Jelenlegi hely

Mi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket?

Gyermekek a videojátékok bűvkörében
mindig pont olyan feladatokat kapunk, amelyekkel még éppen meg tudunk birkózni

A mai szülők számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy gyerekeik a különböző digitális eszközök bűvkörében élnek. 

Míg egy-két évtizede még az volt a legnagyobb probléma, hogy mit és mennyit tévézhet a gyerek, addig manapság sokkal égetőbb kérdés, mikortól legyen saját okostelefonja és számítógépe, és hogyan szabjunk határt annak, hogy egész nap ezeket használja. A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

De indokolt-e a félelem? És mitől ennyire vonzóak a videojátékok? Mit tehetünk és mi a felelősségünk felnőttként, szülőként vagy pedagógusként?

Talán nem mindenki számára egyértelmű, hogy a videojáték-gyártás napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő iparága, mely pénzügyi szempontból lassan a hollywoodi filmiparral vetekszik. A fejlesztőknek és a kiadóknak elemi (profit-maximalizálási) érdeke az, hogy vonzó – vagy ha tetszik, addiktív – játékokat fejlesszenek, amikkel minél többen játsszanak minél több ideig, s ennek eléréséhez a játékfejlesztők számos pszichológiai trükköt alkalmaznak. Hogy egy párhuzammal éljek: a videojátékok olyanok, mint a mesterséges ízfokozóval készített ételek. Ha hozzájuk szokunk, utána már nem fognak jólesni az egyszerű ételek, amelyeket addig örömmel fogyasztottunk.

A jól megtervezett videojátékok – a mindennapi élettel ellentétben – olyan tökéletes világok, amelyekben minden vágyunk teljesülhet. Mindig pontosan tudjuk, mi a cél, és általában azt is, hogyan érhetjük azt el. A feltételek igazságosak, mindenki egyenlő esélyekkel indul. Személyes képességeink összhangban vannak a kihívások mértékével, mindig pont olyan feladatokat kapunk, amelyekkel még éppen meg tudunk birkózni, de amelyek erőfeszítés nélkül nem mennének – így maximalizálható a sikerélmény. A játékok észrevétlenül vezetnek végig minket egy tanulási folyamaton: ahogy egyre többet játszunk, egyre magabiztosabbak leszünk, egyre sikeresebbek, és egyre nehezebb feladatokat is képesek vagyunk teljesíteni. Általában azonnali visszajelzést kapunk arról, hogy jó-e az, amit éppen csinálunk. A tevékenység és tudatosságunk összeolvad, csak a feladatra összpontosítunk, és teljesen elmerülünk a játékban. A lényegtelen ingerek kitörlődnek a tudatunkból, az aggályok és a problémák átmenetileg elfelejtődnek, az idő csak úgy repül. Teljes kontrollal rendelkezünk a helyzetek felett; megszűnik a kishitűségünk, átlépjük Énünk határait, s a nagyság és a nagyobb egységhez való tartozás érzését éljük meg. Aki még nem tapasztalta, annak szívből ajánlom, hogy próbálja ki. A videojátékok palettája ma már olyan színes, hogy meggyőződésem, mindenki talál olyat, ami teljesen magával ragadja.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 április–májusi számában
ezekről olvashat:

2019 április–május

  • „Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban

    A barátok közötti egyenrangú kapcsolatban kiemelt szerepet kap egymás kölcsönös segítése, támogatása – ennek egyik legfontosabb módja egymás problémáinak megvitatása, átbeszélése. A közeli kapcsolatok nyújtotta intimitás alapvető emberi szükséglet. Nem mindegy, hogy ez az intimitás egy baráti kapcsolatban min alapul: negatív érzéseket előhívó, szinte vég nélküli közös rágódáson, ami bár megszilárdítja a barátságot, de rosszabb hangulathoz vezet, vagy olyan önfeltáráson, ami szélsőségektől mentesen segíti a problémák kommunikációját.

  • Agyunk öregedése

    Vannak, akikben szorongást kelt a gondolat, hogy az időskorral olyan gyógyíthatatlan betegségek alakulhatnak ki, mint például az Alzheimer-kór; vagy a fizikai képességek olyan mértékben korlátozódhatnak, hogy még a sarki élelmiszerüzletbe is kihívás eljutni. Nyugtalanító lehet a közelgő elmúlás gondolata is. Mások szerint az öregedés egyértelmű jele a bosszantó lassulás, feledékenység, a jelentéktelennek tűnő problémák felnagyítása, a beszűkülés, a körülményeskedés. Ugyanakkor optimista, pozitív gondolatok is megfogalmazódnak az öregedéssel kapcsolatban…

  • Pszichodinamikus terápiák

    A köznyelvben gyakran használjuk ezeket a kifejezéseket: analizálom magamat, elfojtottam a vágyaimat, kivetítettem másokra valamit, a tudattalanom üzent nekem. De mit is jelentenek ezek a szófordulatok? Tudjuk, hogy valahonnan Freudtól és a pszichoanalízisből eredeztethetők – de vajon értjük-e pontosan a 21. században a pszichoanalitikus gondolkodás lényegi elemeit, és tudjuk-e használni azokat problémáink kezelésében? Van-e értelme a mai kor emberének pszichoanalízissel vagy pszichodinamikus terápiákkal foglalkozni?

  • Lehet-e a függőséget gyógyítani? Az addikciós zavarok terápiás kihívásai

    Rögtön az egyik legjelentősebb kérdés: motivált-e a kliens a változásra? Merthogy nemritkán tapasztaljuk azt, hogy bár az illető eljön a rendelésre, voltaképpen nem saját elhatározásából, hanem a környezeti nyomásnak eleget téve jelent meg. A függőség ugyanis Janus-arcú zavar: egyfelől elvesz az egyéntől (pl. kapcsolatokat, munkahelyet, fizikai és mentális egészséget), másfelől azonban jutalmazza is. Szorongást old, menekülési útvonalat biztosít számára, kielégíti pillanatnyi intimitás-szükségletét, vagy éppen izgalomban tartja, stimulálja.

  • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!”

    Elsőként kapják a történeteket az átélt kínzásokról, megerőszakolásról, brutális férjekről, menekülésről, félelemről, megaláztatásról. De nincs idő megemészteni a hallottakat, mert míg az egyik oldalukon mesél az események elszenvedője, a másik oldalon ott a terapeuta, aki várja a fordítást, hogy segíthessen. Anyanyelvi szintű nyelvtudás, kulturális-szociológiai ismeretek, problémamegoldó-és beleérző képesség, precizitás, és ütésálló mentális felkészültség. Ennyi kell, és az ember máris terápiás tolmács…

ÉS MÉG: Élmény fénytörésben – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa – Hírek • Egy kattintásra a boldogságMiért rágódunk?„Átjössz dumálni? Úgy kivagyok…” – Együttes rumináció a baráti kapcsolatban • Jó-e nekünk a nosztalgia?Tények és érzelmek a vitábanHiszem, ha mondomMiből lesz a felnőtt agy? – A serdülőkort nem átvészelni, hanem megérteni kell • Nem elrontották – így született. Az ADHDAgyunk öregedéseDepresszió vagy hormonbetegség? • A PSZICHOTERÁPIÁRÓL – MINDENKINEK • Pszichodinamikus terápiákA munka örömeVirtuális virtuózokLehet-e a függőséget gyógyítani? – 2. rész • „Az okos ember lavórba lógatja a lábát!” Neked főztem, egyél még! – A feeder, aki kórosan „zabáltat” • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.

De vajon hová vezet ez a folyamat? Milyen hatással van ez a kapcsolatainkra és a gyerekeinkre?

Ezek a gyerekek szenvednek attól, hogy szinte folyamatos kritikában és szidásban részesülnek

Az új vizuális megjelenés igazodik a hagyományos márkaértékekhez, ugyanakkor kifejezően ábrázolja a mai kor gyermekei

Mindenki hisz az általa alkalmazott nevelési módszerekben, és annak előnyeit hangoztatva próbál a szülők segítségére lenni.

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.