Jelenlegi hely

Félelmek képei

A gyerekek és a fiatalok azt próbálgatják, mennyit tudnak elviselni és hogyan képesek kezelni ezeket az érzelmi „megpróbáltatásokat”

Örök kérdés, hogy milyen összefüggés van a fiatalok viselkedése és a képernyőn látott erőszak között? Vajon az erőszak látványa utánzásra készteti-e őket? Mivel viselkedésükre számos tényező hatással van, igen nehéz közvetlen oki kapcsolatot kimutatni a médiatartalmak és az agresszív viselkedés között.

Szerző: 

A gyerekek tévézésével kapcsolatosan állandó dilemma, vajon mennyiben jár káros következményekkel a gyerekek viselkedésére, lelki egészségére az erőszakos, félelemkeltő tartalmak ábrázolása? Mindenáron meg kell-e óvnunk ettől a gyereket – vagy ha ez elkerülhetetlen, hogyan előzhetjük meg, hogyan tompíthatjuk a negatív hatásokat?

Azt már elöljáróban el kell ismernünk, hogy sokszor kettős mércével közelítünk a téma felé: gyerekeink számára legszívesebben megtiltanánk az effajta filmeket, miközben alkalomadtán mi magunk szívesen megnézünk egy thrillert vagy horrort. A társadalomtudósok „Third-person-effekt” néven említik ezt a jelenséget: szinte mindannyian úgy gondoljuk, hogy a médiaerőszak látványa általában véve káros hatással van az emberekre – ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy ez kizárólag másokat érint – mi magunk nem vagyunk kitéve semmiféle veszélynek.

Persze az is a probléma egyoldalú megközelítése lenne, ha kizárólag a negatív hatásokra összpontosítanánk, s az agresszió megjelenítésének teljes tiltása mellett foglalnánk állást. A gyerekek és fiatalkorúak számára ugyanis a határok megismerése és próbálgatása fontos tanulási és fejlődési lehetőséget is jelenthet. Ám – ahogy Lothar Mikos médiakutató megjegyzi – már az erőszak fogalmának meghatározásánál is problémába ütközünk, hiszen nem függetleníthetjük az adott társadalom morális ítéleteitől, a kulturális kontextustól vagy akár a történelmi sajátosságoktól. A médiaerőszak népszerűsége a feszültségkeltés és félelem „élvezeti értékének” is köszönhető, hogy a gyerekek és a fiatalok azt próbálgatják, mennyit tudnak elviselni és hogyan képesek kezelni ezeket az érzelmi „megpróbáltatásokat”. S jóllehet a félelmet a médiakutatásokban általában „negatív érzelemként” tartják számon, ne feledjük, hogy ez ősi érzelmeink egyike, és evolúciós szempontból fontos túlélési mechanizmust képvisel. Az evolúció során ugyanis fontos volt, hogy megtanuljunk félni, mivel ezzel elkerülhetjük a nagyobb bajt...

Azt gondolnánk, hogy a félénk gyerekek kerülik a félelemkeltő filmeket – Peter Vitouch osztrák médiakutató azonban rácáfol erre. Olyan gyerekek médiafogyasztási szokásait vizsgálta, akiknek valamilyen – félelemmel összefüggő – pszichés problémájuk volt. Az egyik csoport szorongásos problémákkal küzdött, de tagadták, hogy félelmeik lennének, a másik csoportba olyanok kerültek, akiknek a családjában haláleset történt, s szemmel láthatóan nehezen birkóztak meg ennek feldolgozásával. Utóbbiak esetében egyértelmű volt, hogy a kialakult pszichés problémákért nem a médiatartalmak hibáztathatók. Vitouch megállapította, hogy az átlaghoz képest mindkét csoport tagjai jelentősen több félelemkeltő műsort néznek, sőt, kifejezetten vonzzák őket ezek a tartalmak – éppen a félelemmel való megbirkózás terén jelentkező nehézségeik miatt válnak fontossá számukra. Sok esetben újra és újra szeretnék látni vagy hallani a borzongató történetet. Ennek egyik oka a kutató szerint az lehet, hogy a gyerekek a bejósolhatóság révén úgy érzik,  kontrollt gyakorolhatnak az események felett – másrészt bármikor ki lehet kapcsolni a filmet, elmenekülni, becsukni a szemünket vagy egyéb gondolkodási stratégiákat kialakítani, s a látottakat elvonatkoztatni valóságtól („Hiszen ez csupán egy film!”).

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 2. számában olvasható.

 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

A Mindennapi Pszichológia
2019. október–novemberi számában
ezekről olvashat:

2019 október–november

  • Mi kell ahhoz, hogy szépen írjon egy fiú?

    Ötezer ismétlést is igényelhet egy helytelenül elsajátított mozdulatsor kijavítása a kutatások szerint. Ennek ellenére alap-mozgásformákat egyáltalán nem, vagy nem szakértőktől tanulnak a gyerekek, illetve gyakran nincs elég idejük a tökéletesítésre. Serdülőkről szóló cikksorozatunkban most a finommozgások fejlődésével kapcsolatos praktikus tudnivalókat mutatjuk be: kiderül például, hogy miért írnak szebben a lányok, miként érdemes felkészülni egy zeneórára és mit ér egy edzés, ha fejben végezzük.

  • Éljünk az élet napos oldalán! Az életközépi válság újragondolása – 1.

    „Mi az életem értelme?”, „Mitől vagyok én hasznos ebben a világban?”, „Mit tettem le eddig az asztalra?” A választól függően akár 180 fokos fordulatot is vehet az életünk... A magunknak adott válaszok alapján vagy azt a következtetést vonjuk le, hogy úgy alakult az életünk, ahogy elvártuk, megálmodtuk vagy szerettük volna, vagy éppen nem. Ha a végső következtetés nem kedvező, akkor elégedetlenséget, elkeseredettséget, céltalanságot érezhetünk, melyek mentális, de akár fizikai problémákat is okozhatnak.

  • Elektromágneses túlérzékenység

    Az utóbbi időben növekszik az aggodalom a különféle technológiai újításokkal és az újabbnál újabb mesterséges anyagokkal kapcsolatban. Valószínűleg mindannyian jó pár ilyen aggályt fel tudnánk sorolni: az élelmiszeradalékok, a növényvédőszerek túlzott használata, vagy az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok megjelenése. Ezek közé tartoznak az elektromágneses terekkel (vagy konkrétabban a mobiltelefonokkal, bázisállomásaikkal, a magasfeszültségű távvezetékekkel vagy a közeljövőben bevezetésre kerülő 5G hálózatokkal stb.) kapcsolatos félelmek.

  • A meggyőzés kiskapui

    A sématerápia célja az egészséges felnőtt mód megerősítése. Az ilyen felnőtt készségei: képes felismerni, elismerni, érvényesíteni, adaptívan kielégíteni alap érzelmi szükségleteit; képes mások szükségleteit is figyelembe venni, illetve saját szükségleteinek kielégítését hosszú távú céljai – vagy a másikkal való kölcsönösség fenntartása – érdekében késleltetni; önmagával, élményeivel szemben elfogadó, nehézségeit a közös emberi természet részének és nem másoktól elkülönítő vonásnak tartja. Kedvesen és együttérzéssel képes önmaga felé fordulni.

  • Ha eljön Damoklész...

    A gyógyult kifejezést csak azoknál a pácienseknél használják, akik elérkeztek az ötéves remisszió, azaz a betegség tünetmentességének mérföldkövéhez. Ha arról kérdeznénk őket, mi volt a legnehezebb számukra az elmúlt 5 év alatt, akkor szinte kivétel nélkül a kontrollvizsgálatokat kísérő szorongást említenék, vagy a daganat esetleges kiújulásával kapcsolatos rettegést.

ÉS MÉG: Polihisztor születik – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világa • Komoly kapcsolatra férfi kerestetik...Isten rabságbanMiért nehéz megváltozni?Megbocsássunk-e az ellenünk vétkezőknek? • A tik, a jéghegy csúcsa – Tik-zavarok és társuló problémák gyermekkorban • „Együtt dolgozunk a családtagokkal” – A családterápia • A gyengék ereje – A kisebbségi befolyásolás pszichológiája • A magzat létrejötte és megmaradása: a természet csodájaMit mutat a pupilla? – avagy hogyan segíthet megérteni az emberi döntéshozatal sajátosságait? • „A fizetésemelésnek szaga van” – Beszélgetés Zólyomi Zsolttal • Kongresszusok, konferenciák • A pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

A családterápia alapfeltevése, hogy a családon belül megjelenő érzelmi és viselkedési nehézség, tünet nemcsak az egyénhez tartozik, hanem a családi rendszer működésének zavarát...

Az 1960-as évekig egy férfi és egy nő együttélése gyakorlatilag kizárólag házasságon alapulhatott. Az ettől eltérő módozatokat a társadalom elutasította - manapság azonban az...

A kólikaként is emlegetett kórkép legtöbbször ártalmatlan, nincs mérhető, kimutatható elváltozás a hátterében, de súl

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Ennek a kialakítása pedig a szülőn múlik, és bizony nem csak úgy, hogy büntetésképpen eltiltja a képernyőtől a gyerek

A család nőtagját erotizálhatja a súlygyarapodás kiváltása, hiszen jó étkeket tesz az asztalra, örömforráshoz juttatja párját.