Jelenlegi hely

Félelmek képei

A gyerekek és a fiatalok azt próbálgatják, mennyit tudnak elviselni és hogyan képesek kezelni ezeket az érzelmi „megpróbáltatásokat”

Örök kérdés, hogy milyen összefüggés van a fiatalok viselkedése és a képernyőn látott erőszak között? Vajon az erőszak látványa utánzásra készteti-e őket? Mivel viselkedésükre számos tényező hatással van, igen nehéz közvetlen oki kapcsolatot kimutatni a médiatartalmak és az agresszív viselkedés között.

Szerző: 

A gyerekek tévézésével kapcsolatosan állandó dilemma, vajon mennyiben jár káros következményekkel a gyerekek viselkedésére, lelki egészségére az erőszakos, félelemkeltő tartalmak ábrázolása? Mindenáron meg kell-e óvnunk ettől a gyereket – vagy ha ez elkerülhetetlen, hogyan előzhetjük meg, hogyan tompíthatjuk a negatív hatásokat?

Azt már elöljáróban el kell ismernünk, hogy sokszor kettős mércével közelítünk a téma felé: gyerekeink számára legszívesebben megtiltanánk az effajta filmeket, miközben alkalomadtán mi magunk szívesen megnézünk egy thrillert vagy horrort. A társadalomtudósok „Third-person-effekt” néven említik ezt a jelenséget: szinte mindannyian úgy gondoljuk, hogy a médiaerőszak látványa általában véve káros hatással van az emberekre – ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy ez kizárólag másokat érint – mi magunk nem vagyunk kitéve semmiféle veszélynek.

Persze az is a probléma egyoldalú megközelítése lenne, ha kizárólag a negatív hatásokra összpontosítanánk, s az agresszió megjelenítésének teljes tiltása mellett foglalnánk állást. A gyerekek és fiatalkorúak számára ugyanis a határok megismerése és próbálgatása fontos tanulási és fejlődési lehetőséget is jelenthet. Ám – ahogy Lothar Mikos médiakutató megjegyzi – már az erőszak fogalmának meghatározásánál is problémába ütközünk, hiszen nem függetleníthetjük az adott társadalom morális ítéleteitől, a kulturális kontextustól vagy akár a történelmi sajátosságoktól. A médiaerőszak népszerűsége a feszültségkeltés és félelem „élvezeti értékének” is köszönhető, hogy a gyerekek és a fiatalok azt próbálgatják, mennyit tudnak elviselni és hogyan képesek kezelni ezeket az érzelmi „megpróbáltatásokat”. S jóllehet a félelmet a médiakutatásokban általában „negatív érzelemként” tartják számon, ne feledjük, hogy ez ősi érzelmeink egyike, és evolúciós szempontból fontos túlélési mechanizmust képvisel. Az evolúció során ugyanis fontos volt, hogy megtanuljunk félni, mivel ezzel elkerülhetjük a nagyobb bajt...

Azt gondolnánk, hogy a félénk gyerekek kerülik a félelemkeltő filmeket – Peter Vitouch osztrák médiakutató azonban rácáfol erre. Olyan gyerekek médiafogyasztási szokásait vizsgálta, akiknek valamilyen – félelemmel összefüggő – pszichés problémájuk volt. Az egyik csoport szorongásos problémákkal küzdött, de tagadták, hogy félelmeik lennének, a másik csoportba olyanok kerültek, akiknek a családjában haláleset történt, s szemmel láthatóan nehezen birkóztak meg ennek feldolgozásával. Utóbbiak esetében egyértelmű volt, hogy a kialakult pszichés problémákért nem a médiatartalmak hibáztathatók. Vitouch megállapította, hogy az átlaghoz képest mindkét csoport tagjai jelentősen több félelemkeltő műsort néznek, sőt, kifejezetten vonzzák őket ezek a tartalmak – éppen a félelemmel való megbirkózás terén jelentkező nehézségeik miatt válnak fontossá számukra. Sok esetben újra és újra szeretnék látni vagy hallani a borzongató történetet. Ennek egyik oka a kutató szerint az lehet, hogy a gyerekek a bejósolhatóság révén úgy érzik,  kontrollt gyakorolhatnak az események felett – másrészt bármikor ki lehet kapcsolni a filmet, elmenekülni, becsukni a szemünket vagy egyéb gondolkodási stratégiákat kialakítani, s a látottakat elvonatkoztatni valóságtól („Hiszen ez csupán egy film!”).

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 2. számában olvasható.

 

 

Új hozzászólás

Filtered HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <p> <span> <div> <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <img> <map> <area> <hr> <br> <br /> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <table> <tr> <td> <em> <b> <u> <i> <strong> <font> <del> <ins> <sub> <sup> <quote> <blockquote> <pre> <address> <code> <cite> <embed> <object> <param> <strike> <caption> <!--pagebreak--> <iframe>
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.

A Mindennapi Pszichológia
2018 június–júliusi számában
ezekről olvashat:

Mindennapi Pszichológia 2018. június–július

  • Ismerj el és szeress, bármi áron!

    Az embereket komolyan foglalkoztatja, mit gondolnak róluk, milyenek mások szemében. Ahogy minket látnak, az befolyásolja azt, ahogy viselkednek velünk. Jó okunk van tehát, hogy nagyon is érdekeljen, mit gondolnak rólunk mások. Az élet két fő területén fontos nekünk, hogy minél pozitívabb kép alakuljon ki rólunk: egyrészt a képességeink, másrészt a kedvelhetőségünk kapcsán.

  • Az elengedés művészete

    A fiatal felnőttkor egyik legnehezebb feladata a szülőktől való optimális távolság kialakítása. Sokszor sem a szülők, sem a fiatalok nem tudják, hogy mit is jelent a leválás és az elengedés. A családok életében két intenzív erő vív egymással: az egyik az egyéni elkülönülésért, az autonómia megéléséért vívott harc, a másik a családi összetartásért folytatott küzdelem. Az egyik kifelé tol a családból, a másik befelé húz.

  • Hallgassunk a szívünkre? – Testi folyamataink észlelése, érzelmeink szabályozása

    Elakad a lélegzetünk, mert valamilyen meglepő, rossz vagy éppen jó hírt kaptunk. Történik valamilyen esemény, amire reagálunk. Tudatosan vagy nem, ez mindenképpen valamiféle igazodást, alkalmazkodást jelent. A pszichológia nyelvén: szabályozzuk az érzelmeinket. Ennek módszerei természetesen nagyon változatosak…

  • Történetmesélő állatok

    Megtudjuk-e valaha, hogy mi jár az állatok fejében? Mit hisznek, mire vágynak, töprengenek-e valamin? Hasonlítanak-e a gondolataik az emberi gondolatokhoz – már ha vannak egyáltalán gondolataik? És mi a helyzet a történetekkel? Értik-e az állatok a történeteket? Vannak-e saját történeteik?

ÉS MÉG: Egy parkoló lelke – A főszerkesztő előszava • A pszichológia világaMiért olyan fontos, hogy szeressenek?Az elutasítástól való félelemKiút a céltalanságbólHogyan győzhető le minden szenvedés? A Buddha filozófiája • Tévhitek a mozaikcsaládokrólRejtélyes reklámhatásSokszínű segítőtársunk: a ló • „Virágba borult csillagok” – Népi motívumkincsünk üzenetének felhasználása a művészetterápiában • “Hinni akarunk a csodákban” – interjú Vavrek Zsolt brókerrel • Ez itt a jótett helyeKérdezni, kérdezni, kérdezni? A kérdezés, mint a dominancia álarca • Kongresszusok, konferenciákA pszichológus válaszol

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Ez is érdekelhet

Válás, elhagyás, mostoha, szerencsétlen sorsú gyerekek, lojalitáskonfliktusok… Asszociációk, melyek eszünkbe jutnak, ha meghalljuk a szót: mozaikcsalád.

Tasi Kriszta az ország legszegényebb településein dolgozik pszichológusként, a körülmények miatt kénytelen unortodox

A fiatal felnőttkor egyik embert próbáló feladata a szülőktől való fizikai és érzelmi eltávolodás, az optimálisnak tűnő távolság megtalálása, kialakítása. 

A legtöbb szülő nem is sejti, mennyire veszélyes egy kisgyerekkel az ölben csúszdázni.

Miként vélekedik a gyermekvállalásról, illetve a művi terheségmegszakításról? Töltse ki kérdőívünket!

A férfiak kezdetben a jóval fiatalabb feleség mellett a leginkább elégedettek, ugyanez a nőkre is jellemző: a legjobban a jóval fiatalabb férjnek örülnek.