A siker dinamikája
Többnyire azokat az embereket tartjuk sikeresnek, akik elérték a céljaikat – akár szakmailag, akár családilag vagy bármilyen más területen. Nagyon foglalkoztatja az embereket, hogy vajon ezek a „csodabogarak” hogyan érték el mindezt. Azok a magyarázatok pedig, hogy én miért nem tudtam, vagy tudnám ugyanezt a dolgot megcsinálni, általában egyszerűen kifogások vagy önbizalomhiányból fakadó magyarázatszerűségek (pl. nincs tehetségem, én nem vagyok olyan, nincs elég pénzem, túl öreg vagyok, túl fiatal vagyok, stb.). Ezzel szemben a tapasztalat az, hogy bárki lehet sikeres, aki az alábbiakban röviden vázolt sikerelveket alkalmazza a célkitűzéstől a megvalósításig vezető úton., illetve aki képes nagyban gondolkodni, megfizetni az „árat” és használni a végtelen potenciálját. A többi már ebből következik.
A siker mindenkinek mást jelent – szubjektív, egyetemesen nem meghatározható jelenség, amelyre ösztönösen vágyakozunk. A probléma gyökerei többnyire mi magunk vagyunk és nem a körülmények vagy mások. Azok, akik valóban sikerorientáltak és úgymond „kereső fázisban” vannak, ma már bizony megtalálják a (nyilvánvaló) titok nyitját. Mondhatjuk azt, hogy a sikerhez vezető út a fejben kezdődik. Első lépésként, aki hajlandó szembenézni a valósággal és önmagával, az a destruktív folyamatok helyett képes lesz egy olyan produktív és építő „játszmára” átállítani magát, amivel elérheti céljait.
A legizgalmasabb az egészben, hogy ez esetben még csak bonyolult pszichológiai folyamatokról sincsen szó, vagyis létezik tudatos, kidolgozott módszer a siker elérésére. A különböző trénerek, személyiségfejlesztő guruk vagy éppen a spirituális vezetők sokféleképpen fogalmazzák ezt meg – az alábbiakban ebből az egyvelegből szeretnék a teljesség igénye nélkül néhány egymásra épülő elképzelést megosztani. Igazából minden egy álommal, vízióval, céllal kezdődik...
Célok
„A céllal és a cél nélkül végzett munka között egy különbség van. Az eredmény.”
Cél nélkül élni körülbelül olyan, mint kapu nélkül focizni. A célok visznek minket előre, ezek mozgatják a világot, ezek adnak értelmet az életünknek. Szerencsére az ember alapvetően egy „célra tartó szerkezetként” működik, de van ennek egy magasabb szintje is. A célokkal érdemes tudatosan foglalkozni és komolyan tervezni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azok az emberek, akiknek átgondolt, leírt és időhöz kötött céljaik vannak, sokkal nagyobb arányban érik el ezeket. Erre tipikus példa a Yale Egyetemen végzett felmérés, mely szerint csupán a végzős hallgatók 3 százalékának voltak leírt, konkrét céljai. 20 év múlva ez a 3 százalék tehetősebb volt, mint a másik 97 százalék együttvéve. A nagyban gondolkodásra a legjobb példa talán a gyerekeké. Bennük még nincsenek gátlások. Amíg nem mondta nekik senki, hogy „te ezt úgysem tudod megcsinálni” „ehhez nincs tehetséged” „ehhez nem vagy elég jó”, addig számukra nincs határ. Sajnos a felnőttek szépen módszeresen kinevelik a gyerekekből ezt a nagyra törő gondolkodást, és helyébe aggodalmat, szorongást, önbizalomhiányt ültetnek. Az alapprobléma az, hogy az álmainkat, céljainkat leszűkítjük a lehetőségeink szintjére. Csupán ezt kell megfordítani, és a lehetőségeinket kell az álmainknak, céljainknak megfelelő szintre emelni, vagyis célokat kitűzni és elvégezni az ehhez szükséges kitartó munkát.
Változás
„Az elmebetegség első jele, ha továbbra is ugyanazt csinálom, amit eddig, és azt várom, hogy más eredményt kapok.”