Jelenlegi hely

Vírusveszély és pszichológia

Miért nem mutatta Spielberg a cápát?
Az ellenség láthatatlan – és az is marad –, de nem kiismerhetetlen, nem legyőzhetetlen.

A cápa című film nagy részében a cápát egyáltalán nem is lehet látni, jelenlétére csak jelek – elsüllyedő emberek, vér, víz alá merülő hordók, no meg vészjósló zenei effektek – utalnak. A visszaemlékezések szerint a rendező azért nem akarta többet mutatni magát a ragadozót, mert a forgatásra kellékként készített három mechanikus cápa eléggé megbízhatatlanul működött. Később Spielberg égi áldásnak nevezte, hogy a műcápák folyton bedöglöttek, mert így, hogy nem látjuk a veszély forrását, a film sokkal félelmetesebb lett. Közelebb került Alfred Hitchcock elvéhez: minél kevesebbet látsz, annál inkább megrémülsz.
A jelenség valós, és egy alapvető pszichológiai mechanizmuson épül. A lényeg nem is annyira a veszély láthatatlansága vagy ismeretlensége, hanem az, amit mindez eredményez: a kontroll elvesztése. Ha úgy érezzük, nincs hatásunk a körülöttünk és velünk történő eseményekre, nem tudjuk irányítani, befolyásolni sorsunkat, az szorongást kelt bennünk. A koronavírus terjedésének következtében most egy kicsit mindannyian egy horrorfilm szereplőinek érezhetjük magunkat. A láthatatlan veszély valahol itt van, és nem tudjuk, kinek a képében csap le ránk. Ki lehet az, aki ránk ragasztja a vírust? A szomszéd, a kollégánk, a családtagunk? Vagy egy egyszerű kilincs lesz a „végzetünk”? Mennyivel egyszerűbb a helyzet egy vulkánkitörés, árvíz vagy tűzvész esetében! Szörnyű katasztrófák, de legalább pontosan tudjuk, mivel állunk szemben.
Most viszont óriási a bizonytalanság, és egyre-másra terjednek a hamis jótanácsok. Milyen számokat írjunk magunkra, hogy szervezetünk „rezgésszámát” megváltoztatva elkerüljük a fertőzést, hogyan teszteljük vírusmentességünket a levegő benntartásával vagy ki tudja, még mi módon. Sorra jelennek meg a listák is, mit kell felhalmozni otthon, tartós élelmiszereket, vécépapírt, gyertyát, vizet, hogy túléljük a járványt. Az emberek nem feltétlenül azért figyelnek oda minderre, mert valóban azt hiszik, csökkenthetik a megfertőződés esélyét, vagy úgy gondolják, belátható időn belül meg fog szűnni a közellátás, mint valami atomháború után. Sokkal inkább arról van szó, hogy ha csinálnak valamit, bármit, akkor úgy érzik, legalább egy kicsit visszanyerik az irányítást, a kontrollt.
No persze valóban sokat tehetünk a vírusfertőzés terjedése ellen, például a higiéniai szabályok betartásával és a csoportos rendezvények elkerülésével. Az ellenség láthatatlan – és az is marad –, de nem kiismerhetetlen, nem legyőzhetetlen. Ahogy egyre többet tudunk meg a koronavírusról, lassan visszanyerjük majd a kontroll érzését, és ezzel a szorongásunk is csökken. Amikor Spielberg filmjének végén a cápa ténylegesen megjelent, ha nem is könnyen, de már el lehetett pusztítani.

Share

Ez is érdekelhet

Akiket szeretsz, meg minden… De azért minden áldott nap, stresszes helyzetben, szűk helyen, hááát… Tapasztalatból kel

A pánik okozta társadalomlélektani hatások egyenlegét megvonva, pozitívumokat is említhetünk. A kényszerű elkülönülésben felértékelődnek az erős kapcsolatok, az otthoni...

Tájékoztató anyagunkban az alábbi témákkal foglalkozunk:

A tartós stressz olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink - hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri...

A stresszes állapotot kísérő leggyakoribb tünet – a pszichés feszültséggel párhuzamban – a has feszülése. A stressz persze tartós, ilyenkor a puffadás-tünet is krónikussá...

Az allergia lényege tehát az immunrendszer túlérzékenysége olyan anyagokra, amelyek egészséges embereknél nem váltanak ki immunválaszt.