A diagnosztizáltan major depresszióban szenvedő gyermekek körében nagyon magas arányú az öngyilkos magatartás. Erre a megállapításra jutott a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Kutatócsoportja és a Pittsburgh-i Tudományegyetem együttműködésével zajló, a gyermekkori depresszió rizikótényezőit és lefolyását kutató vizsgálat. Az Amerikai Egészségügyi Intézet (NIH) támogatásával 1999. október 1-jével induló, európai viszonylatban is egyedülállóan nagy volumenű, 723 magyarországi gyermek és családja bevonásával végzett komplex kutatás azt vizsgálja, hogy az érzelemszabályozási képesség, a genetikai és különböző pszichofiziológiai, valamint a környezeti tényezők – azon belül a családi háttér és a különféle negatív életesemények – hogyan befolyásolják a gyermekkorban megjelenő depresszió kialakulását, lefolyását. A kutatásba bevont – az első depressziós időszak idején 10 év körüli – gyermekek jelentős részét a kutatócsoport jelenleg is vizsgálja.

A szuicid viselkedésre vonatkozó vizsgálat eredményéről dr. Kapornai Krisztina egyetemi docens, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztály vezetője – három éve az országos kutatás magyarországi vezetője – elmondta, hogy a klinikailag igazolt korai kezdetű depresszióban szenvedő gyermekek közül a vizsgálatsorozatban leghosszabban követett 115 fiatal 22 százaléka jutott el eddigi élete során az öngyilkossági kísérletig. Ez a döbbenetes adat a nemzetközi statisztikákat is meghaladja. Az utánkövetés ideje – átlagosan közel 15 év - alatt a teljes vizsgált populációt tekintve (723 fő) három fiatalkorú követett el befejezett öngyilkosságot.

„Ismert tudományos tény, de a mi kutatási mintákban is tudtuk igazolni, hogy a lányok sokkal gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot, mint a fiúk. A hosszútávú utánkövetés során a lányok 33, a fiúk 9 százaléka kísérelte meg eldobni az életét. Ez nagyon éles különbség a két nem szuicid hajlamra vonatkozó magatartása között” – fogalmazott dr. Kiss Enikő egyetemi adjunktus, az SZTE által irányított magyarországi kutatás országos koordinátora. További eredményeik szerint a gyerekek 19 százalékának egyáltalán nem volt öngyilkossági tünete vagy gondolata. A legenyhébb tünet, a halál gondolatával való foglalkozás az érintettek 80 százalékánál jelent meg. Súlyosabb tünete, az öngyilkosság gondolata a vizsgált gyerekek 70 százalékának volt, konkrét öngyilkossági tervet pedig 47 százalékuk fogalmazott meg. Az elemzések szerint az öngyilkosság kockázatát növeli, hogy a depressziós gyerekek gyakran hatástalan érzelem- és hangulatszabályozó módszereket alkalmaznak, negatív érzéseiken nem tudnak úrrá lenni. 

„A depresszió tünetei az örömtelenség, a szomorúság, az étvágy- vagy alvásváltozás, az összpontosítás nehézségei, az önértékelési problémák és a szuicid gondolatok. Azonban a gyerekek körében sokszor a betegség nemcsak szomorúságban vagy az addig kedvelt tevékenységek elhagyásában, hanem ingerlékenységben is megnyilvánulhat” – emelte ki dr. Kiss Enikő. A szegedi kutatás igazolta, hogy az ingerlékenység és a szomorúság egyszerre van jelen a depressziós gyerekek 60 százalékában. Az egyetemi adjunktus megfogalmazása szerint a kutatás nem azonosított a depresszió kialakulásáért felelős egy bizonyos gént, ugyanakkor a gén-környezet kölcsönhatások szerepe mellett az életesemények jelentőségére mutatott rá, amely a szuicid hajlam, az öngyilkos gondolkodás kialakulásában is nagy hangsúllyal bír. Az életesemények szempontjából a vizsgálatba bevont depressziós gyerekek adatait összehasonlították ugyanolyan korú egészséges gyerekekével. „A vizsgálat igazolta, hogy a depresszióban szenvedő gyermekek addigi negatív életeseményeinek száma (szülők válása, betegsége, egyéb veszteségek) jóval meghaladta a hasonló korú társaikét” – foglalta össze dr. Kapornai Krisztina. Vagyis nemcsak az számított, hogy jóval több esemény történt az ő kis életükben, hanem hogy ugyanannyi idő alatt sokkal több kifejezetten stresszteli hatást kellett elszenvedniük.

A kutatás hazai vezetője  óriási problémának tartja a pszichiátriai betegségekkel, azok vizsgálatával és gyógymódjával szemben Magyarországon még mindig jelen lévő társadalmi előítéletet, stigmatizációt, amely jelentősen hátráltatja (vagy meg is akadályozza) a mentális zavarokkal küzdő személyek időben történő ellátáshoz jutását, az öngyilkossági rizikó csökkentését. A felnőttkorra áthúzódó kezeletlen gyermekkori major depresszió igazoltan az élet minden területére negatívan ható, kedvezőtlenebb életminőséget eredményező teher.

A szakemberek a minél gyorsabb terápiás ellátás érdekében a depressziós tünetek korai szakaszban történő felismerésének a jelentőségét hangsúlyozták.

(Forrás: SZTE Info)