Jelenlegi hely

Ki vagyok én?

Az identitás 21. századi csapdái
Identitásunk egyik fontos aspektusa az individualitás – vagyis az, hogy másoktól elkülönülő, önálló egyedek legyünk.

Honnan jöttünk? Hol a helyünk a világban? Mi a szerepünk valójában? Hogyan lehetünk önmagunk az idő múlásával? Mi biztosítja létünk folytonosságát? Mi életünk jelentése? Merre tartunk?  

Minden fiatalban felmerülő kérdések ezek, melyek megválaszolásához a társadalom és kultúra azzal nyújt segítséget, hogy az adott történelmi kontextusban érvényes és hozzáférhető azonosulási mintákat kínál a serdülők és a fiatal felnőttek számára – nevelési szokásai, rítusai irányt mutatnak, hogy éppen mely utak „életképesek”, melyek biztosítják az alkalmazkodást és a boldogulást.Más szavakkal: minden kultúra és történelmi korszak sajátos, akkor és ott érvényes identitás-készletet nyújt az egyének számára.

A lehetőségek tárháza végtelen

A 21. század elején a nyugati világban a kultúra elveszítette korlátozó és szabályozó funkcióját, a felkínált identitás-repertoár szinte vég nélküli. Nemhogy nem kell őseink nyomdokában járni, hanem bármivé válhatunk, aminek csak el tudjuk képzelni magunkat: megasztárok, celebek, modellek, asztronauták vagy autóversenyzők lehetünk. Mindemellett nem csupán a foglalkozásunkat változtathatjuk időről-időre, hanem a korábban oly stabil és masszív identitás-kategóriákat is módosíthatjuk. Csupán egy kérelem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassuk a családi nevünket,.. A földrajzi értelemben vett mobilitás korábban egy járóföldnyire korlátozódott, mára távoli kontinenseket is elérhetünk egyetlen nap alatt. Megszűntek a sorompóval elválasztott határok, az Európai Unió valamennyi országa, vagy akár a világ bármely eldugott szigete adekvát életteret jelenthet számunkra. A hazánkból Nyugat-, illetve Észak-Európába elvándorló fiatalok példája mutatja, hogy az emberek egyre kevésbé ragaszkodnak szülőhelyükhöz. Mi ezzel a baj?! – kérdezhetjük. Végre szabad országban élünk, mindenki azt tesz, amit akar, és azzá válhat, amivé csak szeretne!

Folytonossághiányos identitás

A 20. és a 21. századi Magyarországon a gazdasági-politikai-társadalmi események olyannyira változatosak, hogy egyetlen életút vagy emberöltő alatt szélsőséges ellentéteknek és váratlan változásoknak voltunk/vagyunk kitéve. E szakadatlan változás azt eredményezi, hogy „korunk a folyamatosan változó és újjászerveződő, konkrét helyzetekhez igazodó, diszkontinuus identitás korszaka lett” – állítja a nemrég elhunyt szociálpszichológus, Pataki Ferenc. A diszkontinuus, vagy más néven folytonossághiányos identitás konkrétan azt jelenti, hogy egy emberöltő alatt többször válthatunk családot, szakmát, munkahelyet, beosztást, lakóhelyet – mi több, nevet és állampolgárságot is. Következésképpen az érett identitás kialakítása szempontjából a 21. században a legkomolyabb kihívást az azonosság és a folytonosság élményének megteremtése jelenti. Miként tudjuk megvalósítani az önmagunkkal való azonosságot a múlt-jelen-jövő idő mátrixában?

Kaméleonjellem és partikuláris identitás

Pataki szerint a folytonossághiányos identitásnak olyannyira kedvező jelenkori gazdasági-politikai-történelmi szituáció sajátos működésmódokat – voltaképpen tüneteket – hozhat létre. Az egyik tünet az illékony helyzeti identitás, amely a stabil értékek és normák mentén szerveződő viselkedéssel szemben az adott szituációhoz való kaméleonszerű alkalmazkodást részesíti előnyben. Ennek a lényege abban rejlik, hogy mindig az adott széljárásnak megfelelően, az adott szituáció szempontjából előnyös jellemzők alapján választunk értéket, attitűdöt, viszonyulási módot...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 április–májusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. április–május

  • „Ebből kell kihoznom a maximumot”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Miért nem járt pszichoterápiába Harry Potter?

    Ha valaki nem ismeri Harry Potter világát, ha nem olvasta s nem látta filmen sem, valószínű, hogy egy-két dolgot mégis tud róla. A történetből Harry olyan kapcsolatait emelem ki, melyek azt mutatják meg, hogyan tudta megőrizni elméjének integritását, épségét, miért nem tört össze és miért nem szorult mentális segítségre az évek során.

  • Filozofáló gyerekek?

    Lehetnek-e bölcsek, szerethetik-e a bölcsességet a gyerekek? A filozófia ugyanis eredetileg a bölcsesség szeretetét jelentette… A filozófia nem olyan, mint például a matematika, ahol gyakran hallunk zseniális csodagyerekekről. Matematikai gyerekzsenik vannak, filozófiai gyerekzsenik nincsenek.

  • „Na, most menjek vagy maradjak?”

    Az évek során rengetegen nekem szegezték a kérdést, hogy kerekesszékkel élhet-e az ember teljes életet – bármit is jelentsen az –, és hogy honnan merítek erőt, mi vitt tovább a baleset után? Kétszínűség lenne azt állítani, hogy az ember élete egy ilyen trauma után nem változik meg, nem lesz nehezebb, de el kell fogadni a megváltoztathatatlant: majdnem meghaltam, de élek.

  • Érzem, ha várom – A test az elmében

    Amikor este mezítláb a hálószobába menet véletlenül belerúgunk a küszöbbe és csillagokat látunk a fájdalomtól, teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a fájdalom a lábujjunkban van. Ám egészen konkrétan lokalizálható fájdalmat, viszketést amputáció után is sokan éreznek rövidebb-hosszabb ideig az eltávolított végtagban, ami egyértelműen mutatja azt, hogy a fájdalom az elmében (ha úgy tetszik, az agyban) születik.

  • /ul>

ÉS MÉG: A legreziliensebb ember – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Az önbizalomról – kicsit másképp„Naponta elforintosítjuk a hálánkat” – Interjú Oláh Attila professzorral • Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség Erkölcsi dilemmákA leválásról és az elengedésrőlSzilikon, szeretlek!A végzet asszonyaiMit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika 2. • Metabolikus memóriaTANTUdSZ – egészségnevelés kortárs-oktatássalA tiltott gyümölcs tudományaA mesterséges intelligencia és a pszichológia • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék

Az erőszaktevők azt a bizonytalanságot használják ki, amelyet a visszajelzés vágya okoz! Ők vadásznak.