Jelenlegi hely

Mi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket?

Gyermekek a videojátékok bűvkörében
mindig pont olyan feladatokat kapunk, amelyekkel még éppen meg tudunk birkózni

A mai szülők számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy gyerekeik a különböző digitális eszközök bűvkörében élnek. 

Míg egy-két évtizede még az volt a legnagyobb probléma, hogy mit és mennyit tévézhet a gyerek, addig manapság sokkal égetőbb kérdés, mikortól legyen saját okostelefonja és számítógépe, és hogyan szabjunk határt annak, hogy egész nap ezeket használja. A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

De indokolt-e a félelem? És mitől ennyire vonzóak a videojátékok? Mit tehetünk és mi a felelősségünk felnőttként, szülőként vagy pedagógusként?

Talán nem mindenki számára egyértelmű, hogy a videojáték-gyártás napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő iparága, mely pénzügyi szempontból lassan a hollywoodi filmiparral vetekszik. A fejlesztőknek és a kiadóknak elemi (profit-maximalizálási) érdeke az, hogy vonzó – vagy ha tetszik, addiktív – játékokat fejlesszenek, amikkel minél többen játsszanak minél több ideig, s ennek eléréséhez a játékfejlesztők számos pszichológiai trükköt alkalmaznak. Hogy egy párhuzammal éljek: a videojátékok olyanok, mint a mesterséges ízfokozóval készített ételek. Ha hozzájuk szokunk, utána már nem fognak jólesni az egyszerű ételek, amelyeket addig örömmel fogyasztottunk.

A jól megtervezett videojátékok – a mindennapi élettel ellentétben – olyan tökéletes világok, amelyekben minden vágyunk teljesülhet. Mindig pontosan tudjuk, mi a cél, és általában azt is, hogyan érhetjük azt el. A feltételek igazságosak, mindenki egyenlő esélyekkel indul. Személyes képességeink összhangban vannak a kihívások mértékével, mindig pont olyan feladatokat kapunk, amelyekkel még éppen meg tudunk birkózni, de amelyek erőfeszítés nélkül nem mennének – így maximalizálható a sikerélmény. A játékok észrevétlenül vezetnek végig minket egy tanulási folyamaton: ahogy egyre többet játszunk, egyre magabiztosabbak leszünk, egyre sikeresebbek, és egyre nehezebb feladatokat is képesek vagyunk teljesíteni. Általában azonnali visszajelzést kapunk arról, hogy jó-e az, amit éppen csinálunk. A tevékenység és tudatosságunk összeolvad, csak a feladatra összpontosítunk, és teljesen elmerülünk a játékban. A lényegtelen ingerek kitörlődnek a tudatunkból, az aggályok és a problémák átmenetileg elfelejtődnek, az idő csak úgy repül. Teljes kontrollal rendelkezünk a helyzetek felett; megszűnik a kishitűségünk, átlépjük Énünk határait, s a nagyság és a nagyobb egységhez való tartozás érzését éljük meg. Aki még nem tapasztalta, annak szívből ajánlom, hogy próbálja ki. A videojátékok palettája ma már olyan színes, hogy meggyőződésem, mindenki talál olyat, ami teljesen magával ragadja.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.