16 éves lányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Már kicsi kora óta agresszív, néha kedves, néha pedig mint a pokróc, olyan. Megkérdeztem, hogy mi bántja, és csak kizavart, mondván, hogy neki semmi baja nincs. Másnap sírva fakadt leckeírásnál, akkor is megkérdeztem, hogy mi a problémája, de ugyanez volt a válasza. Apukája vett neki egy rózsaszín telefontokot, és földhöz vágta, majd a következőket vágta a fejünkhöz: Nem vagyok már egy k**va gyerek!  Mit nem értetek meg ezen?! Máskor pedig ő kéri, hogy vegyünk neki egy plüssállatot. Bipoláris lenne a lányom?

Kedves Kérdező!

A serdülők viselkedése nagyon szélsőséges - különösebb problémák nélkül is. Hangulatuk ingadozó lehet, folyamatos bizonytalanságban vannak saját magukkal és a világgal kapcsolatban. Közben rájuk nehezedik a kérdés, hogy mit akarnak kezdeni az élettel, milyen kapcsolatot tudnak kialakítani, kik lesznek ők felnőttként. Nem is beszélve a hormonális változásokról, a szexuális éredeklődés fokozódásáról. Szóval “halmozottan hátrányosak”. Ettől még önmagában nem bipoláris, ennyi idősen nem is igazán adnak ilyen diagnózist, és sok más tünetnek kell megvalósulnia hozzá. Így elsőre azt gondolom, hogy inkább a serdülőkori krízisben van benne, ami neki nehezebb, de szülőként benne lenni is nagy kihívás. Tényleg lehet egyszerre kislány, aki plüssre vágyik, és kis felnőtt, akinek a rózsaszín telefontok derogáló. Érdemes az olyan dolgokat, amik nem fontosak, ráhagyni, és engeni, hogy akkor közeledjen, amikor ő felkészült rá. Ha olyankor mennek, amikor nem nyitott - mint pl. mikor megkérdezte, hogy miért sír -, akkor úgyis nagyon erőteljes elutasítást fognak kapni. A legtöbb, amit ebben az időszakban tehetnek, ha elviselik őt, mert magát is nehezen viseli el, így ha azt tapasztalja, hogy “elviselhető”, akkor pozitívabb képet tud kialakítani magáról. Amennyire lehet, a bántó dolgokat nem érdemes személyesre venni, és nyitottnak lenni, amikor épp “kislány”, és meg tud nyílni. Ameddig kortársak veszik körül, történik körülötte az élet, változás látszódik, bejár iskolába, addig valószínűleg alakulni fog a helyzet az elkövetkezendő években. A rossz hangulatánál pedig elég, ha jelzik számára, hogy ha van kedve egy tea/keksz/akármi, amit szeret mellett elüldögélni, beszélgetni, akkor szóljon. Ha képes rá, akkor valószínűleg szólni fog.

Üdvözlettel

Standovár Sára