2020-04

Általános, mindenki által átélt tapasztalat, hogy bizonyos mentális tevékenységeket különösebb erőfeszítés nélkül meg tudunk valósítani, míg más gondolkodási folyamatok elvégzéséhez erőteljesen koncentrálnunk kell. Például legtöbbünk minden nehézség nélkül képes megmondani telefonja vagy bankkártyája négyjegyű PIN-kódját, ám a középiskolában tanult történelmi események pontos évszámának felidézése már nem mindig megy olyan simán, és nagyobb koncentrációt is igényel. Hasonlóképpen, könnyen és gyorsan el tudjuk olvasni az anyanyelvünkön íródott szöveget, idegen nyelven viszont általában nehezebben megy az olvasás. A példák rávilágítanak a gyakorlás szerepére is: a PIN-kódot szinte mindennap fel kell idéznünk, míg a történelmi események évszámait csak ritkán – hasonlóképpen az anyanyelvünkön sokat és gyakran olvasunk, míg idegen nyelven kevesebbet. Tehát amennyiben egy mentális műveletet gyakran végzünk el, akkor az egyre könnyebb lesz, automatikussá válik, és már nem igényel különösebb figyelmet.

Kutatások sora bizonyítja, hogy agyunk más-más területeit vesszük igénybe, amikor ismerős és amikor ismeretlen tárgyakról, emberekről vagy jelenségekről vonunk le következtetéseket. 

„Minden bajom okozója az anyám!” – gyakran hallani ezt a mondatot felháborodott barátnőnk, ismerősünk szájából, és ilyenkor óhatatlanul felmerül: lehet-e mindenért a szüleinket felelőssé tenni? 

A párkapcsolatok olykor rejtélyesnek tűnő okokból futnak zátonyra. Bejáratott kapcsolatban élő, összeszokott emberek új – akár a korábbinál jobb – élethelyzetbe kerülnek, és ettől egyszerre minden megváltozik.

Minden megszakadt házasság, élettársi kapcsolat velejárója a gyász. A válást gyászfolyamat kíséri – vagy előzi meg. 

Alaptézis, hogy a szülő mindig megvigasztalja, megöleli s megnyugtatja síró gyermekét. Bármi áron! – tartja a magát jó szülőnek vélő - 21. századi nő és férfi.

Ugyan az igényeit, vágyait, elgondolásait nem jeleníti meg nyílt és érthető módon, de úgy irányítja a környezetét, hogy végső soron az ő akarata érvényesüljön. 

A női mell eredeti funkciója az utód táplálása és a szexuális vonzerő jelzése lehetett. Napjainkban azonban a „nagymell-ideál” általánossá válása miatt a nők fele elégedetlen a mellméretével, ez pedig számos negatív következménnyel jár.