Jelenlegi hely

Ki vagyok én?

Az identitás 21. századi csapdái
Identitásunk egyik fontos aspektusa az individualitás – vagyis az, hogy másoktól elkülönülő, önálló egyedek legyünk.

Honnan jöttünk? Hol a helyünk a világban? Mi a szerepünk valójában? Hogyan lehetünk önmagunk az idő múlásával? Mi biztosítja létünk folytonosságát? Mi életünk jelentése? Merre tartunk?  

Minden fiatalban felmerülő kérdések ezek, melyek megválaszolásához a társadalom és kultúra azzal nyújt segítséget, hogy az adott történelmi kontextusban érvényes és hozzáférhető azonosulási mintákat kínál a serdülők és a fiatal felnőttek számára – nevelési szokásai, rítusai irányt mutatnak, hogy éppen mely utak „életképesek”, melyek biztosítják az alkalmazkodást és a boldogulást.Más szavakkal: minden kultúra és történelmi korszak sajátos, akkor és ott érvényes identitás-készletet nyújt az egyének számára.

A lehetőségek tárháza végtelen

A 21. század elején a nyugati világban a kultúra elveszítette korlátozó és szabályozó funkcióját, a felkínált identitás-repertoár szinte vég nélküli. Nemhogy nem kell őseink nyomdokában járni, hanem bármivé válhatunk, aminek csak el tudjuk képzelni magunkat: megasztárok, celebek, modellek, asztronauták vagy autóversenyzők lehetünk. Mindemellett nem csupán a foglalkozásunkat változtathatjuk időről-időre, hanem a korábban oly stabil és masszív identitás-kategóriákat is módosíthatjuk. Csupán egy kérelem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassuk a családi nevünket,.. A földrajzi értelemben vett mobilitás korábban egy járóföldnyire korlátozódott, mára távoli kontinenseket is elérhetünk egyetlen nap alatt. Megszűntek a sorompóval elválasztott határok, az Európai Unió valamennyi országa, vagy akár a világ bármely eldugott szigete adekvát életteret jelenthet számunkra. A hazánkból Nyugat-, illetve Észak-Európába elvándorló fiatalok példája mutatja, hogy az emberek egyre kevésbé ragaszkodnak szülőhelyükhöz. Mi ezzel a baj?! – kérdezhetjük. Végre szabad országban élünk, mindenki azt tesz, amit akar, és azzá válhat, amivé csak szeretne!

Folytonossághiányos identitás

A 20. és a 21. századi Magyarországon a gazdasági-politikai-társadalmi események olyannyira változatosak, hogy egyetlen életút vagy emberöltő alatt szélsőséges ellentéteknek és váratlan változásoknak voltunk/vagyunk kitéve. E szakadatlan változás azt eredményezi, hogy „korunk a folyamatosan változó és újjászerveződő, konkrét helyzetekhez igazodó, diszkontinuus identitás korszaka lett” – állítja a nemrég elhunyt szociálpszichológus, Pataki Ferenc. A diszkontinuus, vagy más néven folytonossághiányos identitás konkrétan azt jelenti, hogy egy emberöltő alatt többször válthatunk családot, szakmát, munkahelyet, beosztást, lakóhelyet – mi több, nevet és állampolgárságot is. Következésképpen az érett identitás kialakítása szempontjából a 21. században a legkomolyabb kihívást az azonosság és a folytonosság élményének megteremtése jelenti. Miként tudjuk megvalósítani az önmagunkkal való azonosságot a múlt-jelen-jövő idő mátrixában?

Kaméleonjellem és partikuláris identitás

Pataki szerint a folytonossághiányos identitásnak olyannyira kedvező jelenkori gazdasági-politikai-történelmi szituáció sajátos működésmódokat – voltaképpen tüneteket – hozhat létre. Az egyik tünet az illékony helyzeti identitás, amely a stabil értékek és normák mentén szerveződő viselkedéssel szemben az adott szituációhoz való kaméleonszerű alkalmazkodást részesíti előnyben. Ennek a lényege abban rejlik, hogy mindig az adott széljárásnak megfelelően, az adott szituáció szempontjából előnyös jellemzők alapján választunk értéket, attitűdöt, viszonyulási módot...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék