Jelenlegi hely

Mi van a másik fejében?

Elmeolvasásnak nevezzük azt a képességet, mely segít abban, hogy megértsük, mi van a másik fejében.

Pillanatról pillanatra önkéntelenül és szándékosan érzékeljük, felfogjuk, elemezzük, elképzeljük, mi van a másik fejében. 

Szerző: 

„Érzelmi ragály”

Ez az egyik legelemibb mechanizmus, ami révén megérezzük, hogy mit él át a másik. Az érzelmi ragály során a másik érzelme automatikusan átragad ránk, és ugyanazt érezzük, mint ő. Például fájdalma hatására mi is összerándulunk, undora hatására mi is undort érzünk, gyönyöre látványára mi is felizgulunk… Az érzelmi ragály révén úgy ismerhetem meg, mi van a másik fejében, hogy automatikusan ugyanazt élem át. A másik állapota és a saját állapotom között nincs különbség.
Az idegrendszernek egy bizonyos fokú érettségére van szükség ahhoz, hogy valaki képes legyen az érzelmi ragály révén benne fellépett heves érzelmek gátlására, s a saját és a másik lelki állapotának elkülönítésére. Aki erre kevésbé képes, a másik szenvedése benne is nagy szenvedést vált ki, és szenvedő szeretteinek nehezen segít, mert egyfajta támadásnak éli meg azt a fájdalmat, amit szenvedésükkel neki okoztak. Ez különösen nagy probléma olyan esetben, ha a szenvedő személy ki van szolgáltatva annak, aki a másik gyötrelmei által okozott fájdalmat nem képes szabályozni. Például szülők, akik nem viselik el gyermekük szenvedését, vagy orvosok, ápolók, akik a szenvedő páciensekkel nem bírnak együtt lenni, mert a páciens kínjai bennük is nehezen viselhető szenvedést okoznak…

Ezt az elvet, hogy a másik szenvedése nekem is szenvedést okoz, a szenvedést okozó dolgokat pedig jobb elkerülni, ellensúlyozza egy másik mechanizmus, amit empátiás törődésnek neveznek - ami az arra való késztetés, hogy a másik szenvedésén enyhítsünk. Ha ez sikerrel jár, akkor az érzelmi ragály mechanizmusa révén a másik által bennünk kiváltott szenvedés is csökken. Azonban az empátiás törődés jutalmazó jellege nem pusztán a szenvedés csökkentéséből fakad. Úgy tűnik, hogy a másikkal való törődés önmagában örömöt okoz...

Az elmeolvasás

Az empátiás ragály mellett van egy másik automatikus mechanizmus, amelynek segítségével elménk – anélkül, hogy tudatában lennénk, anélkül, hogy döntést hoztunk volna erről, – folyamatosan „kiszámolja” a közelünkben lévő élőlények valóságról alkotott vélekedéseit, szándékait, terveit, érzéseit…

Képesek vagyunk szándékosan, tudatosan is olvasni mások elméjében. Elmeolvasásnak nevezzük azt a képességet, vagy képességek egy csoportját, melyek segítenek abban, hogy megértsük, mi van a másik fejében. Az elmeolvasás összetett folyamat, amely több különválasztható alegység együttes tevékenysége esetén a leghatékonyabb. A másik érzelmeinek arckifejezésről, testtartásról, hangszínből való olvasási készsége, beszéde, írott szövege direkt és indirekt üzeneteinek megértési képessége (irónia, utalás, stb.) – mind fontos szerepet játszanak a másik megértésében…

De vajon miért is olyan fontos megértenünk, hogy mi van a másik fejében? Az egyik legelfogadottabb nézet szerint azért van erre szükségünk, hogy megértsük, és előre tudjuk jelezni a másik viselkedését. Tudatelméleten azt értjük, hogy a másik viselkedését szándékai, vágyai, érzelmei, tervei alapján képesek vagyunk megérteni, illetve előrejósolni. Ez a képesség segít nekünk abban, hogy komplex helyzetekben megértsük a többi ember célját, szándékát – és ez segít abban, hogy a legmegfelelőbb döntést hozzuk saját céljaink és szándékaink eléréséhez.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2016. 4. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2019. december – 2020. januári számában
ezekről olvashat:

2019 december – 2020 január

  • Tudnak-e a gépek szeretni?

    A szeretetre való képesség az ember lehetősége, melynek valóra váltása a felnövekvés társas környezetétől, a szülő-gyermek kapcsolatban megtapasztalt szeretetteljes élményektől függ. Bármilyen bonyolult és sokoldalú is legyen a mesterséges intelligencia, érzésekre nem lesz programozható, mivel nem áll mögötte az autonóm életvezetést lehetővé tevő testi és szellemi erők fejlődéstörténete. Nincs benne semmi, ami az emberi érzések két nagy erőforrását, a szexualitást és az agressziót hordozná. A gépek nem szoronganak, nem félnek, nem remélnek.

  • Megalkuvás és megátalkodottság között

    Mire jó egy kompromisszum? Arra, hogy eláruljam a vágyaimat? Vagy arra, hogy igazodva a valósághoz, megvalósítsam belőlük legalább azt, ami megvalósítható? A kompromisszum során vajon lemondok önmagamról? Igazodom másokhoz? Vagy egyensúlyt teremtek az éppen adott helyzetben? Hogyan kell jó kompromisszumokat kötni?

  • Kudarc és siker között

    Mindannyian tudunk olyan emberekről, vállalkozásokról, politikai szervezetekről, akik, illetve amelyek sorozatos kudarcok után végleg elbuktak – vagy éppen sikert arattak. Hogyan lehet eljutni a kudarctól a sikerig? Mi különbözteti meg az örök vesztesektől azokat, akik végül győzni tudtak?

  • E-mail zűrzavar: miért nem értjük egymást?

    Valószínűleg sokan ismerik azt a frusztráló érzést, amikor a világosan és szabatosan megfogalmazott e-mailjükre értelmetlen – vagy a tárgytól teljesen eltérő – választ kapnak. Ugyanígy sokaknak ismert az a helyzet, amikor egy beérkező e-mail fölött töprengve próbálják kitalálni, vajon mit is akart mondani a levél szerzője. Az e-mailek írói és fogadói aztán szerepet cserélve bosszankodnak a másikon, aki nem tud értelmesen fogalmazni, vagy nem képes felfogni a legegyszerűbb dolgokat sem.

  • Pszichoterápia és önsegítés integrációja a Minnesota-rendszerű terápiákban

    A Minnesota-rendszerű terápia a pszichológiai terápiák önálló úton járó, kissé deviáns fivére. Elválaszthatatlan az Anonim Alkoholisták és a mintájukra kialakuló egyéb 12 lépéses csoportok szellemiségétől és gyakorlatától... A Minnesota-program a pácienseknek azon körével foglalkozik, akiknél az érzelem- és feszültségkezelés elégtelen volta szenvedélybetegségbe, addikcióba torkollott.

ÉS MÉG: Pedig a stratégiám tökéletes volt… – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Boldogságkereső • Az önismeret ára • A sikeres tárgyalás nem a tárgyalóasztalnál kezdődik • Kell-e különórára járnia, ha nem akar? • Mindennapi életünk a tik árnyékában – Egy Tourette-szindrómás kisfiú édesanyjának beszámolója • „Találd ki, mire vágyom” – Egy nárcisztikus párkapcsolata • Éljünk az élet napos oldalán! – Az életközépi válság újragondolása 2. • Érvényes-e még ma is az idősek bölcsessége? • Életközépi karrierváltás: tényleg létezik?• Ami a színfalak mögött zajlik – a krónikus stressz rejtelmei • A bosszú • „A testképet illetően nincs realitás!” – Beszélgetés dr. Juhász Péterrel • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Fedezzük fel az erősségeinket, ha még nem vagyunk ezek tudatában – az életünk derekán sem késő, soha nem késő.

Miért és mitől félek az önmagammal való találkozással kapcsolatban? Ez az igazi Pandora-szelence. Nem tudhatjuk, mit rejt a mély, s az sem megjósolható, miként hat ránk és...

A boldogság egyik kulcsa  az, hogy a negatív életesemények felismerése mellett legyünk érzékenyek a pozitívokra is!

Magadtól nem tudsz szabadulni! Akármi történik is: életed hátralévő napjait önmagaddal kell eltöltened, és ez nem választás kérdése.

Az „új felnőttkorhoz”, ahogyan Zuboff nevezi az ötvenen túli életszakaszt, nincsen térkép, útmutató, forgatókönyv. Az embereknek maguknak kell azt megtalálniuk.

A tartósan nagy pocak mögé többnyire vastag zsírréteget képzelünk el. Pedig van ott más is: vizenyő, vastag kötőszövet és a kitágult belek halmaza. Vissza lehet fordítani ezt a...