Jelenlegi hely

A „kapottságok” fontosabbak, mint az adottságok

Beszélgetés Polgár Lászlóval
A zsenineveléshez minden a kezünkben van

Beszélgetés Polgár Lászlóval, akinek „főfoglalkozása”, hogy a világhírű Polgár-lányok édesapja. „Mellékfoglalkozásai”: pszichopedagógus, sportmenedzser, sakkszakíró, kreatív játékok – köztük a csillagsakk – föltalálója.

Szerző: 

„Nevelhetsz zsenit… című könyvemben megírtam, hogy a zseni nem születik, hanem nevelhető. Én a filozófia és a genetika örök vitájában – hogy a velünk született adottságok a döntőek, vagy amit a neveléssel kapunk, – egyértelműen a „kapottságok” híve vagyok. Az ember formálható, fejleszthető agyrendszerrel születik, s az agy teljesítőképességének legfeljebb a 20-25 százalékát használja fel. Feltételezem, hogy minden egészségesen született gyerek potenciális zseni…

A lányaim azt hiszem, jó példák a sokoldalúságra. Zsuzsa tanárszakon végzett, Zsófi komputergrafikai és belsőépítészeti diplomát szerzett. Mindhárman több nyelvet beszélnek: Zsuzsa hatot-nyolcat, Zsófi ötöt-hatot, Judit négyet-ötöt. Emellett kiválóan pingpongoznak, kick-boxoznak, teniszeznek, úsznak, könyveket írnak, s a világot beutazva rengeteg élményt szereztek. Zsófi járt a Képzőművészeti Főiskola festő szakára, fest és kiváló karikaturista, Zsuzsa egyetemen tanít, Judit, ha akart volna, nemzetközi szintű asztaliteniszező is lehetett volna. Ha egyvalamit nagyon jól tud az ember, ahhoz sok minden eleve kapcsolódik, például a sakkhoz a matematika, a zene, a különféle kiegészítő sportok. A teljesség – vagy inkább a személyre szabott sokoldalúság – egy pontból kiindulva éppúgy elérhető, mint a hagyományos mindenbe belekóstolással. Sőt. Sokkal inkább. Hiszen az a szorgalom, intenzitás, tárgyszeretet, ami jellemezte a kiválasztott tárgy elsajátítása közben, a többi területen is éppúgy megkönnyíti és hatékonyabbá teszi a tanulást.”

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 01 számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 december – 2019 januári számában
ezekről olvashat:

2018 december – 2019 január

  • Mit kockáztatsz?

    A mai kor embere irtózik a kellemetlenségektől, és – távoli őseivel ellentétben – a mindennapi életben nem is kell veszélyeket vállalnia. S mivel nem tud megküzdeni semmiért, az igazi öröm lehetőségét is elveszítette, írja Konrad Lorenz A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című könyvében. Az emberi életet régebben jellemző „nagyszabású hullámhegyekből és -völgyekből alig észlelhető fodrozódás” lett. Ám rengetegen vannak, akik nem elégszenek meg a „fodrozódással”, és önként – ráadásul úgy tűnik, teljesen értelmetlenül – rendkívül kockázatos cselekvésekre vállalkoznak.

  • Párkapcsolati tojáshéjtánc – avagy borderline partnerrel az élet

    A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak. A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak.

  • Aikido testnek és léleknek – a béke harcművészete

    A harcművészet szó hallatán gyakran az agresszió, a sérülések jutnak eszünkbe. De létezik egy harcművészeti ág, mely kifejezetten a békét, a nem ártást hirdeti, miközben mégis egy hatékony önvédelmi technika. Az aikidózás elősegíti a testi egészség megtartását, ugyanakkor a lélekre, pszichére gyakorolt hatásai olyan sokrétűek, hogy egyes esetekben már akár hatékonyabb lehet, mint egy pszichoterápia.

  • Rejtett üzenetek a társalgásban

    A rejtett jelentések születésének igazi terepe a társalgás világa. A társalgás sok mindent megmutat arról, milyen emberek is vagyunk – feszültek vagy lazák, körülményesek vagy rámenősek; arról, hogy mi is fontos számunkra, milyen az általános értékrendünk, s épp most a szendvics fontosabb számunkra vagy egy fiú érdeklődő tekintete; és arról is, aktuálisan milyen érzelmi állapotban vagyunk.

  • Virtuális valósággal a medve ellen

    „Hova futsz?” „Üldöz a medve!” – kiáltja kétségbeesetten az emberünk. „Milyen medve?” – hangzik a kézenfekvő kérdés. Főhősünk megáll, hátranéz – és nem ért semmit. „Ha nincs medve, nem kell futni” – gondolja, ugyanakkor érzi testében azt a feszültséget, amely vagy harcra, vagy futásra kényszerítené. Feszült, de fogalma sincs arról, miért.

ÉS MÉG:Mese egy szelfiről – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Döntés, választás, sors„A tökéletesség kényszerében élünk” • Anyád lehetnék – Korkülönbség a párkapcsolatban • Függés és függetlenségMi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket? Gyermekek a videojátékok bűvkörében • A ruha teszi – vagy nem teszi – az embert?Tekintsünk máshogy (is) a depresszióra! A karácsonyi nagy zabálás társadalomlélektanaA kávézás pszichológiája • Nézzünk a szavak mögé • Formát adni a lehetetlennek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Gyakran az igazgatók tussolják el az ügyet: az iskolából ugyan kirúgják a tanárt, de eljárás nem indul ellene.

Az amerikai gyermekorvosok nem tanácsolják a kisgyerekek digitális médiahasználatát.

A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül.

Az előhíváson alapuló teszt jelentősen lelassítja, sőt bizonyos körülmények között meg is állítja a felejtést.

A Közép-európai Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a csecsemők valóban képesek-e kikövetkeztetni, miről kommunikálnak mások, ha a beszélgetőpartnerek és az általuk...