Jelenlegi hely

A drogfogyasztás alakulása Magyarországon

A drogfogyasztás faktorai
Szinte havonta lehet hallani újabb és újabb drogok megjelenéséről

 A drogfogyasztás napjaink aktuális témája – nemcsak a média, de a szakemberek és orvosok érdeklődésének is középpontjában áll. A jelenlegi törvénymódosítások is kitérnek erre a területre, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy a jelenség mindennapi problémát jelent.

A droghasználat nem mai világunk hozadéka. A marihuána megjelenése 6000 évvel ezelőttre tehető: a kínaiak termesztették először ezt a növényt, de fogyasztani csak 3000 éve kezdték az ókori Egyiptomban. A XX. századtól kezdve jó néhány új drog jelent meg a piacon, köztük az LSD és különféle hallucinogén szerek (Escohotado,1999). Sok művész, író, uralkodó és tudós – köztük Viktória királynő, Stevenson, Freud, Churchill és Csáth Géza is –használt pszichoaktív szereket élete során (Martin, 2010), sokan közülük szenvedélyük rabjaivá is váltak. A XXI. században ott tart a drogkereskedelem, hogy szinte havonta lehet hallani újabb és újabb drogok megjelenéséről. Használatuk világszerte elterjedt mind az orvosi felhasználásban, mind a személyes örömkereső szenvedélyek kielégítésének eszközeként. A tudatmódosító szerek használata szorosan összekapcsolódik a különböző zenei fesztiválok és zenés szórakozóhelyek közegével is.

Napjaink értelmezése szerint drognak nevezünk minden olyan mesterséges vagy természetes anyagot, amely a központi idegrendszert stimulálva megváltoztatja annak működését, örömérzetet kelt és függőséget alakíthat ki. E szerint a definíció szerint az alkohol és a cigaretta is drognak minősül.

A drogfogyasztás alakulása Magyarországon

A drogfogyasztók számát nehéz meghatározni, de ma világszerte körülbelül 200 millió személy használ valamilyen pszichoaktív szert. Magyarországon a szerhasználók száma egy 2006-os felmérés alapján 15480 főre tehető, de számuk évről évre emelkedik. A droghasználók szenvedélyéhez, illetve a drogkereskedelemhez számos, a társadalom által el nem fogadott jelenség kapcsolódik: bűnözés, agresszió – és kimondottan a szerhasználat következtében kialakult betegségek.

Demetrovics (2001) kutatása szerint Magyarországon a droghasználatból adódó első haláleset 1969-ben történt. Innentől figyeltek fel erre a jelenségre, mint problémaforrásra, de ezt az időszakot még csak a legális szerekkel való visszaélés jellemezte. Hazánkban a 80-as években kezdődött el az ópiát-származékok használata, ami ekkor még kizárólag a mákteára, a mákból kivont nyers ópiumra és a receptre felírható kodeinszármazékokra korlátozódott. A nagy áttörést a szerhasználat tekintetében a 90-es évek eleje hozta meg: terjedni kezdett Magyarországon is a heroin, az LSD, a kokain, a marihuána és a különböző amfetamin-származékok fogyasztása is. Az ezt követő időszakban a droghasználók száma jelentősen növekedett, s ez a tendencia a mai napig is tart, bár nem olyan ütemben, mint a 90-es években. A más-más típusú és hatású drogok használatának mértéke évről-évre különbözőképpen alakul. Demetrovics egyik, 1994 és 2001 között, regisztrált drogfogyasztókkal végzett felméréséből az derül ki, hogy a szerves oldószert használók száma 1994-ben körülbelül 480 főre volt tehető, de egy évvel később a számuk kevesebb mint felére csökkent, majd  2001-ben újra a ’94-es adatok szerinti beteget regisztráltak. Ezzel szemben az ópiátok és a cannabis használóinak száma dinamikusan növekedett a vizsgált időszakban: 2000-re az ópiáthasználók közül 4900 beteget regisztráltak, a cannabist használók 1800-an voltak. A kokainhasználat a kezdeti növekedés után, 1998 és 2001 között nem változott számottevően. Az amfetamint használók közül 1999-ben regisztrálták a legtöbbet, azonban a rákövetkező két évben majd felére csökkent a betegszám. A hallucinogének használata évről-évre változott. Ezek a számok valószínűleg nem teljesen fedik a valóságot, mivel sok más körülmény torzíthatja a mért adatokat. Ez a felmérés a kezelt drogfogyasztók számát ismerteti, ami nem tükrözi a valós szerhasználókét, hiszen sokan közülük nem jutnak el addig, hogy kezelésben részesüljenek, illetve nem kerülnek összeütközésbe az igazságszolgáltatással sem. De Elekes és Paksi (1996) felméréséből egyértelműen kiderül, hogy a droghasználat egyre emelkedik Magyarországon. Míg 1995-ben a középiskolába járó 2. évfolyamos tanulók 10 százaléka próbált már életében valamilyen kábítószert, négy évvel később ez a szám a duplájára növekedett. A legnépszerűbb szer az iskolások körében a marihuána és a hasis volt. Egy másik kutatásból kiderül, hogy napjainkban szintén ezek számítanak elsődlegesnek a középiskolások között. A valaha drogot kipróbáló diákok száma mára már 33 százalékra növekedett. A legmagasabb drogérintettség a fővárosban mutatkozik (Németh et al. 2011).

A szenvedélyüktől megszabadulni kívánó drogfogyasztókat egyre több drogambulancia és rehabilitációs központ várja. Magyarországon az első drogambulancia 1987-ben nyílt meg, számuk azóta is növekszik. Itt addiktológusok és addiktológus szakpszichológusok segítik a betegek gyógyulását. Egyre több drogprevenciós mozgalom jön létre, nagy hangsúlyt fektetve az általános és középiskolás korosztályra. Elindultak az első tűcsere-programok is, amelyek a Hepatitis-C és a HIV fertőzéseket igyekeznek megelőzni. Azonban a szerhasználók ellátása minden igyekezet ellenére a mai napig megoldatlan probléma Magyarországon.

A drogfogyasztás faktorai

Melyek azok a faktorok, amik hajlamosabbá teszik az embereket egy-egy drog kipróbálására – esetleg hosszabb távú használatára?

Ranschburg (2010) szerint számos olyan tényező van, ami befolyásolhatja a szerhasználatot: individuális kockázati faktor, családtörténet, genetika, hiperaktivitás, beilleszkedési problémák, a serdülőkori személyiség és egyéb kockázati faktorok. Azonban Kandel és munkatársai (1976) kutatásaiból kiderül, hogy a legális szerekkel való visszaélés, amely a drogfogyasztás első lépcsőjének minősül, a szociabilitással van összefüggésben. A marihuána-használat – a második lépcső – során jelentősen megnő a kortárscsoportok szerepe. A különböző drogok állandósult használatának kialakulását pedig legfőképpen a családi kapcsolatok és személyes jellemzők alakítják (Kandel, Treiman, Faust, & Single, 1976). Fontos megemlíteni, hogy a személyiség kiemelkedő fontosságú tényező, hiszen ugyanolyan feltételekkel rendelkező egyének közül az egyik kipróbálja a drogot, míg a másik sosem nyúl tudatmódosító szerhez. Minél fiatalabb korban próbálnak ki a gyerekek valamilyen pszichoaktív szert, a későbbi függőségre való esélyük annál nagyobb. Vizsgálatok egyértelműen kimutatják: azokban a családokban, ahol valamelyik rokon szenvedélybeteg, nagyobb a valószínűsége, hogy a gyerek is szerhasználóvá válik. Ezek a megfigyelések implikáltak további kutatásokat, melyek alkoholista szülők örökbe adott gyerekeit vizsgálták a szerfogyasztásra és az attól való függőségre mutatott hajlam szempontjából. Az eredmények szerint attól függetlenül, hogy a gyermeket szert nem használó gondviselők nevelték, nagyobb hajlandóságot mutattak a drogfogyasztásra azoknál, akiket nem alkoholista vér szerinti szülei neveltek. Ez a megfigyelés egyfajta genetikai meghatározottságot enged feltételezni a kábítószer-fogyasztásra való hajlamban – azt azonban mégsem lehet állítani, hogy a kábítószerfogyasztó szülők gyerekei is törvényszerűen azok lesznek.

A kutatók továbbá kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a beilleszkedési nehézségekből származó magatartási zavaroknak. Ranschburg (2010) szerint az ilyen zavarokkal küzdő gyerekek aránya körül-belül 5  százalékra tehető, és különböző formákban érhető tetten: antiszociális viselkedés, vandalizmus, agresszió. Megfigyelhető, hogy a fiúk közt szignifikánsan magasabb ez a rendellenesség, mint a lányoknál. A felnőttkori antiszociális viselkedés valószínűsíthetően már gyermekkorban is megmutatkozik valamilyen deviancia formájában. A problémás viselkedés kialakulásához nagymértékben hozzájárul az első hat hónapban kialakított kötödés minősége a gyerek környezetében élő felnőttekkel, a család gazdasági helyzete, a szülők hozzáállása a gyermekneveléshez – túlzott engedékenység vagy korlátozás –, illetve a szülők esetleges alkoholizmusa vagy drogfogyasztása, bűnözése. A beilleszkedési zavarokkal küzdő gyerekek már az óvodában engedetlenek, ingerlékenyek, az iskola megkezdését követően pedig ez csak fokozódik, olykor agresszívvá is válnak; ezt a családban felmerülő problémák tetézhetik. Társaik ezért kiközösítik őket, így szociálisan izolálttá válnak, ami azt eredményezheti, hogy a feltűnést kereső deviáns gyerekek ilyenkor szívják el az első cigarettájukat, vagy ekkor kerülnek kapcsolatba először a kábítószerekkel.

A kábítószerfüggőség kialakulásában számos faktor közrejátszhat – azonban kiemelt jelentősége van a gyereket körülvevő környezetnek. A szülőknek, testvéreknek, barátoknak, a kortárscsoportnak igen fontos szerepe van egy gyermek, de egy felnőtt életének alakulásában is. Ezek a személyek azok, akik megakadályozhatják a lejtőn való elindulását, vagy ha már a függőség kialakult, ők azok, akik a legnagyobb segítséget nyújthatják számára. Nekik – de a szülőknek mindenképpen – meg kell tenniük minden tőlük telhetőt azért, hogy megmentsék gyermeküket a szerhasználattól és -függőségtől.

Bár ez a probléma mindig is jelen lesz, megszűnni sosem fog, méretei viszont csökkenhetnek. A drogmegelőzési programok, a növekvő számú rehabilitációs központok és az emberek egymásra való odafigyelésének segítségével elérhető lehetne egy „drogmentesebb” ország, (világ) kialakulása.

 

Felhasznált irodalom

Demetrovics, Zs. (2001). Droghasználat Magyarország táncos szórakozóhelyein. Budapest, Magyarország: L’Harmattan Kiadó.

Demetrovics, Zs. (2001). The face of illegal drug use in Hungary in Times of Transition. Focus on the Psychostimulants. Azerbaijan Psychiatric Journal, 1(4), 52-60.

Elekes, Zs. & Paksi, B. (1996). A magyarországi középiskolások alkohol és drogfogyasztása. Budapest, Magyarország: Népjóléti Minisztérium.

Escohotado, A. (1999). A Brief History of Drugs. Rochester, VT: Park Street Press.

http://www.ogyei.hu/upload/files/mgyt_2011_n%C3%A9meth_et_al.pdf letöltve: 2012. 04.20.

Kandel, D. B., Treiman, D., Faust, R. & Single, E. (1976). Adolescent involvement in legal and illegal drug use: A multiple classification analysis. Social Forces, 55(2), 438-458.

Martin, P. (2010). Szex, drogok és csokoládé: az élvezet tudománya. Budapest, Magyarország: HVG Kiadó Zrt.

Ranschburg, J. (2010). A mélységből kiáltok: depresszió, öngyilkosság és kábítószer a serdülőkorban. Budapest, Magyarország: Saxum Kiadó.

 

A 2012. évi pályázatunkra érkezett dolgozat szerzője a Szegedi Tudományegyetem BTK Pszichológia BA III. évfolyamos hallgatója.