Dr. Bárdos Kata gyermek ifjúsági szakpszichológus és Standovár Sára klinikai és mentálhigiénés gyermekpszichológus, integratív gyermekterapeuta várja a kérdéseket. A beérkezett kérdések és a válaszok a címekre kattintva olvashatók. Kérdezni az oldal alján lévő űrlap kitöltésével tud, illetve ugyanezt az űrlapot a http://mipszi.hu/pszichologus-valaszol/kerdezek címen is megtalálja.
Szeretném elmesélni a történetem. Én és a párom között 16 év van. Ettől függetlenül jól megértjük egymást, nincsenek viták, közös az érdeklődési kör, tehát jól megvagyunk.
Egyedülálló anyuka vagyok, 31 éves, kisfiam 6, már régóta egyedül élünk, külföldön, nincs családtag, aki segíthetne. 7 hónapja megismertem a páromat online társkeresőn. Velem egykorú, nagyon kedves, intelligens férfi.
Mindig szorongó alkat voltam. 2 évvel ezelőtt elkezdtem minden apró dolgon órákig agyalni. Órákig pörgettem vissza gondolatban egy-egy eseményt. Ha mondtam valamit, gyorsan feljegyeztem, hogy nem mondtam-e valami nem odaillőt.
Nem értem magamat. 2 évvel ezelőtt találtam egy nagyszerű párt. Hasonló az értékrendünk, a jövőképünk, rengeteg szeretetet, törődést ad nekem, külsőre is teljesen az ideálom, és általában nagyon jól érzem magam vele.
Azért írok, mert nem tudom, mi a megoldás ebben a helyzetben, amiben most vagyok. Házasságban élek egy férfival, akinek előző kapcsolatából született egy gyereke, de ő nem velünk él. Nekünk egy közös gyerekünk van, aki 9 hónapos.
Férjem és én 9 éve vagyunk egy pár. Ez alatt az idő alatt 2 gyermekünk született. A nagy 5, a kicsi 2 éves. Férjemmel a kapcsolatunk bensőséges, közös érdeklődési körrel rendelkezünk, sok a közös programunk, elfoglaltságunk.
Tanácsot szeretnék kérni. A következő a kép. Volt egy párkapcsolat, lett egy kis helyes kisfiú, aki ma már majdnem 9 éves. Anyuka és Apuka különvált, Anyuka szakította meg a kapcsolatot. Amikor ez történt, a kisfiú 6 éves volt.
Történetünk ott kezdődött, hogy összejöttem egy egyedülálló apukával. Akkor 5 éves lányát egyedül nevelte. Anyjával ímmel-ámmal tartja a kapcsolatot, a nő "rosszéletű", a szó szoros értelmében.
25 éves házas, újdonsült anyuka vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott házasság. Egyvalami nagyon jellemző volt rám, hogy utáltam a rosszat a világban, a fájdalmat, mindenkit meg akartam menteni mikor kicsi voltam.
Hosszú történetemet szeretném rendbe tenni. Tanácstalan vagyok, hogyan tudom feloldani ezt helyzetet.
A házasságom, a családi kapcsolatunk megsínyli a következő problémát mostanában, és nem tudom, hogy mit tegyek.
Van egy 7 éves és egy 5 hónapos kislányom. A 7 éves nem közös gyermek a férjemmel. Férjem nyugodt, türelmes, céltudatos, kitartó ember. A picit együtt akartuk, neki még nem volt eddig.
15 éves vagyok, fiú, és idén szeptemberben kerültem át a szakközépiskolába. Azelőtt rengeteg volt rajtam a stressz, hogy milyen nehéz is lesz itt a tanulás és az ismerkedés.
Azt szeretném megkérdezni, hogy vajon páromnak miért nem alakult ki az érzelmi világa a nők
felé? Miért szégyenlős 40 évesen? Nem beszél, szókincse nagyon
15 éves fiú vagyok, most mentem új iskolába. Van pár osztálytársam, akikkel jóban vagyok, de nem mondanám MÉG teljesen a barátaimnak.
16 éves fiam miatt fordultam Önhöz! Sajnos úgy néz ki, hogy egy bizonyos online stratégiai játék függőjévé vált! Kb.
Van egy 1 éves és egy 6 éves fiam. A nagyobbikkal kapcsolatban lenne kérdésem.
A lányom 16 éves és már kiskorától kezdve a mai napig a párom és közöttem alszik mindennap, pedig van külön szobája. Arra vártunk eddig, hogy magától
Én egy ambíciók nélküli férfi (42) vagyok. Valahogy nem érdekelt, érdekel sem a karrier, sem az aktuálisan menő vagyoni tárgyak, trendi dolgok, emiatt mindig is kilógtam a sorból.
