Önnel is megtörtént már, hogy képtelen volt nemet mondani? Ideges vagy sértett lesz minden kritikától, és végtelen órákat tölt azzal, hogy mások megjegyzésein rágódik? Ha sérelem éri, azt gondolja, jobb, ha meg sem szólal? Lelkifurdalása van, ha megváltoztatja a véleményét? Úgy érzi, ha megmondja, mit érez, abból mindig sértődés lesz?
Szeretné jobban érvényesíteni az érdekeit? Tudni akarja, hogyan mondja meg valakinek a véleményét, hogyan álljon ki saját magáért otthon vagy a munkahelyén? Ha bármelyik kérdésre igennel felelt, akkor ez a cikk Önnek szól. A probléma megoldásához az asszertív viselkedést kell elsajátítania, mely érdekeink oly módon történő érvényesítését jelenti, hogy mások igényeit is figyelembe vesszük – ehhez interperszonális készségeink és kommunikációnk fejlesztésére van szükség. Az asszertivitás nem veleszületett tulajdonság, hanem tanult képesség, tehát elsajátítható és tökéletesíthető. Alkalmazásával könnyebben megoldhatóvá válnak a mindennapi konfliktushelyzetek, így csökkenteni tudjuk a nehéz emberek és nehéz helyzetek okozta feszültségeket.
A szociálisan kompetens (asszertív) személy tekintettel van mások jogaira, őszinte, egyenes és közvetlen. Figyelembe veszi mind a saját, mind (vita)partnere érdekeit, de eközben viselkedése szociálisan elfogadható marad. Képes céljait úgy elérni, hogy eközben empátiát, megértést tanúsít a másik szempontja iránt – megengedi, hogy a másik is kimondja feszítő érzéseit. Nem ítélkezik, nem használ minősítő vagy általánosító megjegyzéseket, például „Te már megint…”, „Te még soha…”, stb. Verbális és non-verbális úton egyaránt közölni tudja saját pozitív és negatív gondolatait és érzéseit – anélkül, hogy szükségtelen szorongást vagy bűntudatot tapasztalna, vagy megsértené mások méltóságát...
Az asszertív viselkedés során természetesen negatív következményekkel is számolnunk kell. Képtelen lesz az önérvényesítésre, aki ezt mindenképpen el akarja kerülni, mivel viselkedésének fő mozgatórugója az a vágy lesz, hogy mindenki részéről elfogadást és szeretetet kapjon. Így minduntalan olyan helyzetekbe sodorja magát, ahol a másik akarata győzedelmeskedik. A munkahelyén, otthon és a barátai körében is vállalja a mártír szerepét, mert azt gondolja, hogy kötelessége mindenki kedvében járni – kivéve a saját magáét. A bizonytalan, saját érdekképviseletére képtelen egyén konfliktus esetén nem tudja kifejezni érzéseit, igényeit, és hagyja, hogy a másik elképzelése érvényesüljön. Ennek következtében rengeteg sérelem éri, mely a tehetetlenség állapotába torkollik...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 5. számában olvasható
