Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy az osztályfőnököm, aki a gyógytestnevelés-tanárom is, állandóan cseszeget, sohase tudok megfelelni neki. Ebben a tanévben kezdtem a kilencediket, nagyon vártam, az első 1-2 hónapban nagyon lelkes is voltam. Aztán jöttek a problémák. Kezdődött azzal, hogy nem tudtam úszni. Attól a pillanattól kezdve úgy érzem, hogy a tanár úr gyűlöl. Mindig mondja, hogy én vagyok a leggyengébb a csoportban, engem is úgy fog osztályozni, mint a többieket stb. Kollégáját, aki úszóoktató, javasolta nekem a tanár úr, azóta rendszeresen járok hozzá különórákra. Most már jobban megy az úszás, de a tanár úr csak a rosszat látja benne. A reggeli iskolába indulást kínszenvedésként élem meg. Félévkor a tanár úr megbuktatott. Ez nagyon rosszul esett, mert mindent megteszek az
érdekében, hogy egy szerencsétlen kettest össze tudjak hozni. Sajnos rengetegszer vagyok beteg, főként gyomorpanaszaim vannak. Ezt a tanár úr is észrevette, és ebbe is belekötött, hogy én hiányzom az osztályban a legtöbbet, és ezt eléggé "bunkón" mondta. Úszás mellett még a tornateremben is szoktunk sportolni. Itt sem úszhatom meg egy pár beszólás nélkül, mint pl.: ,,ne szerencsétlenkedj már, rád vár az egész csoport!" Legszívesebben iskolát váltanék, de bennem van az is, hogy ott lehet még rosszabb lesz a környezet. A családommal is beszéltem erről, és azt mondták, hogy ezt az évet bírjam ki, és majd csak lesz valami. Sajnos én már egy napot alíg birok ki. Édesanyám beszélni fog a tanár úrral, de nem hiszem, hogy a helyzet javulna, sőt inkább rontaná a helyzetet. Félek, hogy a tanár úr majd jobban rám fog szállni. Nem tudom, mitévő legyek, de már nem sokáig fogom bírni ezt az állandó cseszegetést!

Kedves Fiú!

Valami miatt nagyon nagy jelentőséget kapott az életednek ez a valójában egészen aprócska szelete. Szerintem annak lenne érdemes utánajárnod, hogy mi miatt? Hiszen ha csak az időarányokat nézzük: mi a tesizéssel/úszással, de akár az osztályfőnököddel töltött heti pár óra a teljes 168-hoz képest?! Fájó tud lenni, ha ostoroznak valamiért, ami nem megy jól, ráadásul a társak előtt. (Azt mondjuk nem értem, hogy testnevelésből hogyan lehet buktatni?!). Sajnos az is előfordul, hogy egy tanár a saját kiégettségét, frusztrációit a diákokon vezeti le. De én kíváncsi lennék arra is, hogy mi mindenben vagy jó? Milyen tantárgyat szeretsz? Melyik megy a legjobban? Hol érsz el sikereket, amik feltöltenek? Milyen szabadidős elfoglaltságban leled örömödet? Van-e olyan kapcsolatod, amiben elismerést kapsz, amiben felszabadult tudsz lenni? Ezek (valamelyike is akár) ellensúlyozhatnák ezeket a kudarcélményeket.
Nem fölösleges a szüleidnek beszélni a tanárral! Neked is fontos azt érezned, hogy kiállnak melletted, és a tanár se baj, ha ezúton szembesül azzal, hogy milyen hatással van rád a viselkedése, illetve, hogy nem mindegy, milyen pedagógiai eszközöket használ. (Vajon más diákoknak vagy szülőknek, esetleg tanároknak is akad vele gondjuk, vagy csak kettőtöknek ilyen nehéz kijönni egymással?) Ha van olyan erőssége a sulinak, ami fontos neked, nem hiszem, hogy csak emiatt a konfliktus miatt érdemes lenne váltani. Sokkal hasznosabb lenne, ha valahogy rendezni tudnátok a helyzetet, akár másik tanár, pláne igazgató részvételével. Ne maradj magadra a bajban! Fontos, hogy megtudd, ki segíthetne még a környezetedben.

Üdvözlettel

Simon Sarolta