2010-01

Hogyan születik meg fejünkben a zene? Miként raktározzuk el a dallamokat? Miért hat érzelmeinkre? Valóban hat, vagy csak úgy hisszük? Sokan keressük a választ ilyen és hasonló kérdésekre az ember megismerő funkcióival foglalkozó tudományokban – a pszichológiában és az idegtudományban is.   Milyen utakon, milyen eredménnyel hat a gyerekekre a zene, befolyásolja-e a zenehallgatás és a zenélés a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődését?

Egy párkapcsolat megszakadása mindig fájdalmas. Ám a veszteség feldolgozását, az önbizalom megrendülésének mértékét meghatározza, hogyan is történik a szakítás. Ha valaki az iwiw böngészése során értesül róla, hogy partnere már egyedülálló, váratlan nagy ütést szenved el. Azt sem könnyű elviselni, ha partnerünk az asztalon hagyott levélkében közli, többé már nem jön vissza. Nehéz fölvállalni az őszinte magyarázatot arról, miért tört meg a szeretet, mi okozta a kiábrándulást, az elvágyódást.

Cikksorozatunk egy sokakat érintő témával, a megmagyarázhatatlan, titokzatos testi tünetekkel foglalkozik. Bevezető cikkünk magát a jelenséget, lehetséges okait járja körül. Mi is az a szomatizáció? Akkor beszélhetünk erről, ha semmi organikus vagy egyéb ismert betegség nem magyarázza teljes mértékben a megjelenő panaszt.

Őseinknek nem volt más választása, mint együtt aludni utódaikkal, hiszen a vadászó, gyűjtögető nomádok nem tehették le a kicsiket biztonságos gyerekszobákba. Az anyatejből – speciális összetételénél fogva – gyakran kell enni, így az anyja mellett alvó, éjjel is szopó csecsemő az, aki az évmilliók biológiai örökségét megtestesíti. Bár az elrendezés sokféle lehet, a kultúrák többségében a csecsemők ma is az anyjukkal alszanak...

A korábbi hazai viszonyokat tekintve a pszichiátriákon kétféle osztály létezett: az egyik a pszichoterápiás osztály színes tévével és szép abroszokkal – ott voltak az akkori terminológia szerinti „neurotikus” betegek. A másik a pszichiátriai osztály: lelakatolt fekete-fehér tv, nyomorúság, hugyos pizsama – ott voltak többek közt a „bolondok”, a pszichotikus zavarokkal küszködők is, és azok, akiket súlyosabb tünetegyüttesük miatt annak diagnosztizáltak. Az volt a tervem, hogy megpróbálunk csinálni egy olyan helyet, ahol pszichoterápiás módon lehet dolgozni pszichotikus és súlyosabb diagnózisú személyiségzavaros betegekkel is, ahol színes tv van és szép abrosz.

Mindig fokozatosságot ajánlok és rendkívül sokféle konkrét javaslatot teszek. Elmagyarázom, hogy mit mivel lehet helyettesíteni, milyen más főzéstechnikai eljárásokat lehet alkalmazni. Alapvetően is pozitív és türelmes ember vagyok, ami csak fokozódott a SASOK hatására. És ilyen esetekben különösen sok türelemre van szükség. Azóta még jobban megértem a pácienseket, jobban átlátom, hogy aktuális helyzetüket mennyire kiszolgáltatottnak élik meg, és azt is, milyen nehéznek tűnik számukra a feladat, ami előtt állnak. . 

„Kétféle ember van: az egyik két részre osztja az emberiséget, a másik nem.” Ez az ismert, ironikus bölcsesség az emberiségnek arra az ősi és nem szűnő késztetésére utal, mellyel mindenáron rendszert akar találni az élővilág legváltozatosabb, leginkább kiszámíthatatlan területén: az emberi személyiségek rengetegében.