2009-02

A fejlesztők egyre inkább tudnak olyan világot teremteni, amelybe magunk választotta szimbólumokkal (vagy személyiséggel) be tudunk szállni

Egyes természeti népeknél a fiúgyermekeknek a mai napig igen véres beavatási szertartásokon kell átesniük ahhoz, hogy teljes jogú férfivá váljanak. Mi értelme lehet ezeknek a barbár szertartásoknak, amelyek szörnyűnek tűnnek – nem véletlen, hogy a ráció embere megszabadult az ilyen beavatási rituáléktól. De biztosan megszabadult tőlük? Akkor a katonák miért is kínozzák meg jó alaposan az újoncokat? Miért hallunk rémhíreket a főiskolák és egyetemek gólyatáboraiban meggyötört elsősökről? Miket művelnek tagjaikkal a bandákba verődött utcagyerekek?

2009-ben az USA egyik legnépszerűbb sorozata a United States of Tara. A történet főszereplője, Tara Gregson boldogan él férjével, Max-szal és két szép gyermekükkel: a 15 éves Kate-tel és a 14 éves Marshallal. Pontosabban, boldogan élne – ha nem lennének alszemélyiségei. Ha nagy stressz vagy érzelmi megterhelés alá kerül, elsötétül előtte a világ, és hirtelen elkezd egészen másképpen viselkedni, mint azelőtt: valamelyik „alteregója” veszi át a hatalmat. Mikor visszatér, persze semmire sem emlékszik…

A szobatisztaságra szoktatás tulajdonképpen egy olyan probléma kezelése, amelyet maga a pelenkázás hoz létre. A gyerekeknek intellektuálisan kell újra felfedezniük, amit az érzékeik elfelejtettek, és az éveken át tartó maladaptív tanulást kell korrigálniuk. Ennél a módszernél azonban a szobatisztaság nem végcél, hanem melléktermék – ahogy a szoptatásnak sem célja az elválasztás, még ha végül ahhoz vezet is. Nem az a cél, hogy az anya megszabaduljon egy tehertől, hanem hogy elmélyítse kapcsolatát gyermekével.