Jelenlegi hely

„Power posing” – A befelé sugárzó erő

Nem a hatalom fitogtatása vagy a fölénybe kerekedés a cél, hanem a saját képességeinkbe vetett hit és az önbizalom megerősítése

A nonverbális viselkedés szakirodalmának nagy részével ellentétben Cuddy és munkatársai  nem arra kerestek választ, mit kommunikálunk magunkról mások felé, amikor így vagy úgy viselkedünk, hanem arra, hogy mindeközben milyen változások történnek a testünkben és a gondolkodásunkban. Hatalmas különbség!

 

Szerző: 

A kutatók régóta tisztában vannak azzal, hogy a legkülönfélébb állatfajoktól az emberszabásúakon át az emberig az élőlények bizonyos expanzív, erőt vagy agressziót kifejező pózokkal, mozdulatokkal fejezik ki dominanciájukat. A hím páva kiterjeszti a farktollait, hogy lenyűgözze a nőstényt; a nőstény hattyú felágaskodik és a szárnyával csapkod, hogy elijessze a fiókáit fenyegető embert. A gorilla mellét kidüllesztő, mellkasát öklével csapkodó képe szinte automatikusan az alfahím sztereotípiáját és az ehhez kapcsolódó asszociációkat ébreszti fel bennünk, és csupán a viselkedésük, testbeszédük alapján könnyen meg tudjuk különböztetni egy csimpánzcsapat alfahímjét is egy passzív, alárendelt hímtől. Az embernél sincs ez másként – a testbeszédünk világosan megmutatja, hogy mekkora hatalommal, önbizalommal rendelkezünk, mennyire érezzük magunkat fölényben vagy alárendelve a beszélgetőtársunkhoz képest. Olyan kutatás azonban mindezidáig nem létezett, amely azt vizsgálta volna, hogy egy erőt, dominanciát, magabiztosságot sugárzó viselkedés „visszafelé” is hat-e – azaz erősebbnek, magabiztosabbnak érezzük-e magunkat általa? Az az erő, amelyet kifelé, mások felé kommunikálunk, képes-e befelé, az érzéseink, gondolataink irányába is hatni, egyfajta befelé sugárzó erőként?

Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk, először is tudnunk kell, milyen szubjektív érzések, illetve fiziológiai állapotok jellemzik azokat az embereket, akik nagy hatalommal és önbizalommal rendelkeznek. Az ilyen személyiségek neuroendokrin profilja lényegében két hormon esetében különbözik a kevésbé dominánsakétól: a tesztoszteron magasabb, illetve a stresszhormonként is ismert kortizol alacsonyabb szintjében. Általában szubjektíven is erősebbnek és magabiztosabbnak értékelik magukat; jobban ki tudják használni kognitív képességeiket, asszertívebbek, gyorsabban cselekszenek, s hajlamosabbak több kockázatot is vállalni. Mindezek alapján Cuddy és munkatársai azt a kérdést tették fel: vajon az „erős” pózok felvétele („power posing”) segíthet-e abban, hogy valóban erősnek és magabiztosnak érezzük magunkat – illetve hogy ez a fiziológiai mutatóinkban is megmutatkozik-e. A válasz egy hangos és egyértelmű igen, amelyet egy lenyűgözően egyszerű kísérlettel demonstráltak. A résztvevőket két csoportra osztották, az egyikben egy erőt sugárzó, magabiztos pózt kellett felvenniük és két percig tartaniuk, a másikban pedig ennek az ellenkezőjét. Az erős póz a nonverbális viselkedéssel foglalkozó szakirodalom alapján olyan testhelyzet, amely egyrészt expanzív, azaz nagy helyet foglal el a térből (pl. terpeszállás, csípőre tett kezek), másrészt a testtartás nyitott (pl. a kezek össze vannak fonva a tarkón). A „gyenge póz” ennek pontosan az ellenkezője: a testtartás inkább zárt, a karok vagy lábak keresztezettek, és a test összehúzódik, kevés helyet foglal el a térből. A kísérlet előtt és után is nyálmintát vettek a résztvevőktől, hogy ebből kimutathassák a tesztoszteron és kortizol szintjének változását.  Az eredmények magukért beszélnek. Az erős pózokat felvevő alanyok nem csupán nagyobb önbizalomról és kontrollérzésről számoltak be, mint a másik csoport tagjai, de a hormonszintjükben is változás mutatkozott. A tesztoszteronszintjük 20 százalékkal emelkedett, kortizolszintjük pedig 25 százalékkal csökkent a kísérlet előtti értékhez képest – azaz már kétpercnyi pózolás valódi fiziológiai változásokat okozott a szervezetükben. A másik csoport tagjai ezzel ellentétes mintázatot mutattak: tesztoszteronszintjük 10 százalékkal csökkent, kortizolszintjük 15 százalékkal nőtt, és szubjektíven is kevésbé érezték magukat magabiztosnak.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 5. számában olvasható

A Mindennapi Pszichológia
2017 december – 2018 januári számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2017. december – 2018. január

  • Szerencsés természeted van?

    Szerencsés természete van – szoktuk mondani az olyan emberre, aki valahogy mindig a talpára esik, akit nem törnek meg a kudarcok, akinek, bármi történjék is, van ereje és kedve továbblépni. Vajon az effajta szerencsére születni kell? Vagy ezen a téren is igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa?

  • „Rövid távon az amatőr is szakít”

    Stratégának kell lenni, matematikusnak, tapasztaltnak és fegyelmezettnek – véli a nagyközönség, és inkább távol is marad az online pókertől. Pedig a felsorolt képességek a játéknak csak a 20 százalékát adják, a többi pszichológia és szerencse – mutat rá Bence, akit ma is simán megkopaszthat egy amatőr játékos, bár tíz éve hivatásos pókeres.

  • Lélektelenül – Antiszociális és pszichopátiás személyek a társadalomban

    Az irodalom vagy a filmművészet a pszichopátiás karakter számos hiteles ábrázolásával nyűgözte le – vagy éppen ejtette irtózatba – a közönséget. A lélektelen, mások érzései iránt közömbös, céljaikat számító hidegvérrel elérő, kriminális személyek azonban az antiszociális magatartások spektrumának csak kisebb részét teszik ki. Az amoralitás lólába éppúgy kilóg az autópályán mindenkit leszorító, a mozgássérültek számára fenntartott parkolóba lelkifurdalás nélkül beálló kigyúrt „terepjárós”, mint a kapcsolatról kapcsolatra vándorló, érzelmi és anyagi károkat maga után hagyó sármos házasságszédelgő esetében.

  • Alhasi titkok

    A hétköznapokban akkor érezzük jól magunkat, ha nem veszünk tudomást az alhasban elhelyezkedő szervekről… A szobatisztaságra való szoktatás elfelejtett emlékei ugyanúgy nyomot hagynak az idegrendszerben, mint a kultúra, amelyben felnőttünk – s amely évszázadokig szégyellni- és titkolnivalónak bélyegezte az ürítési funkciókat és a nemiséget. Ám amit tilos szavakba önteni, érthetetlen nyelven kommunikálhat velünk: fájdalom, furcsa érzés, gyenge működés, görcsösség formájában.

  • El tudunk-e képzelni egy fenntarthatóbb világot?

    Mit gondoljunk erről az egész fenntarthatósági történetről, amikor ezer meg ezer egymásnak ellentmondó információ kering körülöttünk, és megbízhatónak feltüntetett tudósok állítanak mindenfélét – és annak pont a szöges ellentétét is? Olyan bonyolultnak látszik az egész, mi pedig olyan elenyészően kicsi fogaskeréknek tűnünk a nagy rendszerben.

  • Életveszélyben: családi vállalkozások

    Reneszánsza van a kisméretű, illetve a családi vállalkozásoknak, ámulatba esünk a semmiből született „minicégek” láttán, csodáljuk, amikor valaki a maga erejéből hozta létre… A legtöbb mikrovállalkozás nem a tudatosan hosszú távú tervezés eredményeként jött létre – ez bennük egyébként a szép –, hanem valamiből való menekülésként. Szabadságkeresés, önmegvalósítás, a függetlenség iránti nagyon rokonszenves igény volt a háttérben – később azonban éppen e faktorok válnak majd a fenntarthatóság és a növekedés akadályává

ÉS MÉG: Szerencse – holtomiglan – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Introvertáltak egy zajos világbanA játékká varázsolt matematika. Dienes Zoltán pszichobiográfiája • A szerencse bűvöletében„Az isteni szikra csak az agyi neuronjaink játéka” • Péntek 13A csimpánzok okosabbak a gyerekeknél? A „Homo Technicus” születése • „Hogyan mondjam el neked?”Rangok és szerepek az iskolai osztályban – egy iskolapszichológus szemével • Újragondolt engedelmesség – Mit tudtunk meg valójában a Milgram-kísérletből? • Zaklatás vagy udvarlás?Orvosként a menekülttáborban – börtöngyakorlattal • Állati függőségek • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Mitől lesz a vérfagyasztó sikoly igazán vérfagyasztó? A válasz nem a hangerőben, hanem a frekvenciában rejlik.

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma  a Kincsek a város alatt c. kiállításához kapcsolódóan irodalmi pályázatot hirdet.

A szexizmus a megkülönböztető bánásmód számtalan formáját eredményezi, szélsőséges esetben legitimizálja a nők elleni erőszakot

Az ajakméretet 50 százalékkal szükséges növelni ahhoz, hogy – legalábbis saját szemünkben – az ideális méretet elérjük.

A kooperatív kommunikációs feladatok során a kutyák viselkedése sokkal jobban hasonlított a gyerekekére, mint a csimpánzoké.

A legtöbb kultúrában helyet kapnak a halálközeli élmények.