A hagyományok szerint azért házasodtunk, mert ez a szerződés törvényesítette a két fél szexuális kapcsolatát és az abból származó utódot. 50-60 éve még furcsának tartottak, megszóltak, sőt kigúnyoltak valakit, ha nem volt házas, vagy a gyereke nem házasságból született. A legális szexhez azonban ma már nem muszáj házasodni. És ha még gyereket sem akar az ember, akkor egyáltalán mi értelme a házasságnak?
A házasság vajon mi?
Nehéz általános megállapításokat tenni a házasságról, hiszen a vele kapcsolatos elvárások, szabályozás és norma kultúránként igen sokféle lehet. Alapvetően egy törvényes szerződés a házastársak között, amely rögzíti a jogaikat és kötelezettségeiket egymással kapcsolatban, gyermekeik viszonylatában és rokonságukkal szemben.Az evolúciós pszichológusok szerint viszont a házasság tulajdonképpen egy „szaporodással kapcsolatos implicit szexuális szerződés” a feleség és a férj között. Kölcsönös elköteleződést jelent, amely magában foglalja a másik szexuális elérésének jogát (ez persze nem feltétlenül jelent kizárólagosságot). Az ilyen kapcsolat várhatóan kitart a terhesség, a szoptatás és a gyereknevelés időszakában is. Bizonyos értelemben a házasság törvényesíti a gyerekvállaló pár társadalmi státuszát. Ezt az érdekes koncepciót számos vizsgálati eredmény is igazolja. Néhány társadalomban a közösség addig nem ismeri el a megkötött házasságot, vagy addig nem kezeli házasként a párt, amíg gyerekük nem születik (pl. az Andamán-szigeten vagy Kelet-Nigériában). Egy 45 társadalmat felölelő kutatásban azt találták, hogy a gyermektelen házaspárok 50 százalékkal nagyobb eséllyel váltak el, mint azok, akik egy gyereket neveltek, és kétszer nagyobb volt a válás valószínűsége a kétgyerekes párokhoz képest. A három vagy annál több gyereket nevelőkhöz viszonyítva pedig négyszer nagyobb eséllyel váltak el a gyermektelenek.
Ha a házasság valóban a gyerekvállalásról szóló implicit szerződést jelenti, akkor érthető, miért növeli egy kapcsolat felbomlásának valószínűségét a szaporodás sikertelensége. A házasságok felbomlásának elsődleges oka világszerte a megcsalás, ami szintén összefügghet ennek a szerződésnek a megszegésével. Hiszen a házasságon kívüli szex valójában a szaporodáshoz vezető aktivitás „kihelyezése” a kapcsolatból, ami megnöveli mind a házasságon kívüli utód születésének, mind a házastárs elhagyásának esélyét...
A régebbi evolúciós elméletek azt állítják, hogy a nők „veleszületetten” előnyben részesítik az erőforrásokkal rendelkező férfit, aki képes megszerezni, felhalmozni és megosztani ezeket a forrásokat (az ún. domináns vagy magas státuszú férfiak). Újabb kutatások szerint viszont a nők a hosszú távra szóló párválasztáskor azokra a jelzésekre érzékenyek inkább, amelyek előrevetítik, hogy a férfi képes sok időt a gyerekkel és a családdal tölteni, nem pedig az otthontól távol, az erőforrások megszerzésével foglalkozik, hogy a nap végén fáradtan térjen haza.
OK, de mégis miért nem házasodunk?
Mivel a modern viszonyok között a házasságkötés már nem feltétele a legális szexuális együttlétnek, egy viszonylag új párkapcsolati forma, a LAT (living apart together – külön együttélők) kezd elterjedni, amely tipikusan a nyugati világ középosztály-beli fiatal felnőtt korosztályára jellemző. Önálló egzisztenciával, lakással, jó fizetéssel rendelkező nőkről és férfiakról van szó, akik nem adják fel anyagi függetlenségüket az összeköltözés kedvéért, és bár elkötelezett párkapcsolatban, de nem egy háztartásban élnek.* Ezekben a kapcsolatokban természetesen megélhetik a valakihez tartozás élményét, és a szűkebb (általában baráti, esetleg rokoni) ismerősi kör is párként tekint rájuk. Mivel azonban összetartozásukat nem hirdetik ki a kultúrára jellemző módon (házasság), és még csak élettársi vagyonközösséget sem alkotnak, hiszen nem élnek együtt, egy kisebb-nagyobb kapcsolati probléma esetén a LAT kapcsolat különösebb nehézség nélkül felbontható.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 5. számában olvasható
