3 gyermeket nevelünk párommal, a nagyobbik 5 éves kisfiú,a középső kislány 4 éves és a család legfiatalabb tagja 6 hónapos kisfiú. 5 éves kisfiam viselkedése felől szeretnék kérdezni, ami nem hiszem, hogy természetes lenne ennyi idős korban. Ugyanis olyan szintű dühkitörések jönnek rá,hogy azzal nagyon megijeszt minket. Tépi magát, a fejét ütögeti a földbe, beleharap (minap csinálta ezt először), sikongat, ha kell az utcán is. De ezek csak akkor jelentkeznek, ha valahova nem viszem el egyből, ahova el szeretne menni. Vagy ha apukája elmegy valahova, de őt nem hívja el magával. Pár hónapja jelentkezett ez a probléma nálunk, de mióta megkezdődött az óvoda, azóta mindennaposak lettek a hisztik. Nem tudom, hogy kezeljem a helyzetet, mi lenne ilyenkor a helyes cselekedet. Nagyon aggódom, nincs-e komolyabb gond. A hisztirohamok, dühkitörések kb. 15-20 percig tartanak, vagy még addig sem. Magától nyugszik meg, ha nyugtatgatom, annál rosszabb. Megnyugszik, akkor általában innivalót  vagy ennivalót kér. De utána mintha mi sem történt volna, megint a régi önmaga lesz a kisfiam. Orvoshoz kellene fordulnunk? Vagy várjunk még ezzel? És ilyenkor mi a legmegfelelőbb hozzáállás? Hagyjuk magára vagy ne? És a legfontosabb kérdés a miért? Miért csinálhatja ezt? Hisz egy jó kisfiúról beszélünk, akivel nem volt semmi gond, de mostanában mintha nem lenne önmaga.

Kedves Anyuka!

Úgy tűnik, hogy a kisfia erős feszültséget él át, hiszen mindennaposak ezek az érzelmi kitörések, és igen hevesek. Nagyon kevés az információ, amiből az okokra lehetne következtetni. Annyi derül ki a levélből, hogy most született öccse, újrakezdődött az ovi, és a dühkitörések egyik kiváltó oka, ha kirekesztve érzi magát. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a szeparációs helyzetek billentik ki az egyensúlyából, annyira, hogy nem tudja az érzelmeit uralni. Ezek azok a helyzetek, amikor attól tart a gyermek, hogy elveszítheti a szülőjét. Ez nem feltétlenül ilyen konkrétan jelenik meg, hanem az elutasítottság érzése, a “nem vagyok fontos”, “rám nem jut elég figyelem” érzése is lehet. Ötéves kor körül a lélektani fejlődés szempontjából fontos változások zajlanak, így érthető, hogy az apukája különprogramjai, a kisöcsi érkezése mind felkavarják.

A tünetek intenzitása miatt azt javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust. Egyrészt segíthet a fiának abban, hogy az érzéseit hatékonyabban kezelje, másrészt a tünetek mögött álló lélektani probléma megoldásában is segítséget kaphatnak. Szakembert a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatban, illetve magánúton is fel tudnak keresni. Addig pedig amennyire lehetséges, szervezzen apukájával kettesben fiús programokat. Amikor pedig heves érzelmi reakciót tapasztalnak, figyeljék a fiukat. Ha neki az segít, ha ilyenkor békén hagyják, akkor felesleges beavatkozni (természetesen addig, amíg nem jelent magára vagy másokra veszélyt a viselkedése).

Üdvözlettel,

Kovács Réka