Jelenlegi hely

Ki legyen a főnök?

Néhány gondolat a dominanciáról
A dominanciával kapcsolatos jelenségek jelen vannak csaknem valamennyi emberi kapcsolatunkban

A dominanciával kapcsolatos jelenségek – még ha nem is tudatosodnak bennünk – részei hétköznapi életünknek, jelen vannak csaknem valamennyi emberi kapcsolatunkban, nem kivétel ez alól a legközelebbi barát, vagy akár a szerelmes sem. Az ilyen kapcsolatokban szinte minden pillanatban tudattalanul apró közös döntéseket hozunk a mindkét felet érintő kérdésekben. Ki beszéljen, meddig, mi legyen a téma, hová üljünk a buszon, melyik filmet nézzük meg a moziban. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni.

Szerző: 

Őszülő professzor sétál végig az egyetem folyosóján. Léptei nyugodtak, tartása egyenes, egész lényében tekintélyt parancsoló. A folyosón szembejövő diákok keresik a tekintetét, előre köszönnek neki, kitérnek az útjából, mellette elhaladva meggyorsítják lépteiket, szemüket lesütik – alig észrevehető apróságok, a nonverbális kommunikáció apró részletei. Mégis minek köszönhető ez a szép koreográfia?

A dominanciával kapcsolatos jelenségek – még ha nem is tudatosodnak bennünk – részei hétköznapi életünknek, jelen vannak csaknem valamennyi emberi kapcsolatunkban, nem kivétel ez alól a legközelebbi barát, vagy akár a szerelmes sem. Az ilyen kapcsolatokban szinte minden pillanatban tudattalanul apró közös döntéseket hozunk a mindkét felet érintő kérdésekben. Ki beszéljen, meddig, mi legyen a téma, hová üljünk a buszon, melyik filmet nézzük meg a moziban. A példákat a végtelenségig lehetne sorolni. Ha jól megfigyeljük, észrevehetjük, hogy az ilyen közös tevékenységeknek előbb-utóbb kialakul egy viszonylag stabil sémája, ahol az egyik szereplő – még a legdemokratikusabb társaságban is – kezdeményező szerepbe kerül, míg a többiek inkább rá hagyatkoznak.

Talán nem könnyű meglátni a kapcsolatot az utóbbi jelenség és az első példa között, pedig valójában közös az alapjuk. Ennek eredetét az állatvilágban találhatjuk meg, azon belül is a dominancia-hierarchia jelenségében. A közösségben élő emlősök csoportjai kivétel nélkül hierarchikusan szervezettek. Az ilyen szervezett módon működő csoportok sokkal hatékonyabbnak bizonyultak a fajtárs csoportoknál az erőforrásokért való versenyben és azok elosztásában, hiszen nem gyengítették őket állandó belharcok a táplálékmegosztás vagy a partnerkeresés miatt. Attól kezdve, hogy kialakult a hierarchia, a csoporttagok pontosan tudják, hol foglalnak benne helyet, ez ellen csak ritka esetben lázadoznak. Így megszűnik az állandó rivalizálás, mindenki megnyugodhat.

De mi alapján választódik ki a vezér? Kézenfekvő azt feltételezni, hogy mindig a legerősebb vagy a legidősebb hímé ez a pozíció, aki testi erejénél fogva képes saját akaratát érvényesíteni a társaival szemben. Ez a természetben általában így is van, ugyanakkor etológus kutatók egy meglepő kísérleti eredményükről számoltak be. Már kialakult hierarchiával rendelkező majomcsoportokat vizsgáltak, s miután megfigyelték, ki a vezér, kiválasztottak egy teljesen átlagos hímet, aki középtájon helyezkedett el a hierarchiában, és rendszeres időközönként szerotonin-kezelésben részesítették. A szerotonin egy speciális ingerületátvivő anyag az agyban, ami az idegsejtek kommunikációjában kap szerepet. Ennek eredményeképpen néhány hét alatt teljesen átrendeződött a hierarchia, és a kiválasztott egyed vált vezérré. Tudnunk kell, hogy ennek az anyagnak semmilyen hatása sincs az állat fizikai tulajdonságaira, például a testi erejére nézve. Ez alapján könnyű levonni a következtetést – a vezetői pozíció megszerzéséhez az állatvilágban sem elegendő, vagy talán nem is feltétel a kiemelkedő fizikai rátermettség.

Ez tehát a helyzet a majmoknál, de mit mondhatunk ennek alapján az emberekről? A hierarchikus szerveződést az ember is megörökölte elődeitől. Katonaság, önkormányzat, iskola, gittegylet; a hierarchizáltság csoportos életünkben mindenütt jelen van. Ugyanakkor az intuíciónk azt súgja, ma már nincs jelentősége, hogy kinek milyen fizikai adottságai vannak, hiszen nem ettől függ, kit fogad el egy csoport a vezetőjének.

Mégis úgy tűnik, nem tudjuk egyik napról a másikra levetkőzni evolúciós múltunkat. Egy amerikai felmérés szerint a Fortune magazin top 500-as listáján szereplő legnagyobb és legsikeresebb amerikai vállalatok ügyvezető igazgatói átlagosan 180 cm magasak, ami pontosan 7,5 cm-rel több az amerikai férfilakosság átlagánál. Érzékletesebbé válik, mit jelent ez az érték, ha így fogalmazzuk meg: az USA férfilakosságában a 180 centinél magasabbak aránya 14.5%, a Fortune 500 ügyvezető igazgatói között ez a szám 58 százalék!

Ahogy látható, összetett jelenségről van szó, és nagyon nehéz egyszerűen megválaszolni, kiből is válik vezető. A témában folytatott kutatások alapján a következőket mondhatjuk. A dominancia jelenségének megértéséhez három nagyobb kategóriát kell megkülönbözetnünk, melyek a következők: belső tulajdonságok, külső tulajdonságok, és viselkedéses jegyek. E három egymásra hatva, közösen határozza meg, mennyire lesz az adott személy jellemzően domináns, vagy éppen szubmisszív. Lássuk most ezeket kicsit részletesebben.

Belső tulajdonságok. A pszichológia jól ismeri a dominancia személyiségvonását és igen megbízható eszközöket is kifejlesztett a mérésére. A magas dominancia-értékkel rendelkező emberekről általánosságban elmondható, hogy határozottabbak, magabiztosabbak, és inkább kezdeményező, proaktív, mint reaktív módon viselkednek – azaz inkább meghatározói az eseményeknek, mintsem elszenvedői. Különösen igaz ez a társas helyzetekre.

Külső tulajdonságok: Legelőször is elmondhatjuk, hogy a férfiak általában dominánsabbak a nőknél. Ennek alapvetően két oka van, egy evolúciós és egy kulturális. Az első eléggé kézenfekvő, hiszen a dominancia-hierarchia az összes fajnál, ahol jelen van, kivétel nélkül a hímek játéka. Ők azok, akik komolyabb fegyvertárral rendelkeznek e téren – talán ezzel magyarázható, miért születik olyan kevés tanulmány a nők dominanciájával kapcsolatban. A kulturális magyarázat részben levezethető az előzőekből. A legtöbb társadalom még ma is patriarchális berendezkedésű, azaz – nyíltan, vagy burkoltan – a férfiaké a vezető szerep. Ezekben a közösségekben a felnövekvő lánygyermekeket arra szocializálják, hogy maradjanak a háttérben, és kövessék apjuk vagy férjük utasításait. Szerencsére ez a tendencia – főleg a fejlett országokban – megváltozni látszik.

A külső jegyeknél maradva; ahogy azt a korábbi példában is láttuk, a dominánsak általában magasabbak társaiknál, hangjuk mélyebb. Az életkor is komoly szerepet kap. Ez egy bizonyos pontig – általában a nemzőképesség határáig – egyenes arányban áll a dominancia-viselkedés mértékével. Ezenkívül különböző etnikai csoportok tagjai közötti interakció esetén sokszor a többségi csoport/társadalom képviselője az, aki kezdeményezőként viselkedik a helyzetben. A leírtakon túl természetesen még számos jellemzőt lehet találni.

Viselkedéses jegyek: A domináns személy a „falkavezér”. Mivel pozíciója erős, nem kell folytonosan társai támadásától tartania. Ezért legyen szó akár emlősről, akár emberről, viselkedésük nyugodt, tartásuk elengedett, beszédmódjuk határozott. Gyakrabban vágnak a társaik szavába, mint teszik azok fordítva. A tekintetirányításuk is jellegzetes: ritkábban tekintenek partnerükre, de ha mégis, akkor mereven, mélyen a szemükbe néznek. Ezzel szemben az alárendeltekben folytonosan enyhe feszültség tapasztalható, válluk enyhén felhúzott, tekintetükkel a dominánsabbét keresik. Sőt, egy érdekes kutatás eredményeként azt találták, hogy ha az emberek náluk dominánsabb személlyel kerülnek kapcsolatba, ha beszélniük kell hozzá, önmaguk természetes orgánumához képest még a hangjuk is elvékonyodik!

A leírtak nemcsak az aktuális – vagy éppen potenciális – vezetők számára lehetnek érdekesek. Az volt a célom, hogy olyan szempontokat adjak, amelyek alapján ki-ki megfigyelheti, hogyan jelentkezik a dominancia jelensége a saját hétköznapjaiban. Legyen szó akár a főnökével való kapcsolatáról, de tágabb értelemben ilyen lehet például, ha a humán erőforrás munkatársaként azon töpreng, melyik jelentkezőt javasolja a vezetői pozíció betöltésére; vagy középiskolai tanárként, ha elveszíti a türelmét, mikor kamasz diákja hanyag testtartásban, zsebre dugott kézzel társalog Önnel, anélkül, hogy a szemébe nézne – ezzel produkálva a domináns viselkedés-együttes széles skáláját…

 

A pályamunka szerzője az ELTE PPK pszichológia szakának ötödéves hallgatója

 

(Az illusztráció A Cég c. sorozat egy jelenete)

 

Ez is érdekelhet

A tetoválást viselők nagy része sokáig győzködi magát arról, hogy jó döntés volt magára varratnia az adott mintát.

Hogy mi a helyes álláspont, az elsősorban nem jogi, hanem tudományos kérdés.

Vajon egy drágább önvezető autó megvásárlásával privilégiumot is lehet majd vásárolni? Bizonyos márkák vagy autóosztályok szoftvere úgy lesz már finomhangolva, hogy az adott...

Hír a magyar sajtóban 2019-ben: „Hetvenezer forinttal tömött pénztárcát adott vissza egy borozó pultosa múlt héten feledékeny tulajdonosának.”

Egy párkapcsolat kezdeti szakaszában ma nagyon gyakran nem látni sem a bizalmat, sem a türelmet, de még a nyugalmat sem. Úgy tűnik, ma nem lehet hinni a másiknak...

Manapság a trollok közöttünk élnek. Velünk utaznak a villamoson, este bevásárolnak, ebédet főznek, és ha van kutyájuk, leviszik sétálni.