Jelenlegi hely

Féltékeny vagyok

Kedves Andrea!
25 éves házasok vagyunk, eddig kisebb összezördülésektől eltekintve egészen szépen éltünk. Egy éve külföldön dolgozom, havi váltásban, ápolóként. Márciusban, amikor hazajöttem, a lányom mondta, hogy szerinte megcsal a párom. Először tagadott, de végül beismerte, hogy telefonok, és sms-ek voltak köztük. Nem kevés, de nem történt semmi köztük. Ezt el is hiszem. A borzasztó az, hogy azóta féltékeny vagyok, és nem tudok szabadulni a gondolattól. Félek, hogy megmérgezem a kapcsolatunkat, amit már nagyon szépen alakítottunk. Tegnapelőtt egy kolléganőjének a lányának telefonon segített számítógépet beállítani és közben mondta neki, hogy kicsim. Na ettől teljesen kiborultam. Szóvá is tettem, de ezen meg ő borult ki és nagyon összevesztünk. Nagyon szeretjük egymást, de nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek. Mert én nem tudok úgy élni, hogy állandóan ez jár a fejemben. Vagy
jobb lenne, ha kilépnék a kapcsolatból, bár kicsit belehalnék, de előbb-utóbb talpraállnék. Mit tehetnék azért, hogy megváltozzanak az érzéseim?
Hálásan köszönöm a válaszát.
Tisztelettel:Tünde

Kedves Tünde!

Tudom, hogy sokat várattam a válasszal, de csak közhelyek jutottak eszembe.

Ha megtörténik az, hogy a párja „elcsábul”, akkor a féltékeny gondolatok jogosnak tűnnek számomra, és el kell telnie egy kis időnek, amíg újra bízni fog benne. És addig minden apró gyanús jelre le fog csapni, még ha teljesen ártatlan helyzetek is. Ezt a párjának is meg kell értenie.

De nézzen magába! Ha azt érzi, hogy szereti ezt az embert, akkor túl lesznek ezen a válságon is – mert bizonyára voltak már nehéz helyzeteik, ha nem is ilyen jellegűek.  25 év kapcsolat után általában az életközépi válsággal, az öregedéstől való félelem miatt beindul a vágy férfiakban és nőkben is (ezt hangsúlyozni szeretném), hogy szeretnének még valami újat, mozgalmasat átélni, szeretnék, ha valaki rajongana értük. Lássuk be, egy hosszú kapcsolatban sokszor a megszokások működnek. Ha sikerül megbocsátania, és elfogadnia, hogy „emberből vagyunk” és mindenki hibázhat, akkor talán könnyebb arra is odafigyelnie, hogy hogyan tudnak a kapcsolatukba élményeket csempészni. Mert a soraiból azt olvasom ki, hogy megéri.

Üdvözlettel: Majoros Andrea

 

gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus
gyermek- és serdülő klinikai szakpszichológus
Share

Kérdezek a szakértőtől

Nevet vagy nicknevet adjon meg. Amennyiben engedélyezi, meg fog jelenni a weboldalon.
A weboldalon nem jelenik meg, közvetlenül erre a címre fog választ kapni a kérdésére.
Itt tegye fel a kérdését!
Ezzel tudomásul veszi, hogy kérdése és az arra adott válasz szerkesztett formában megjelenik a weboldalunkon, illetve megjelenhet Mindennapi Pszichológia magazinban is.