Jelenlegi hely

Nem szereti az idegeneket

Van egy hároméves kisfiam, vele kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Egy nyugodt, kedves, kiegyensúlyozott kisfiúról van szó, aki viszont nem szereti az idegeneket. Nehezen tudjuk elvinni idegen helyre (Gyerekklub, tánc stb). Főleg, ha gyerekekkel kell találkoznia, nagyon megijed. Próbáltam erőltetni, elvittem így egyszer-kétszer gyerektársaságba. Úgy tűnt, hogy jól érzi magát, azt mondta, hogy majd még jöjjünk, de legközelebb, amikor vinni akartam, megint csak sírt és ellenkezett. Az unokatestvérével ill. egyik barátnőjével, aki nagyon szimpatikus neki, mindig szivesen találkozik, habár velük is néha elbizonytalanodik és általában azt kéri, hogy ők jöjjenek hozzánk s ne mi menjünk hozzájuk. Nem tudom, hogy hogy kezeljem a helyzetet. Egyrészt megértem (én is nagyon félénk voltam), másrészt hamarosan kénytelen lesz kirepülni a világba (ősztől ovi, bölcsibe nem jár). Ugyanakkor én is annak idején sok mindenről lemaradtam (amit utólag bánok), mert féltem és még többről lemaradtam volna, ha a szüleim nem erőltetik (amiért hálás vagyok nekik). Azt sem szeretném, ha a saját élményeim befolyásolnának az ő nevelésében, de sokszor nem tudom, mi a helyes. Hogy kell bánni egy ilyen gyerekkel? (az érzéseit is nehezen mutatja ki - ha örvend, csak ökölbe szorítja a kezét s enyhén elmosolyodik, ha nem akar valamit, csak csendesen sír, még soha nem hisztizett, csapkodott stb.) Nagyon hálás lennék, ha pár tanácsot tudnának adni. Előre is köszönöm.

Krisztina

UI: családon kívülieknek, szó nélkül engedelmeskedik (pl orvosnál ő a mintagyerek, habár sokszor látom a szemén, hogy mindjárt elsírja magát, de teszi, amit mondanak neki)

Kedves Krisztina!

A gyermekeink különböző temperamentummal születnek, és megtanulnak a maguk módján alkalmazkodni a világhoz. Attól még, hogy ő nem úgy reagál a környezetére, és nem olyan intenzitással fejez ki érzelmeket, mint ahogyan Ön szeretné tőle, még nem biztos, hogy az neki rossz, Csak így működik. Lassabban oldódik, nem szereti az újdonságokat, nehezebben mutat. A leveléből azt olvasom ki, hogy Ön is hasonló gyermek volt kiskorában, és szeretne neki jobbat, többet nyújtani.

Nem tud mást tenni, meg kell találnia az egyensúlyt. Időnként „belelökni” az új helyzetekbe, mert sejti, hogy élvezni fogja, máskor pedig engedni neki, hogy visszahúzódjon.

Az óvodában azt teheti, hogy ír egy részletes jellemzést az óvónéniknek, hogy hogyan működik a gyermeke. Eleinte ott is visszahúzódó lesz, de ahogy megismeri majd a környezetét, fokozatosan nyitni fog a többiek felé. De a legtöbbet talán azzal segíti, ha Ön kevésbé aggódik, és megbízik benne, hogy helyt tud állni.

A MIPSZI egyik számában írtam erről a típusról bővebben – bár ott az indulatkezelésről volt szó, de talán segít megérteni, hogy mire gondolok.

http://www.mipszi.hu/cikk/131016-hogyan-kezeljuk-gyermekeink-indulatait

 

Üdvözlettel: Majoros Andrea

 

gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.