És igen, igen, amit soha nem mertél megkérdezni – még az orvostól sem. Mert a széklet, a böfögés, a végbélviszketés, a szellentés, a vécépapíron megjelenő vér, a székletvisszatartás kudarca, a haspuffadás még ma is tabunak számít, amiről az ember nehezen, de leginkább sehogyan sem beszél. Pedig szó szerint létfontosságú kérdésekről van szó. Danny De Looze, a Belgiumban található Genti Egyetem gasztroenterológus szakorvosa, kutatója, oktatója Amiről a beleink mesélnek című könyvében nemcsak az emésztőrendszerrel kapcsolatos legfontosabb és legkorszerűbb ismereteket kívánja átadni, hanem azt is szeretné, hogy képesek legyünk felszabadultabban beszélni a problémáinkról, ne érezzük illetlennek testünk működését.
A legtöbb ismeretterjesztő szerző első számú, és sokszor igencsak nehéz feladata, hogy felkeltse a közönség érdeklődését a mondandója iránt – azonban De Looze-nak ezzel nem kell foglalkoznia. Az ő kedvenc témája, tudományos szenvedélye mindenkit érdekel. A helyes táplálkozás, az egészségmegőrző praktikák a média legnépszerűbb témái közé tartoznak, a különféle diétákra, a glutén- és laktózmentes táplálkozásra egész iparágak épültek. De Looze könyve megalapozott tudományos ismeretek alapján mutatja be emésztőrendszerünk működését, és óriási segítséget nyújt abban, hogy eligazodjunk ezen a bulvárszenzációkkal szétbombázott terepen. Danny De Looze gyakorlott és igen tehetséges ismeretterjesztő; amikor magyaráz, nem az vezérli, hogy ő mi mindent tud egy-egy témáról, hanem az, hogy mi az, ami az olvasó számára érdekes és fontos ismeret. A könyv leghosszabb fejezete gyakorlatiasan felépített tudástár: tünetek szerint haladva megtudhatjuk, mit jelentenek hasunk különféle üzenetei a gyomorégéstől kezdve a korgáson és a hányingeren át a görcsökig és még sok más jelenségig. A szerző röviden, világosan elmagyarázza a tünetek élettani hátterét, és mindig jelzi, mire kell figyelnünk, mit tehetünk, hogy jobban legyünk, és mikor érdemes orvoshoz fordulnunk. De Looze külön fejezetet szentel a bélflórának, mert ez a csodát várók egyik legkedveltebb területe. Húsz évvel ezelőtt még csak néhány száz tudományos publikáció foglalkozott a mikrobiommal, ma már ötvenezernél is több ilyen létezik. De Looze nem ragadtatja el magát, nem enged a vágyvezérelt spekulációknak, arra összpontosít, mi az, ami tudományosan bizonyított, és mennyi mindent nem tudunk még.
A könyv könnyen olvasható, és a magyar fordítás is remekül visszaadja a szerző kötetlen, sokszor humoros, ironikus stílusát – a szövegben azonban kicsivel több elírás található, mint amennyi fölött szó nélkül el lehetne siklani. A 153. oldalon laktáz (egy enzim) helyett laktóz (tejcukor) szerepel; a 183. oldalon azt olvassuk, hogy a „bélgázok egyebek közt hidrogénből, szénsavból és metánból állnak”, ami már csak azért is képtelenség, mert a szénsav nem gáz – valójában szén-dioxidról van szó; a 99. oldalon pedig az egyik mondat vége egyszerűen lemaradt. Ám az efféle hibák inkább csak kellemetlenek, a lényeg megértését nem zavarják.
De Looze nem kertel, amikor a divatos diétákról mond véleményt: „A léböjtkúra, a méregtelenítés, a sós vízzel történő átöblítés és minden egyéb tisztítókúra, egytől egyig mind úgy hülyeség, ahogy van”. Ha valakit ez a kijelentés megbotránkoztat, akkor lehet, hogy már megszédítette a „csodamegoldásokat” ígérő „üzletszerű hitegetés”. És ez csak még egy okkal több, hogy jobban megismerje az ellenőrzött tudományos tényeket. Mert minden dilemmája és kérdőjele ellenére az emberért, az egészségért dolgozó, elkötelezett orvostudomány az igazi csoda.
(Danny De Looze: Amiről a beleink mesélnek, Typotex Kiadó, 2025, 240 oldal, 5500 Ft)
Mannhardt András
pszichológus, ismeretterjesztő újságíró
