5 éves kapcsolatom ért véget lassan 1 éve, de én valahogy mégsem tudok továbblépni, ugyanis azt érzem, hogy nekem Ő volt-lett az IGAZI - BÁR NYILVÁN HA EZZEL Ő IS ÍGY LENNE, MOST IS együtt LENNÉNK - vele voltam a leges-legőszintébb, mindent tudott rólam, igaz az elmúlt időben sokat veszekedtünk, de akkor sem szabadott volna feladni!
Nem történt megcsalás és semmi ilyesmi nem vágott közbe. A vége: először kedves volt, segítőkész, aztán rideg és elutasító, majd megszakított minden kapcsolatot! NEM ÉRTEM, EZ NEM RÁ VALL.
Úgy érzem-gondolom, hogy ki akarja élni magát, hisz neki-számára én voltam az első minden téren és értelemben is!
2 évet éltünk együtt, ezért is nehéz-nehezebb az elválás számomra.

DE AZ IDŐ MAJD CSAK SEGÍT.

Üdvözlő köszönettel M.V.

Kedves Kérdező!

Nem minden párkapcsolaton belüli konfliktus hozható helyre. Olykor – még ha nehéz is – el kell fogadni, ha a probléma közösen nem megoldható, legfeljebb fenntartható. Ilyenkor a legésszerűbb megoldás a szakítás.

A szakítást követő időszak pedig nem más, mint gyászfolyamat, ami egyénenként eltérő intenzitású és időtartamú. Természetesen még nehezebb, ha a kapcsolat nagyon bensőséges, hosszú ideig tartó volt.

Miért változhatott meg a volt barátja hozzáállása?
Feltételezem, eleinte megértést és együttérzést tanúsított, ám bizonyára ő is rájött, hogy a kapcsolat nem zárható le másként, csak úgy, ha nem keresik egymás társaságát. Ezt a közösségi oldalak használata manapság igencsak megnehezíti – lásd: http://mipszi.hu/hir/150618-ne-leskelodj-exed-utan.

Ön azt írja, volt párja ki akarja élni magát.
Sokkal inkább azt gondolom, hogy megpróbál ő is talpra állni a szakítás után – s hogy őszinte legyek, helyesen teszi.

Az idő segít?

Közhelynek tűnhet, de valóban, az idő segíteni fog, azzal a kitétellel, hogy Ön is elfogadja, hogy az idő múlásával együtt a távolság is nő. Ha megpróbálja az emlékeket megtartani, azzal csak önmagát csapja be.

Üdvözlettel:
Herceg Attila