Jelenlegi hely

Mi uraljuk a játékot – vagy a játék ural minket?

Gyermekek a videojátékok bűvkörében
mindig pont olyan feladatokat kapunk, amelyekkel még éppen meg tudunk birkózni

A mai szülők számára az egyik legnagyobb kihívás, hogy gyerekeik a különböző digitális eszközök bűvkörében élnek. 

Míg egy-két évtizede még az volt a legnagyobb probléma, hogy mit és mennyit tévézhet a gyerek, addig manapság sokkal égetőbb kérdés, mikortól legyen saját okostelefonja és számítógépe, és hogyan szabjunk határt annak, hogy egész nap ezeket használja. A különböző interaktív alkalmazások között is a videojátékok a legvonzóbbak, s egyre több szülő fél attól, hogy gyermeke függővé válhat, vagy esetleg már azzá is vált.

De indokolt-e a félelem? És mitől ennyire vonzóak a videojátékok? Mit tehetünk és mi a felelősségünk felnőttként, szülőként vagy pedagógusként?

Talán nem mindenki számára egyértelmű, hogy a videojáték-gyártás napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő iparága, mely pénzügyi szempontból lassan a hollywoodi filmiparral vetekszik. A fejlesztőknek és a kiadóknak elemi (profit-maximalizálási) érdeke az, hogy vonzó – vagy ha tetszik, addiktív – játékokat fejlesszenek, amikkel minél többen játsszanak minél több ideig, s ennek eléréséhez a játékfejlesztők számos pszichológiai trükköt alkalmaznak. Hogy egy párhuzammal éljek: a videojátékok olyanok, mint a mesterséges ízfokozóval készített ételek. Ha hozzájuk szokunk, utána már nem fognak jólesni az egyszerű ételek, amelyeket addig örömmel fogyasztottunk.

A jól megtervezett videojátékok – a mindennapi élettel ellentétben – olyan tökéletes világok, amelyekben minden vágyunk teljesülhet. Mindig pontosan tudjuk, mi a cél, és általában azt is, hogyan érhetjük azt el. A feltételek igazságosak, mindenki egyenlő esélyekkel indul. Személyes képességeink összhangban vannak a kihívások mértékével, mindig pont olyan feladatokat kapunk, amelyekkel még éppen meg tudunk birkózni, de amelyek erőfeszítés nélkül nem mennének – így maximalizálható a sikerélmény. A játékok észrevétlenül vezetnek végig minket egy tanulási folyamaton: ahogy egyre többet játszunk, egyre magabiztosabbak leszünk, egyre sikeresebbek, és egyre nehezebb feladatokat is képesek vagyunk teljesíteni. Általában azonnali visszajelzést kapunk arról, hogy jó-e az, amit éppen csinálunk. A tevékenység és tudatosságunk összeolvad, csak a feladatra összpontosítunk, és teljesen elmerülünk a játékban. A lényegtelen ingerek kitörlődnek a tudatunkból, az aggályok és a problémák átmenetileg elfelejtődnek, az idő csak úgy repül. Teljes kontrollal rendelkezünk a helyzetek felett; megszűnik a kishitűségünk, átlépjük Énünk határait, s a nagyság és a nagyobb egységhez való tartozás érzését éljük meg. Aki még nem tapasztalta, annak szívből ajánlom, hogy próbálja ki. A videojátékok palettája ma már olyan színes, hogy meggyőződésem, mindenki talál olyat, ami teljesen magával ragadja.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 6. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019 február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2019 február–március

  • Káosz a nevelési elvekben

    Elgondolkodtató, hogy napjainkban mennyire eszköztelenek a szülők a gyereknevelésben. Modern társadalmunkban már jó ideje nem kapnak előregyártott értékrendszert, a régi elvekben pedig már nem hisznek. Sokan a zsigereikben érzik, gyerekként mennyit szenvedtek a főként megfélemlítésre és az érzések elnyomására építő nevelés miatt. Meg is fogadták, hogy ők ilyet soha! A kiélezett konfliktushelyzetek és az eszköztelenség azonban mégis oda vezet, hogy minden fogadalmuk ellenére a régi módszerhez folyamodnak.

  • Függetlenség – mindenekfelett

    A túlhangsúlyozottan független ember gyakran nem is a közelségtől való félelem miatt szenved, hiszen ezeket a helyzeteket aktívan elkerüli. Nem szívesen ígérkezik el például előre egyezetetett baráti találkozókra vagy randira, szereti az utolsó pillanatig fenntartani, mikor tud menni – azzal, ha elígérkezne, csorbulna függetlenség-érzése. Sokszor a munkára hivatkozik és így is éli meg: „nem tudom, mikor végzek”. Ha elköteleződne, a saját feladatait kellene a találkozóhoz igazítani, és ezen a ponton élné meg, hogy szabadsága korlátozott

  • Ártalmas környezet vagy ártalmas gondolat? – Vitatott környezeti betegségek

    Létezik a környezeti faktorokhoz kapcsolt panaszoknak egy olyan csoportja, amelyek esetében tudományosan nem elfogadott az ok-okozati összefüggés, a páciensek azonban mégis meg vannak győződve arról, hogy kínzó tüneteik, megromlott egészségi állapotuk mögött a modern, urbánus környezet valamely eleme áll: az elektromágneses terek, egyes illatos/kellemetlen szagok (pl. parfümök, tisztítószerek, friss papír), a mindennapos zaj (pl. a légkondicionáló berregése, a papír zizegése) vagy bizonyos épületekben való tartózkodás.

  • Hogyan éljük túl a munkahelyi terrort?

    A munkahely világa éppen olyan színpad, mint az élet összes más területe. Mindenki színész, aki illúziót kelt, és egyben néző is, aki mások és a saját(!) előadását vagy annak egy részét figyeli – és olykor elhiszi. E színházban a bántó hangvétel, a mentális terror is a „művészi kelléktár” része. Mi áll az arrogancia hátterében? Hogyan lehetünk védettek az elszabadult vezető lélektani ámokfutásával szemben?

  • Karmaváltás – egyedül 3 gyerekkel és az autizmussal Indiában

    A nyáron váratlanul, mesébe illő módon, adódott egy lehetőségünk, hogy egy jó hírű indiai Guru, mint második fehér pácienseket, fogadná az autizmussal élő gyermekeimet és vállalja, hogy meggyógyítja őket... Az autizmus és az értelmi fogyatékosság nem betegségek, ezért nem is gyógyíthatók. A Guru mégis azt mondja, tud segíteni. Megváltoztatja a karmájukat… Hív India. Az új életet, az új jövőt választom. Megér egy évet az életemből, még ha életem legnehezebb éve is lesz, hogy jobb jövője lehet a gyerekeimnek… Nem állítom, hogy nem félek. De erősebb az az érzés, hogy mennem kell…

ÉS MÉG: A piros vödör – A főszerkesztő előszava  A pszichológia világa  Tudom, mit tudsz – avagy a csecsemők tudatelméleti képességei • Teljesítményszorongás  Te hogyan szakítasz? Eltűnés, jegelés, kispadoztatás  Miben segíthetnek a cuki nyuszik?Stresszelek, ezért fáj a fejem… fáj a fejem, ezért stresszelek  Szívközelben a virtuális valóság (VR)  Mítoszok és tévhitek az öngyilkosságról  Lehet-e a függőséget gyógyítani? Függőség és társadalom  „Legyőzni a másikat nagyon könnyű – meggyőzni sokkal nehezebb” • A lehetetlen illúziója Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.

A meg nem értett gyermek diszkomfort-érzései, konfliktushelyzetei, kudarcai aztán tehetetlen dühöt, állandó harckészültséget, vészreakciókat és ijedt, kétségbeesett...

Amikor ugyanis eszik, ő győzi le a világot, ellenkező esetben a világ győzi le őt. És ez hatalmas különbség.

2014 decemberében szívmelengető interjú ismertette meg olvasóinkat a Honvéd Kórház Koraszülött Centrumának  munkájával, a pici babák életének megmentéséért folytatott...

Mindez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek fokozott mértékben ki vannak téve a szívbetegség, a rák vagy a cukorbetegség

A nőkhöz képest nagyon kevés kutatás foglalkozik a férfiak oldaláról a terhességmegszakításra adott érzelmi reakciókkal, annak pszichés következményeivel.