. A laggard-oknak nevezett, lemaradó csoport (16 %) a leglassabban és legnehezebben mozdítható az innováció szempontjából – többek között azért, mert a korábban említetteknél kevésbé integráltak. Pedig – és ezt a paradoxont Rogers is látta már – számukra különösen nagy hasznot jelenthet az innováció.

A folyamat során az adott innovációról a fenti adaptációs kategóriákban egyéni és kollektív döntések is születnek, melyeket a közösség meglévő értékei, szokásai befolyásolnak, valamint az, hogy az adott újítás mennyire közérthető, és bevezetés, kipróbálása milyen kockázatokat rejthet. Rogers a folyamat egészét alapvetően kommunikációsnak tekinti, és az elmúlt évtizedekben számos elmélet született arról, hogy a terjedés fázisaiban mikor van nagyobb szerepe a tömegkommunikációs vagy az interperszonális csatornáknak. Ma már nem könnyű erre vonatkozó megfigyeléseket tenni, hiszen az internet és a közösségi média, valamint az okostelefon megjelenése átrajzolta a klasszikusnak nevezhető modelleket. Látszólag tömegek számára nyílt ki a világ az új infokommunikációs eszközök használatával, emellett azonban nem elhanyagolható mellékhatás az is, hogy az emberek többsége még többet érintkezik a hozzá hasonlókkal, így – éppen a technológia miatt – több és élesebb határvonal is keletkezhet az egyes csoportok között.

A legendák szerint a világon a legtöbb ember életét máig Edward Jenner mentette meg. A történet úgy tartja, hogy az angol sebészorvos – több mint két évszázada – felfigyelt egy tehenészlány szavaira, aki azt állította, hogy ő ugyan már nem lehet himlős, hiszen az állatok ellátása, gondozása közben túlesett a tehénhimlőn. Jenner doktor a hallottak alapján arra jutott, hogy egy fiút himlőhólyag tartalmával olt be. Bár ez napjainkban nem minősülne etikusnak, ám „… a gyermek védettnek bizonyult az akkor halálos kór ellen. Bár saját korában nem ismerték el a jelentőségét, Jenner ezzel a kísérlettel az immunológia alapkövét rakta le. Fényes bizonyíték Jenner biztos tudására, hogy az elsőként általa alkalmazott vakcináció segítségével szabadult meg az emberiség a himlőtől…”* Hiába jelentette ez a pillanat az immunológia születését, korának tudósai azzal utasították el Jenner tanulmányát a tizennyolcadik század végén, hogy állításai eltérnek az addig elfogadott ismeretektől. Aztán eljön a tavasz: Pasteur később a Jenner iránt érzett tiszteletből kiterjeszti az általa bevezetett vakcináció (a tehén latinul vacca) kifejezést a kórokozók elleni védelem létrehozásának módjára.

Első fecskének lenni, korát megelőzni minden nagy alkotónak, gondolkodónak nehéz. Még ma is, amikor a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul hatékonyabb eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy egy eszme, egy gondolat minél szélesebb körben elterjedjen. Ehhez ugyanis arra is szükség van, hogy az adott gondolatnak legyen hová beágyazódnia: vagyis a társadalmi gondolkodásnak is készen kell állnia a befogadásra.

 

*Erdei Anna – Sármay Gabriella – Prechl József: Immunológia. 2012. Medicina Könyvkiadó

Ez is érdekelhet

Lovaink nemcsak folyamatosan tükrözik és formálják belső pszichofiziológiai állapotunkat, de megmutatják azt is, hogy milyen társaik vagyunk.

Miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e?

Minden ember olyan biztonságos kötődésre vágyik, melyben átélheti a bizalmat, a nyugalmat, azt, hogy a másik nem fogja bántani.

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Hogyan kerüljük el az önzést, a gyávaságot és a felelősség elhárítását? Hogyan legyünk jó emberek?