Jelenlegi hely

Mi van a másik fejében?

Elmeolvasásnak nevezzük azt a képességet, mely segít abban, hogy megértsük, mi van a másik fejében.

Pillanatról pillanatra önkéntelenül és szándékosan érzékeljük, felfogjuk, elemezzük, elképzeljük, mi van a másik fejében. 

Szerző: 

„Érzelmi ragály”

Ez az egyik legelemibb mechanizmus, ami révén megérezzük, hogy mit él át a másik. Az érzelmi ragály során a másik érzelme automatikusan átragad ránk, és ugyanazt érezzük, mint ő. Például fájdalma hatására mi is összerándulunk, undora hatására mi is undort érzünk, gyönyöre látványára mi is felizgulunk… Az érzelmi ragály révén úgy ismerhetem meg, mi van a másik fejében, hogy automatikusan ugyanazt élem át. A másik állapota és a saját állapotom között nincs különbség.
Az idegrendszernek egy bizonyos fokú érettségére van szükség ahhoz, hogy valaki képes legyen az érzelmi ragály révén benne fellépett heves érzelmek gátlására, s a saját és a másik lelki állapotának elkülönítésére. Aki erre kevésbé képes, a másik szenvedése benne is nagy szenvedést vált ki, és szenvedő szeretteinek nehezen segít, mert egyfajta támadásnak éli meg azt a fájdalmat, amit szenvedésükkel neki okoztak. Ez különösen nagy probléma olyan esetben, ha a szenvedő személy ki van szolgáltatva annak, aki a másik gyötrelmei által okozott fájdalmat nem képes szabályozni. Például szülők, akik nem viselik el gyermekük szenvedését, vagy orvosok, ápolók, akik a szenvedő páciensekkel nem bírnak együtt lenni, mert a páciens kínjai bennük is nehezen viselhető szenvedést okoznak…

Ezt az elvet, hogy a másik szenvedése nekem is szenvedést okoz, a szenvedést okozó dolgokat pedig jobb elkerülni, ellensúlyozza egy másik mechanizmus, amit empátiás törődésnek neveznek - ami az arra való késztetés, hogy a másik szenvedésén enyhítsünk. Ha ez sikerrel jár, akkor az érzelmi ragály mechanizmusa révén a másik által bennünk kiváltott szenvedés is csökken. Azonban az empátiás törődés jutalmazó jellege nem pusztán a szenvedés csökkentéséből fakad. Úgy tűnik, hogy a másikkal való törődés önmagában örömöt okoz...

Az elmeolvasás

Az empátiás ragály mellett van egy másik automatikus mechanizmus, amelynek segítségével elménk – anélkül, hogy tudatában lennénk, anélkül, hogy döntést hoztunk volna erről, – folyamatosan „kiszámolja” a közelünkben lévő élőlények valóságról alkotott vélekedéseit, szándékait, terveit, érzéseit…

Képesek vagyunk szándékosan, tudatosan is olvasni mások elméjében. Elmeolvasásnak nevezzük azt a képességet, vagy képességek egy csoportját, melyek segítenek abban, hogy megértsük, mi van a másik fejében. Az elmeolvasás összetett folyamat, amely több különválasztható alegység együttes tevékenysége esetén a leghatékonyabb. A másik érzelmeinek arckifejezésről, testtartásról, hangszínből való olvasási készsége, beszéde, írott szövege direkt és indirekt üzeneteinek megértési képessége (irónia, utalás, stb.) – mind fontos szerepet játszanak a másik megértésében…

De vajon miért is olyan fontos megértenünk, hogy mi van a másik fejében? Az egyik legelfogadottabb nézet szerint azért van erre szükségünk, hogy megértsük, és előre tudjuk jelezni a másik viselkedését. Tudatelméleten azt értjük, hogy a másik viselkedését szándékai, vágyai, érzelmei, tervei alapján képesek vagyunk megérteni, illetve előrejósolni. Ez a képesség segít nekünk abban, hogy komplex helyzetekben megértsük a többi ember célját, szándékát – és ez segít abban, hogy a legmegfelelőbb döntést hozzuk saját céljaink és szándékaink eléréséhez.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2018 február–márciusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. február–március

Új rovataink:

  • Mindennapi filozófia

    Egy jó szakembernek szerszámokra van szüksége: a filozófiai fogalmak olyan "szerszámok", amelyek hatékonyabbá teszik problémáink felismerését, elemzését és megoldását, emellett önmagunk jobb megértéséhez is hozzájárulnak. Mivel a filozófia az értelmes élet egészének feltételeiről való gondolkodás, ezért mindennapi életünk számára is különös jelentősége van - tulajdonképpen minden jó beszélgetés során filozofálunk, hiszen a lényegi kérdésekről beszélünk. Nem absztrakt és életidegen tudomány tehát, hanem az a minden korban és minden kultúrában működő törekvés, hogy megértsük a valóságot és benne az emberi életet.

  • Pszichoszomatika

    Van, amikor az ember úgy érzi, egyszerűen belefáradt saját gyógyulásába: az orvostól-orvosig küldözgetés útvesztőibe, a türelemre ítélt várakozásokba - s a gyógyulás sikertelenségéért, sőt, a betegség kialakulásáért is önmagát hibáztatja… Jó hír, hogy minden emberben ott rejlik a gyógyulás képessége. A testünk segíteni akar, tünetekkel jelez. Ám ha nem értjük testünk jelzéseit, tüneteink valódi okai rejtve maradnak, s a kezelések akár hosszú éveken át hatástalannak bizonyulnak. A pszichoszomatika tehát ott kezdődik, amikor "elbeszélgetünk" saját testünkkel. Ne várjuk meg, míg ő beszél helyettünk!


  • Legyünk-e - s ha igen, hogyan legyünk altruisták?

    Altruista az, aki önzetlenül lemond valamilyen értékesnek tartott dologról más személyek vagy más érző lények javára. Vagyis valamennyi altruistát az a meggyőződés vezérli, hogy - szemben Pangloss mester tanításával - a világunk nem a lehetséges világok legjobbika, következésképpen jobb hellyé kell tenni, mint amilyen.

  • Ki nyer ma? Párkapcsolati stresszkezelés

    Miközben úgy érezzük, hogy párunk nemcsak nyugalmunk és boldogságunk, hanem mindezek megzavarásának forrása is, fontos tudatosítanunk, hogy a stresszor nem az ő személye. Sokkal inkább az, amit szavairól, viselkedéséről gondolunk, és amilyennek ezek fényében magunkat megéljük.

  • Mit öröklünk és mit nem? – Genetika/genomika és epigenetika

    A genetikai tudás és a technológiai robbanás a biotechnológia és géndiagnosztika mellett óriási muníciót ad a ma már szinte a futurológiába illő génterápiának is. Az emberiség számára kézzelfogható közelségbe került a lehetőség nagy, eddig gyógyíthatatlan genetikai hátterű betegségek akár végleges eltüntetésére is.

  • Zsigeri érzelmeink - Pszichovegetatív kölcsönhatások

    "Fáj a szívem érte" - mondja a hétköznapi szófordulat valakiről, akit kedvelünk vagy szeretünk, de "zsigerből utáljuk" azt, aki ellenszenves nekünk. Egész szótárnyi kifejezést gyűjthetünk össze, amelyekben valamilyen belső szervről van szó, s amelyekkel valamilyen érzelmet akarunk érzékletesen kifejezni. Ezek mind azt sugallják, hogy zsigereink részt vesznek gondolataink és érzelmeink kialakulásában…

ÉS MÉG: Lélekmérő - A főszerkesztő előszavaA pszichológia világa • Összeillés vagy összeillesztés? • Nem engem keresel? Párválasztás - avagy zsák a foltját… • "Lelkileg kötelező rendben lennünk" - Interjú Gigor Attilával, a Terápia c. sorozat rendezőjével • Introvertáltak egy zajos világban - A zene hatásai • Létezik-e lustaság? • Nevetéssel a félelem ellen • Mozaikcsalád: műalkotás vagy káosz? • Beteg vagyok, vagy csak képzelem? • Átverős árak • Te is 100 kilóval préselsz? Interjú a fogcsikorgatásról dr. Schmidt Péterrel • Miből lesz a cserebogár? A pszichopátia gyermekkori gyökerei • A pozitív adjonisten • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Bizonyos tévhitekkel ellentétben egy művészetterápiás folyamatnak nem feltétlenül célja az alkotó tudattalanjába férkőzni...

Az ünnepek alatt biztos lesz egy-két nyugodt napod, amit egy kis önmagadba fordulással tudsz tölteni.

Sokféle elnevezése lehet: a körülmények kedvező alakulása, nem várt pozitív fordulat, csoda, kegyelem, a sors ajándék

Az erőszaktevők azt a bizonytalanságot használják ki, amelyet a visszajelzés vágya okoz! Ők vadásznak.

Mindennapjainkat apróbb-nagyobb döntések szövik át. Lehet, hogy többségüket nem is éljük át igazán...

A kapcsolatfüggő mindig szeretni fogja a másikat, bármit is tesz vele – a függetlenségfüggő vagy énfüggő azonban egy idő után nem fogja szeretni a másikat, bármit is tesz érte...