Jelenlegi hely

„Hurrá, felvettek!”

Nosztalgia és veszteségélmények a középiskola után
Eljött a várva várt szabadság, a total freedom feeling, egyetemista lettél, a magad ura…

„Hurrá, a gyereket felvették az egyetemre!” Ám az örömtől mámoros szülők hamarosan „sorstársaik” tuti tippjét kutatják az interneten, s záporoznak a kérdések. 

Vajon minden kötelező kurzust fölvesz? Valóban elég az a 30 kreditpont félévente? Mi az az online jegyzet, és miért tableten akar jegyzetelni spirálfüzet helyett? Nincs menza a kar épületében, csak nehogy gyorséttermi sajtburgeren és sültkrumplin éljen… Kivel fog lakni és egyáltalán hol, ha a kollégiumi felvételhez túl magas az egy főre jutó jövedelmünk? Nehogy túl buliközpontú társaságba kerüljön és tudjon majd mértéket tartani az alkohollal! – mert annyi rosszat hall az ember…

A „gólya” kétségei

Közben a maturált „kis felnőtt” fejében egészen más gondolatok sorakoznak: Kezdődik az önálló élet, többé nem mondják meg, melyik padba és ki mellé üljek. Orvosi papír sem kell a hiányzások igazolásához. Nem lesz többé becsöngetés, tornafelszerelés miatti cécó, nem lesznek kötelező ünnepségek kosztümben, zakóban. Ja, és a legfontosabbak majdnem kimaradtak: vége a házi feladatnak és felelésnek, a múlté az osztályfőnök dörgedelmes számonkérése és a szülői értekezlet utáni ’Na, mit mondott Anyának?!’-para. Eljött a várva várt szabadság, a total freedom feeling, egyetemista lettél, a magad ura… E gondolatok kavarognak az örömmámortól ittas leendő elsőévesben.

Bármily meglepő is, a címben jelzett nosztalgia és veszteségélmény – persze habitustól függően más és más időszakban és egyénenként eltérő mértékben – de felütheti fejét. Hiábavalóak itt a sokunk számára ismerősen csengő mondatok: „A középiskolás éveid életed legszebb korszaka, élvezd, amíg iskolás lehetsz” – nem hisz e mondatokban egy címzett sem.

Érdekes azonban, hogy számos egyetemista panaszkodik arról, hiányérzete van, elvesztette korábbi életének állandóságait. Mert bár valóban hatalmas lépés (és élmény) a szülői házból való elköltözés, már az első szemeszterben beköszönt az egykori stabilitás utáni vágyakozás, a veszteség realizálódása. Miért is?

  • A legélesebb váltás, hogy a középiskola merev működési kereteiből kilépve már a felsőoktatásban töltött első napon, tanulmányi ügyeinek intézésekor rögvest légüres térbe kerül a fiatal. A tanulmányi osztály előtt kígyózó sorban akkurátus szülő, segítőkész iskolatitkár és tanár nélkül kell elintéznie ügyes-bajos dolgait az ún. TO-s nénivel – az egyetemigazgatás elektronikus, minden papíralapot nélkülöző rendszerében maximum a felsőbb évesek félszavas mentorálása ad támpontot az intézendők: a tárgyfelvétel, az anyagi támogatások igénylése, valamint a késedelmes kurzusfelvétel viszontagságos útvesztőjében. Ezek mind egyedül megoldandó és nyomasztóan terhes, elodázhatatlan határidejű feladattá, teherré válnak.
  • Beszélni kell a másik konfliktusforrásról is, mert tény, hogy a vágyott különélés például más és más tisztaságfogalommal bírókat rendelhet egymás mellé lakótársnak. Megszervezendő tehát a közös helyiségek takarítása, a hűtő föltöltését is önálló bevásárlásnak kell megelőznie, s a szennyes ruhák is több lépcsőben lesznek tisztává, nem úgy, mint eddig…
  • Fájó felismerés lesz, hogy a napi meleg étkezés sem oldható meg online rendelt pizzával a hét öt napján, ugyanis ennek oka sem egyszerűen az egészségtudatosság – a diákhitel és a szülő támogatás is szűkössé lesz hó végére.

 

Szülői dilemmák

S mindeközben hogyan lesz napról napra reálisabbá a szülők vesztesége? A gyermek gólyabáljának éjjelén álmatlanul forgolódnak mindketten, hiszen nem várhatják virrasztva a buliból hazatérő csemetét. Közös dilemmává vált a költözés előtt az a prózainak tetsző – de persze sokkal összetettebb – kérdés is, hogy vegyenek-e mosógépet az albérletbe?! (Akinek nem evidens az összefüggés: háztartási gép nélkül legalább haza fog járni tiszta ruháért a „tékozló fiú”.) S gyakran találkozunk a minduntalan ezt súgó-búgó kisördöggel: „Csomagold be a kedvenc ételét, spuri hozzá családostul, lepjük meg az albérletben!” Persze akad olyan (túl)aktív szülő is, aki maga ellenőrzi gyermeke vizsgajelentkezéseit és jegyeit a Neptunban[1], ezzel folytatva a középiskolai évek alatt betöltött „gondoskodó szülő” szerepét. Annyi a változás csupán, hogy az e-napló helyét a Neptun veszi át…

Mindezt összefoglalva talán csak azt tanácsolhatjuk, hogy a szülő igyekezzen hidat építeni a középiskola stabilitásából és túlszabályozottságából eredeztethető óvó gondoskodás („Csak a tanulással törődj, majd én elintézem helyetted” és hasonló mondatok), valamint az egyetemre kerülő fiatalra hirtelen ráomló feladatteher és önállóság-próbatétel között. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve próbáljon felelős, a saját ügyeiért el- és közbenjárásra képes felnőttet nevelni, s mindehhez jó irányt mutatni, hiteles mintát adni.

 




[1] A honi felsőoktatási intézményekben leggyakrabban használt elektronikus tanulmányi rendszer. Feladata naprakész nyilvántartást vezetni a hallgatói tanulmányokról, s a jogszabályokban megjelölt határidőig tárolja a kurzusfelvételeket és vizsgaeredményeket, továbbá segítséget nyújt a tanulmányi ügyintézésben.

Ez is érdekelhet

A nők többsége már régóta úgy véli, kevésbé megbízhatóak azok a férfiak, akiken tetoválás van.

A demenciák, időskori szellemi hanyatlással járó betegségek nemcsak az ezekben szenvedők, hanem a családjuk, közvetl

Az elektromos készülékeken lerakódnak személyes molekuláink, így például az okostelefonokon lerakódó vegyületek, molekulák és csírák elemzésével következtetni lehet...

Az ünnepek elmúltával várhatóan rengeteg ajándékot visznek vissza a héten a boltokba a vásárlók, különféle okok következtében...

Nem mondunk újat azzal, hogy a pozitív gondolkodásnak komoly ereje van.

Mindegyik hárítás – vagy hárítási repertoár – viszonylag stabilan jellemző egy-egy emberre. Van, aki erősebben hárít, van, aki finomabban.