Jelenlegi hely

A bizalom kockázata

Az igazságért túl nagy árat kellene fizetni – jobb nem észrevenni a dolgokat…

Ha emberi kapcsolatainkban vagy közéleti kiállásunkban a másik fél megszegi az egyezséget és megcsal, elárul minket, akkor ez nemcsak azért fáj, mert elmarad az együttműködéstől remélt eredmény. Legalább ennyire rossz, hogy rájövünk, baleknak néztek minket – és igazuk is volt. Velünk ezt is meg lehetett csinálni… A helyzeten az sem javít sokat, ha kiderül, hogy az, akiben bíztunk, nem álnokságból viselkedett másképpen, mint ahogyan reméltük, hanem egyszerűen csak félreismertük őt. Ekkor ugyanis önmagunkban is csalódunk egy kicsit...

Ha azt kell látnunk, hogy visszaéltek a bizalmunkkal, akkor sok esetben – bármilyen meglepő – úgy döntünk, hogy nem, ezt inkább mégsem kell meglátnunk. Egyszerűen nem vagyunk hajlandók észrevenni! Közismert, hogy azok, akiket súlyos lelki megrázkódtatás ért, gyakran képtelenek visszaemlékezni a traumatikus eseményre. De mintha nem lenne véletlenszerű, hogy kit ér utol az efféle emlékezetkiesés. Megfigyelték, hogy a szexuális bántalmazás áldozatai közül sokkal nagyobb mértékben jellemző az emlékezetkiesés azokra, akiket családtagjuk részéről ért támadás, mint azokra, akikkel szemben egy idegen követte el a tettet. Érthető: ha egy idegen részéről ér valakit sérelem, könnyen megteheti, hogy megharagszik az illetőre és elkerül vele mindenféle további kapcsolatot – de mit tegyünk egy családtaggal? Ha érzelmileg és egzisztenciálisan függünk valakitől, veszteséget jelentene, ha kivetnénk az életünkből, ezért inkább nem is veszünk tudomást arról, hogy ártott nekünk.

Nem véletlen az a valóban létező jelenség sem, hogy sokszor a férj vagy a feleség az utolsó, aki megtudja, hogy párja megcsalja. Ez a hazugságra való vakság jelensége: az ember egyszerűen nem érzékeli a jeleket, amelyekből azt a következtetést kellene levonnia, hogy egy számára nagyon fontos személy visszaélt a bizalmával, elárulta őt. Az igazságért túl nagy árat kellene fizetni – jobb nem észrevenni a dolgokat…
Ez természetesen nemcsak a magánéletre, hanem a politikára is igaz. George W. Bush második megválasztása után az Analyses of Social Issues and Public Policy című folyóiratban külön lélektani tanulmány foglalkozott azzal, hogyan voltak képesek Bushra szavazni olyan emberek, akiknek kétharmada kiemelkedően fontos értéknek tartja az őszinteséget. Bush első elnöki ciklusa alatt ugyanis volt néhány olyan eset, amikor egyértelművé vált, hogy az elnök – finoman szólva – bizonyos megnyilvánulásaiban nem volt teljesen őszinte. Hogyan szavazhattak rá mégis a becsületesség hívei? Nos, választópolgárok, különösen azok, akik elkötelezettek egy-egy politikus, politikai irányzat mellett nem engedhették meg maguknak, hogy észrevegyék, szeretett vezetőjük gátlástalanul hazudik, mert ha ezt a tényt engedik eljutni a tudatukig, saját erkölcsi normáikat követve el kellett volna fordulniuk tőle.
Az elszánt – és a külső szemlélő számára teljesen abszurd – bizalom legkülönösebb példája alighanem a Stockholm-szindróma. 1973-ban Stockholmban két fegyveres bűnöző megtámadott egy bankot és négy embert napokig fogva tartott. Ezalatt a túszoknak sikerült meggyőzniük magukat, hogy fogvatartóik igen rendes emberek, akikben megbízhatnak; kiszabadulásuk után gyűjtést is rendeztek a bűnözők jogi védelmének finanszírozására. Ez észvesztőnek tűnik, ám a lélektani logika világos: a túszok számára sokkal jobb érzés azt hinni, hogy alapvetően rendes emberektől függ az életük, mint ha arra gondolnának, hogy elvetemült és aljas embereknek vannak kiszolgáltatva.
 
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 6. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2018 október–novemberi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. október–november

  • A játék szabaddá tesz

    A játék olyannyira természetes velejárója az életünknek, hogy ritkán gondolkodunk el gazdagságán és mélységein – pedig csodálatos birodalomra látunk rá, ha górcső alá vesszük! Nemcsak a gyermekek, minden ember játszik – életkortól, fizikai és mentális korlátoktól függetlenül. Lehet, hogy különböző módokon, de mindenki játszik. És az állatok is, nemcsak az emberek.

  • Sikeres párkapcsolatok

    Mi a siker? Nézetem szerint az, ha olyan életet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definíció kellően konkrét, de mégis tág teret ad valamennyiünknek, hogy ki merjük mondani, milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei hétköznapokon. A párkapcsolati siker ugyanis sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában keresendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, hanem a mindennapok szürke forgatagában, amit a legdrágább kincsünkkel mérünk: a közösen megélt és nem csupán leélt idővel.

  • A művi abortusz hatása a párkapcsolatra

    Párkapcsolatunkban optimálisan azt éljük meg, hogy a másik támogatást, érzelmi támaszt nyújt a nehézségek megoldásához – de mi van akkor, ha a probléma magából a kapcsolatból fakad, és annak jövőjét érinti? Ha elfogadjuk, hogy egy párkapcsolatba a partnerek különböző személyes preferenciákkal, hiedelmekkel, erkölcsi megfontolásokkal, vágyakkal és elvárásokkal érkeznek, érthető, hogy egy nem várt várandósságról hozott döntés a konfliktusok forrása lehet, hisz ez az érzelmileg rendkívül telített téma egyszerre érinti a két fél egymáshoz való viszonyát és a fejlődő magzathoz való kötődésüket.

  • Jóga – út az egyéni szabadság és jóllét legmagasabb foka felé

    A jóga segítségével gyakorolható, hogy az „automata vezérlés” álmából hogyan lehet felébredni, hogyan lehet tudatosítani hétköznapi helyzetekben is az érzelmeket, gondolatokat, és ezáltal hogyan lehet szabadabb döntést hozni… Az öntudatosság és önszabályozás preventív (és terápiás) hatását aknázza ki a manapság annyira divatos mindfulness is, ami szintén az indiai filozófiából származik, és a meditáció mellett jógás testgyakorlatok is szerves részét képezik programjának…. Az öntudatosság melletti másik fontos mentális fejlesztő hatása az önismeret.

  • Betegség-e a pszichopátia?

    Az antiszociális megnyilvánulások legsúlyosabb formája a pszichopátia, amire a legújabb idegtudományi kutatások alapján úgy is tekinthetünk, mint egy súlyos mentális zavarra, ami genetikailag erősen meghatározott biológiai adottságok és hátrányos környezeti tényezők összjátékaként alakul ki. Tudományos vizsgálata jelentősen gazdagítja tudásunkat az érzelmek szocializációban betöltött szerepéről és az empátia működéséről.

ÉS MÉG: Egy félrecsúszott pulóver – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Igazságosabb gazdaság? A félelem és szorongás VR-re megy?Mit tesz velünk a szerelem?Randi a technoszexuális űrkorbanHogyan szeret a kutya?A policisztás-ovárium szindróma (PCOS) lelki terheiStresszevés, új megvilágításban Vélemények az alternatív medicináról – Reflexiók egy kutatás eredményeire • Hiszem, ha látom? • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Vajon az emberi önzésre épülő gazdasági berendezkedés megingathatatlanul működik tovább, vagy létezik egy olyan új emberkép, amelyre egy új irányzatot lehet felépíteni?

A legjobb barátnőnkkel ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, mindegy, mennyi idő telt el az utolsó találkozás óta.

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Jótett helyébe jót várj – sokak szerint ez csak a mesében érvényes.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox