Jelenlegi hely

Ki vagyok én?

Az identitás 21. századi csapdái
Identitásunk egyik fontos aspektusa az individualitás – vagyis az, hogy másoktól elkülönülő, önálló egyedek legyünk.

Honnan jöttünk? Hol a helyünk a világban? Mi a szerepünk valójában? Hogyan lehetünk önmagunk az idő múlásával? Mi biztosítja létünk folytonosságát? Mi életünk jelentése? Merre tartunk?  

Minden fiatalban felmerülő kérdések ezek, melyek megválaszolásához a társadalom és kultúra azzal nyújt segítséget, hogy az adott történelmi kontextusban érvényes és hozzáférhető azonosulási mintákat kínál a serdülők és a fiatal felnőttek számára – nevelési szokásai, rítusai irányt mutatnak, hogy éppen mely utak „életképesek”, melyek biztosítják az alkalmazkodást és a boldogulást.Más szavakkal: minden kultúra és történelmi korszak sajátos, akkor és ott érvényes identitás-készletet nyújt az egyének számára.

A lehetőségek tárháza végtelen

A 21. század elején a nyugati világban a kultúra elveszítette korlátozó és szabályozó funkcióját, a felkínált identitás-repertoár szinte vég nélküli. Nemhogy nem kell őseink nyomdokában járni, hanem bármivé válhatunk, aminek csak el tudjuk képzelni magunkat: megasztárok, celebek, modellek, asztronauták vagy autóversenyzők lehetünk. Mindemellett nem csupán a foglalkozásunkat változtathatjuk időről-időre, hanem a korábban oly stabil és masszív identitás-kategóriákat is módosíthatjuk. Csupán egy kérelem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassuk a családi nevünket,.. A földrajzi értelemben vett mobilitás korábban egy járóföldnyire korlátozódott, mára távoli kontinenseket is elérhetünk egyetlen nap alatt. Megszűntek a sorompóval elválasztott határok, az Európai Unió valamennyi országa, vagy akár a világ bármely eldugott szigete adekvát életteret jelenthet számunkra. A hazánkból Nyugat-, illetve Észak-Európába elvándorló fiatalok példája mutatja, hogy az emberek egyre kevésbé ragaszkodnak szülőhelyükhöz. Mi ezzel a baj?! – kérdezhetjük. Végre szabad országban élünk, mindenki azt tesz, amit akar, és azzá válhat, amivé csak szeretne!

Folytonossághiányos identitás

A 20. és a 21. századi Magyarországon a gazdasági-politikai-társadalmi események olyannyira változatosak, hogy egyetlen életút vagy emberöltő alatt szélsőséges ellentéteknek és váratlan változásoknak voltunk/vagyunk kitéve. E szakadatlan változás azt eredményezi, hogy „korunk a folyamatosan változó és újjászerveződő, konkrét helyzetekhez igazodó, diszkontinuus identitás korszaka lett” – állítja a nemrég elhunyt szociálpszichológus, Pataki Ferenc. A diszkontinuus, vagy más néven folytonossághiányos identitás konkrétan azt jelenti, hogy egy emberöltő alatt többször válthatunk családot, szakmát, munkahelyet, beosztást, lakóhelyet – mi több, nevet és állampolgárságot is. Következésképpen az érett identitás kialakítása szempontjából a 21. században a legkomolyabb kihívást az azonosság és a folytonosság élményének megteremtése jelenti. Miként tudjuk megvalósítani az önmagunkkal való azonosságot a múlt-jelen-jövő idő mátrixában?

Kaméleonjellem és partikuláris identitás

Pataki szerint a folytonossághiányos identitásnak olyannyira kedvező jelenkori gazdasági-politikai-történelmi szituáció sajátos működésmódokat – voltaképpen tüneteket – hozhat létre. Az egyik tünet az illékony helyzeti identitás, amely a stabil értékek és normák mentén szerveződő viselkedéssel szemben az adott szituációhoz való kaméleonszerű alkalmazkodást részesíti előnyben. Ennek a lényege abban rejlik, hogy mindig az adott széljárásnak megfelelően, az adott szituáció szempontjából előnyös jellemzők alapján választunk értéket, attitűdöt, viszonyulási módot...

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Manapság, amikor mindent a sikeresség mércéjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt az elégedettségi szintet, ahol

A céltalanság olyan, mint egy feneketlen katlan - reményvesztettnek, elhagyatottnak érezzük magunkat.

Magyarázkodó, önmagunkat felmentő, passzív mondatok garmadája születik nap mint nap annak igazolására, miért nem mi vagyunk a felelősek saját életünkért, önmagunkért,...

Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre.

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.