Jelenlegi hely

„Hurrá, felvettek!”

Nosztalgia és veszteségélmények a középiskola után
Eljött a várva várt szabadság, a total freedom feeling, egyetemista lettél, a magad ura…

„Hurrá, a gyereket felvették az egyetemre!” Ám az örömtől mámoros szülők hamarosan „sorstársaik” tuti tippjét kutatják az interneten, s záporoznak a kérdések. 

Vajon minden kötelező kurzust fölvesz? Valóban elég az a 30 kreditpont félévente? Mi az az online jegyzet, és miért tableten akar jegyzetelni spirálfüzet helyett? Nincs menza a kar épületében, csak nehogy gyorséttermi sajtburgeren és sültkrumplin éljen… Kivel fog lakni és egyáltalán hol, ha a kollégiumi felvételhez túl magas az egy főre jutó jövedelmünk? Nehogy túl buliközpontú társaságba kerüljön és tudjon majd mértéket tartani az alkohollal! – mert annyi rosszat hall az ember…

A „gólya” kétségei

Közben a maturált „kis felnőtt” fejében egészen más gondolatok sorakoznak: Kezdődik az önálló élet, többé nem mondják meg, melyik padba és ki mellé üljek. Orvosi papír sem kell a hiányzások igazolásához. Nem lesz többé becsöngetés, tornafelszerelés miatti cécó, nem lesznek kötelező ünnepségek kosztümben, zakóban. Ja, és a legfontosabbak majdnem kimaradtak: vége a házi feladatnak és felelésnek, a múlté az osztályfőnök dörgedelmes számonkérése és a szülői értekezlet utáni ’Na, mit mondott Anyának?!’-para. Eljött a várva várt szabadság, a total freedom feeling, egyetemista lettél, a magad ura… E gondolatok kavarognak az örömmámortól ittas leendő elsőévesben.

Bármily meglepő is, a címben jelzett nosztalgia és veszteségélmény – persze habitustól függően más és más időszakban és egyénenként eltérő mértékben – de felütheti fejét. Hiábavalóak itt a sokunk számára ismerősen csengő mondatok: „A középiskolás éveid életed legszebb korszaka, élvezd, amíg iskolás lehetsz” – nem hisz e mondatokban egy címzett sem.

Érdekes azonban, hogy számos egyetemista panaszkodik arról, hiányérzete van, elvesztette korábbi életének állandóságait. Mert bár valóban hatalmas lépés (és élmény) a szülői házból való elköltözés, már az első szemeszterben beköszönt az egykori stabilitás utáni vágyakozás, a veszteség realizálódása. Miért is?

  • A legélesebb váltás, hogy a középiskola merev működési kereteiből kilépve már a felsőoktatásban töltött első napon, tanulmányi ügyeinek intézésekor rögvest légüres térbe kerül a fiatal. A tanulmányi osztály előtt kígyózó sorban akkurátus szülő, segítőkész iskolatitkár és tanár nélkül kell elintéznie ügyes-bajos dolgait az ún. TO-s nénivel – az egyetemigazgatás elektronikus, minden papíralapot nélkülöző rendszerében maximum a felsőbb évesek félszavas mentorálása ad támpontot az intézendők: a tárgyfelvétel, az anyagi támogatások igénylése, valamint a késedelmes kurzusfelvétel viszontagságos útvesztőjében. Ezek mind egyedül megoldandó és nyomasztóan terhes, elodázhatatlan határidejű feladattá, teherré válnak.
  • Beszélni kell a másik konfliktusforrásról is, mert tény, hogy a vágyott különélés például más és más tisztaságfogalommal bírókat rendelhet egymás mellé lakótársnak. Megszervezendő tehát a közös helyiségek takarítása, a hűtő föltöltését is önálló bevásárlásnak kell megelőznie, s a szennyes ruhák is több lépcsőben lesznek tisztává, nem úgy, mint eddig…
  • Fájó felismerés lesz, hogy a napi meleg étkezés sem oldható meg online rendelt pizzával a hét öt napján, ugyanis ennek oka sem egyszerűen az egészségtudatosság – a diákhitel és a szülő támogatás is szűkössé lesz hó végére.

 

Szülői dilemmák

S mindeközben hogyan lesz napról napra reálisabbá a szülők vesztesége? A gyermek gólyabáljának éjjelén álmatlanul forgolódnak mindketten, hiszen nem várhatják virrasztva a buliból hazatérő csemetét. Közös dilemmává vált a költözés előtt az a prózainak tetsző – de persze sokkal összetettebb – kérdés is, hogy vegyenek-e mosógépet az albérletbe?! (Akinek nem evidens az összefüggés: háztartási gép nélkül legalább haza fog járni tiszta ruháért a „tékozló fiú”.) S gyakran találkozunk a minduntalan ezt súgó-búgó kisördöggel: „Csomagold be a kedvenc ételét, spuri hozzá családostul, lepjük meg az albérletben!” Persze akad olyan (túl)aktív szülő is, aki maga ellenőrzi gyermeke vizsgajelentkezéseit és jegyeit a Neptunban[1], ezzel folytatva a középiskolai évek alatt betöltött „gondoskodó szülő” szerepét. Annyi a változás csupán, hogy az e-napló helyét a Neptun veszi át…

Mindezt összefoglalva talán csak azt tanácsolhatjuk, hogy a szülő igyekezzen hidat építeni a középiskola stabilitásából és túlszabályozottságából eredeztethető óvó gondoskodás („Csak a tanulással törődj, majd én elintézem helyetted” és hasonló mondatok), valamint az egyetemre kerülő fiatalra hirtelen ráomló feladatteher és önállóság-próbatétel között. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve próbáljon felelős, a saját ügyeiért el- és közbenjárásra képes felnőttet nevelni, s mindehhez jó irányt mutatni, hiteles mintát adni.

 




[1] A honi felsőoktatási intézményekben leggyakrabban használt elektronikus tanulmányi rendszer. Feladata naprakész nyilvántartást vezetni a hallgatói tanulmányokról, s a jogszabályokban megjelölt határidőig tárolja a kurzusfelvételeket és vizsgaeredményeket, továbbá segítséget nyújt a tanulmányi ügyintézésben.

Ez is érdekelhet

Nézzük meg, mi teszi a még érdeklődő gyermeket zenét szerető és értő felnőtté!

Közvetlen összefüggés lehet valakinek a közösségi oldalakon kifejtett véleményei, valamint a fogyókúra terén elért sikerei között

Leginkább a kora gyerekkori szeparációs szorongáshoz hasonlít az érzés, amikor le kell tenniük a készüléket.

Alig vagy túl egy izgalmas élményen, már tervezed a következőt. Mindenben részt akarsz venni, nem akarsz lemaradni semmiről.

Rosszul érezzük magunkat, ha egy térképen kell kiigazodnunk, vagy félünk, ha éppen valamilyen matematikai feladatot kell megoldanunk?

Ha saját szexuális életünket másokéhoz hasonlítjuk, könnyen kedvünket szegheti az összehasonlítás.