Jelenlegi hely

Látod vagy hallod?

A tehetség forrása nem az elért eredményekben keresendő, ám nem is a speciális képességekben.

Amikor tehetségről beszélünk, a kiugró adottságokra, kiemelkedő eredményekre fókuszálunk. Az esetleges nehézségek nem csupán a laikusokat, de nagyon gyakran a pedagógusokat, tehetséggondozással foglalkozó szakembereket is megtévesztik. Még annak ellenére is, hogy a köztudatban ott keringenek azok a zsenik, akik valamilyen téren lemaradást mutattak – például Albert Einstein, csak hogy a legismertebbek közül említsünk egyet. 

Szerző: 

A tehetség fel nem ismerésének oka a diagnosztikai folyamatban keresendő. A kiemelkedő képességeket rendszerint egy meghatározott normához viszonyítjuk, két szempont mentén. Az egyik szerint a tehetség túlmutat az átlagon, vagyis felfelé, a haranggörbe jobb oldala felé tendál. A másik értelmében a tehetség illeszkedik a normához, abból nem lóg ki. A norma megállapításához vegyünk egy nagyobb csoportot, végezzünk rajta méréseket, majd a leggyakoribb eredmények mentén jelöljük ki az átlagot. Ezzel csupán az a baj, hogy a megszokott mérések nem alkalmazhatók feltétel nélkül mindenkire. Akit pedig nem tudunk beledugni a nagy gyűjtőzsákba, az számunkra kívülálló marad.

Ez a probléma nem új keletű, a pszichológusok ugyanis már hosszú ideje konszenzus nélküli vitákat folytatnak többek között az intelligenciatesztek használhatóságáról, melyek nem veszik figyelembe az egyéni és a kulturális különbségeket. A tehetség pedig nem lehet uniformizálás kérdése...

Ha meg akarjuk érteni képességeink forrását, először azt kell megvizsgálnunk, milyen módon szerezzük be és raktározzuk a külvilágból érkező információkat. Érzékszervileg egészséges emberekhez az ingerek több csatornán keresztül futnak be, ám van egy fő vevőantennánk, melyet előtérbe helyezve bizonyos információkat előszeretettel fogadunk és dolgozunk fel.

Alapvetően két fő információfeldolgozási módot különböztetünk meg. A vizuális stratégia azt jelenti, hogy elsősorban a látás révén felvehető információkra támaszkodunk. Ezzel szemben az auditív stratégia a hallási úton érkező információkat preferálja.

Modern világunk főként a vizuális jelekre, ingerekre rendezkedett be, amit kiegészítenek a hallás útján érkező információk. Amennyiben valaki auditív információfeldolgozási stratégiát alkalmaz, ez a reláció megfordul, és a hallás által nyert ingerek lesznek elsődlegesek, amelyeket a vizuális jelek követnek.

 A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 6. számában olvasható

 

A Mindennapi Pszichológia
2020. február–márciusi számában
ezekről olvashat:

2020 február–március

  • Rugalmas gyereket akarjunk nevelni, ne tökéleteset!

    Hogyan lehet megőrizni és tudatosan fejleszteni a serdülők egyik szupererejét, a pszichológiai rugalmasságot? Hogyan kerülhetjük el, hogy célirányos gondolkodásunk túlzott merevségbe csapjon át, s megfosszon minket kreativitásunktól, humorunktól, az önfeledt élményektől – és nemritkán a lelki egészségünktől is? A PPKE BÉTA projektjének kamaszokról szóló cikksorozatának zárásaként ezekre a kérdésekre keressük a választ.

  • A társas elszigeteltség ezer arca: űrpszichológiai párhuzamok

    A magányosságot sokszor korunk népbetegségének címkézik, és egyre több írás szól arról, hogy tegyünk valamit ellene. Nem könnyű megfogalmazni, pontosan mi is ez, és miért szenvedünk tőle. A kutatók egyetérteni látszanak abban, hogy a magányosság szubjektív és negatív élmény, ami nagyrészt abból fakad, hogy az egyén szakadékot észlel társas kapcsolatainak vágyott és valóságos mennyisége és minősége között.

  • Virtuális valósággal a „fekete kutya” ellen

    A problémát kevésbé ismerő emberek többnyire úgy kezelik a depressziót, mintha az pusztán hangulati zavar lenne. „Szomorú? Vidítsuk fel!” – gondolják. Valójában azonban a depresszió betegség. Az örömre való képtelenség. A beteg tehát nem azért nem boldog, vidám, mert nem akar az lenni, hanem azért, mert abban az állapotában képtelen arra, hogy az legyen. Nem azért nem száll fel a boldogság hajójára, mert nem akar jegyet venni, hanem azért, mert nincs pénze jegyre.

  • Amikor a pszichológus házhoz megy – Tapasztalatok az online terápiáról

    A 21. században már szinte az egész életünket az online térben éljük – mégis még mindig sokan vonakodnak attól, hogy ha pszichológusról van szó, akkor is ezt a formát válasszák, hiszen úgy vélik, személyes kapcsolat nélkül nem lennének képesek megnyílni valakinek. Mindeközben egyre többen költöznek külföldre, ahol a várttal ellentétben a kerítés nem mindig van kolbászból, s a problémák idegenben sem mindig tűnnek el..

  • Rólam szól!(?) Ilyen vagyok!(?) - avagy miért hiszünk a horoszkópban?

    Érezte már úgy, hogy az aznapi horoszkóp vagy a szerencsesütiben rejlő üzenet egyenesen Önnek szól? Mintha az üdítőital kupakjában lévő mondat pontosan az aktuális élethelyzetére utalna? „A napokban próbálj meg jobban figyelni magadra!”. Esetleg megoldásokat ajánl munkahelyi problémáira: „A feszült munkahelyi légkörben kerüld a konfliktust a főnököddel!”. Ez biztosan nem lehet véletlen! – gondolhatjuk sokan.

ÉS MÉG: A valóságszelídítő – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Amivel egymásnak tartozunk • Miért csalnak a szociálpszichológusok? • Konfliktusok márpedig vannak – Valakinek meg kell mondania, mi hogy legyen… • Fájdalom és magányosság • Csendre ítélve • Miről szól a némaság? • Mit tesz velünk a stressz? – A krónikus stressz hatása idegrendszerünkre. • Nincs kudarc, csak újraértelmezett cél! • A sabbatical: lehetőség vagy veszély? Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

 

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Saját tapasztalataim szerint leginkább a számítógépezés, Playstation- illetve mobiltelefon-használat kérdéskörét érin

Ezek közül az egyik, hogy kizárólag a rémisztő külsejű, furcsán viselkedő idegenektől kellene tartani.

A kitartás az egyik legtöbbre tartott emberi tulajdonság, de korántsem csak a mi fajunkra jellemző.

A folyamatos distresszt átélő gyermek túlérzékeny, impulzív, egocentrikus lesz, akit állandó vészreakciók, tehetetlen düh jellemeznek – olyan, mintha folyamatos...

Törvényszerű, hogy partnereinket saját belső rendezettségünknek, integráltságunk fokának megfelelően választjuk – nincs ezzel másképp a nárcisztikus ember sem.

„Felnőttkorodban majd hálás leszel nekem ezért” – hangzik gyakran a válasz, amikor a serdülő kiböki, hogy nem szeretne zeneórára, edzésre vagy különtanárhoz járni.