Jelenlegi hely

Münchausen-szindróma

A színlelt zavarok szélsőséges változata a kórkép. Ezek a betegek kórházról kórházra vándorolnak, mindenhol tüneteiket részletezik, magyarázzák, amelyek akár fölöttébb kidolgozottak is lehetnek. A szindróma Münchausen báróról kapta a nevét, aki a 18. században Európát járva mesélte az emreknek csodálatos, hihetetlen kalandjait, amelyekből többnyire egy szó sem volt igaz. A szindróma egy még ritkább formája az ún. helyettesítő Münchausen-szindróma, amikor a szülők szándékosan valódi fizikai betegségeket okoznak gyerekeiknek. Például úgy, hogy rosszul adagolják a gyógyszereket, fojtogatják őket vagy beszennyezik az ételüket. Az ilyen gyerekek 1o-3o százaléka belehal szüleik tevékenységébe. A probléma nagyon nehezen diagnosztizálható, mert a szülők látszólag igen aggódóak, odaadóak – ki gyanakodna ilyemire? Főleg, hogy ezek az anyák általában elég intelligensek, sokszor maguk is az egészségügyben dolgoznak.

A sima Münchausen-kórkép főleg férfiakra jellemző, de azért nőknél is megjelenik. Általában olyan emberek produkálják, akik gyermekkorukban gyakorta hosszú betegségben szenvedtek, kórházi kezelésen estek át, vagy általában nem bíznak az orvosokban. Ellenérzésük akár az egész orvosi szakmára kiterjed, esetleg régebben nővérként, laboratóriumi asszisztensként vagy valami hasonlóként dolgoztak. De olyanoknál is előfordul, akiknek tartós kapcsolatuk volt orvosokkal vagy függő, önsorsrontó jellemvonásokkal bírnak. Nagyon kevés adat áll ugyanakkor rendelkezésre, hogy milyen okok állhatnak az ilyen zavarok hátterében. A pszichológusok depresszióra, elégtelen szülői gondoskodásra gyanakszanak. Ezek az emberek talán ezen a furcsa módon próbálják pótolni a szociális támaszt, ami hiányzott és hiányzik az életükből. (PJN)

 

ABC: