Az ADHD-s lányok azonban sokszor más kihívásokkal szembesülnek, mint a fiúk, és a nekik való segítségnyújtást olyan megközelítésben kell megszervezni, amely ezeket a különbségeket szem előtt tartja. Az ADHD nemek közötti különbségeivel kapcsolatos kutatások egyre inkább arra utalnak, hogy a lányok esetében következetesen alul van diagnosztizálva ez a fejlődési zavar, ezáltal a szükséges segítséget és támogatást sem kapják meg időben. A lányoknál ezért az ADHD-t gyakran „rejtett” zavarként emlegetik, mivel sok esetben nem vagy csak sok idő elteltével derül ki a környezet számára, hogy mi is áll a nehézségek mögött. 

Az ADHD-nak háromféle megjelenési formáját különböztetik meg: a döntően figyelemhiányos, a döntően hiperaktív, illetve a kombinált típust. A legtöbb ADHD-s lány a figyelemhiányos típusba tartozik, ami azt jelenti, hogy nehézségeik vannak a koncentrálással, figyelmük megtartásával és irányításával, nehezen tudnak szervezetten dolgozni és beosztani az idejüket, de nem hiperaktívak és nem impulzívak. A környezetük számára tehát nem annyira látványosak a tünetek, és nem illenek bele abba a klasszikus képbe, amit a legtöbb ember az ADHD-ról kialakít magában: nem ugrálnak, nem nyugtalankodnak, nem kiabálják be a választ jelentkezés nélkül. Sokszor a felmerülő nehézségeket vagy viselkedésbeli megnyilvánulásokat személyiségjegyeknek tekinti a környezetük, ezért ilyen értelemben figyelmen kívül hagyja azokat. Ezeknél az eseteknél gyakran akkor is észrevétlenül marad az ADHD, ha megfigyelhetőek hiperaktív, impulzív tünetek is. A lányok a tünetek és a zavar felismerése és diagnosztizálása helyett gyakrabban kapnak kritikát a teljesítményükre vagy viselkedésükre vonatkozóan a szülőktől, tanároktól és kortársaktól. Tolakodónak vagy túlérzékenynek titulálják őket, ez pedig komolyan megviselheti az önbecsülésüket. Nem ritka az sem, hogy valaki csak sokkal később, felnőttkorban kapja kézbe a diagnózist, akár akkor, amikor saját gyermekénél merülnek fel hasonló nehézségek. 

Az ADHD néhány tünete és jellemzői lányok esetében

Figyelmi nehézségekSok ADHD-s lány számára a koncentráció fenntartása állandó küzdelmet jelent. Nehézséget okozhat nekik, hogy hosszan koncentráljanak a feladatok elvégzésére akár otthon, akár az iskolában. Némelyik ADHD-s ember képes az őt érdeklő dolgokba teljesen belefeledkezni (hiperfókusz), de nem tudja fenntartani a figyelmét a számára kevésbé érdekes, noha az iskolai előmenetel szempontjából fontosabb feladatokra: például egy tanuló lehet, hogy egy izgalmas regényt egy nap alatt elolvas, de komoly nehézséget jelent neki befejezni az egyoldalas könyvbeszámolót.

Terelhetőség

Figyelmüket könnyen elterelik a külső ingerek, gondolataik elkalandoznak, így sokszor – például tanórákon – teljesen lemaradnak a közben zajló dolgokról. 

Hiperaktivitás

Egyes lányok a hiperaktivitás „klasszikusabb” jeleit mutatják: túlzottan aktívak, nehezen tudnak egy helyben maradni. A legtöbben azonban csendesebben próbálják a hiperaktív késztetéseket megélni, firkálnak, ficánkolnak, izegnek-mozognak a helyükön.

Impulzivitás

Ez is némileg másképp jelentkezik a lányoknál, mint a fiúknál. Nehézséget okozhat nekik érzelmeik feldolgozása, ezért túlérzékenynek, tolakodónak, akár agresszívnek tűnhetnek mások szemében. Sok esetben verbális impulzivitás jellemző rájuk, például félbeszakítják a beszélgetőpartnerüket, vagy társalgás közben hirtelen témát váltanak. Nehézséget jelent a kölcsönös kommunikáció társadalmi szabályait betartani, emiatt gondot okozhat számukra a barátkozás és a baráti kapcsolatok fenntartása. 

Fontos a felismerés

Kontextus nélkül az ADHD tünetei hanyagságnak, figyelmetlenségnek tűnhetnek, a környezet erre adott üzenetei pedig („Olyan trehány vagy”, „Miért szakítasz folyton félbe?”, „Mindenki másnak sikerült megcsinálni a házi feladatot, csak neked nem”) mély sebeket ejthetnek egy ADHD-s lány önbecsülésén. Kutatások szerint az ADHD-s lányok magas arányban válnak kortárs bántalmazás áldozatává. A lányok sok esetben internalizálják ezeket a negatív tapasztalatokat, és megpróbálják elrejteni, illetve kompenzálni a nehézségeket, ami még nehezebbé teheti ADHD-juk azonosítását.

Mindezek miatt az ADHD érzelmi és szociális következményei igen súlyosak lehetnek. Az alacsony önbecsüléshez gyakran társul szorongás, depresszió vagy egyéb hangulati zavar, szociális izoláció. Az ADHD-s lányoknál sajnos magasabb az önsértés előfordulása, a szerhasználat és az öngyilkossági kísérletek aránya is. 

Természetesen a minél korábbi felismerés lenne a legideálisabb, de a bármely életkorban történő diagnózisállítás megnyithatja az ajtót a szükséges támogatás és megértés felé. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a tünetek az életkor előrehaladtával változnak – ha egy lány gyerekkorában nem mutatta az ADHD szembetűnő jeleit, ez még nem jelenti azt, hogy nincs érintve az ADHD-ban. Mivel a lányok kifejezetten jól tudják kompenzálni és akár elrejteni a nehézségeket, sokuknál csak középiskolában derül fény a zavarra, és gyakran valamilyen társuló tünet, pl. szorongás miatt jutnak el az ADHD diagnózisáig.