2022/4 lapszám Az evés zavarai

Testünk képe

Testkép, testképzavar – ezeket a szavakat mindannyian használtuk már, de nem biztos, hogy pontosan ismerjük a definíciójukat. Él a fejünkben egy kép arról, ahogy kinézünk, és azt gondoljuk, hogy ez stabil, állandó, a testképzavar pedig az, ha ez a képünk torz, nem egyezik a valósággal. Ez azonban durva leegyszerűsítés, hiszen a testkép – és ezáltal a testkép zavara is – komplex, többtényezős fogalom. A testméretek megbecsülésénél egyébként a legnagyobb torzítás a nők esetében jelentkezik… Hogyan lehetséges, hogy a fejünkben kialakult kép ennyire változékony, torz, helyzetfüggő legyen? 

A transzgenerációs traumákról

„Nem túlélő akarok lenni, hanem élő” - hangzik el a mondat egy harmadik generációs holokauszt túlélő kamasz szájából az Evolúció című filmben. Pontosan kifejezi a traumatizáltságnak azt a sajátságos tulajdonságát, hogy - bár a trauma maga nem feltétlenül ismétlődik meg  generációról-generációra – „hetedízigleni” hatása még a távoli leszármazottak gesztusaiban, esetleges tüneteiben,  a világhoz való viszonyában is fellelhető. Mindannyiunknak vannak üzenetei a múltból: őseink a jelen apró kis furcsaságaiban,  szabályaiban, babonaságokban, családi forgatókönyvekben köszönnek vissza. 

Mindenható gyermekkor

Ha valaki azt érzi, hogy az életében nem ott tart, ahol szerinte tarthatna, először a „talajt” érdemes megvizsgálni. A pszichológia mai tudása szerint alapszemélyiségünk 80%-a három és hatéves korunk közt kialakul. Az ekkor megélt pozitív vagy negatív élmények spontán módon rögzülnek, és később mint minták, tulajdonságok, képességek, értékek és hiedelmek, a nekik megfelelő helyzetben automatikusan aktiválódnak. Szinte észrevétlenül befolyásolják a választásainkat, azt, hogy ki merre indul el az életében, mennyire tudja szeretni és tisztelni önmagát, vagy hogyan fogja nevelni a saját gyerekét. 

Lehet viccelni Van Gogh levágott fülével?

Ez év tavaszán kisebb botrányt keltett, hogy Londonban, egy Van Gogh-önarcképekből rendezett kiállításon a múzeumi boltban fül formájú radírt árusítottak, utalásként a festő levágott fél fülére. Többen felháborítónak találták, hogy a múzeum viccet csinál egy mentálisan beteg ember szenvedéséből és tragédiájából. Érdekes lélektani kérdés: miért tartja valaki elfogadhatónak vagy tűrhetetlennek az efféle tréfát? És egyáltalán: lehet-e egy tragédiával kapcsolatban viccesen megnyilvánulni? 

A tartalomból: Testünk képe – Elhízásról, anorexiáról és egyéb testképzavarokról • A transzgenerációs traumák kialakulása és hatása • Az önsértő magatartás kezelése • Mindenható gyermekkor - Milyen családi minták befolyásolják a felnőtt éveket? • A stressz az élet sava-borsa • Hogy lássuk, mi a fontos – Hogyan befolyásolják negatív érzelmeink a döntéseinket? • A szenzoros feldolgozás összefüggései az evés zavarával • Hasonló a hasonlót vonzza? – Mi alapján választunk párt? • A szeretet, az elsimerés és az evéshez fűződő viszonyunk • Lehet viccelni Van Gogh levágott fülével? – Hol vannak a humor határai? • Öltözzük magunkat boldogra! • Mit tegyünk, ha szomorú a gyerek? • A kiégésről a színház nyelvén – Interjú egy izgalmas előadás kapcsán • Az önsegítés szerepe az evészavarokban • Válni vagy nem válni