Van egy 3,5 éves lányom. Az óvónők szerint is érett, nagyon okos
kislány, ők maguk sem értik, mi lehet az oka a következőkben kifejtett
problémának. Elöljáróban annyit szeretnék még elmondani, hogy tavaly
áprilisban megszületett az öccse.
Tavaly nyáron próbálkoztam igazán a szobatisztaságra szoktatással.
Körülbelül akkor jutott el odáig, hogy reggelente teljesen száraz
pelenkát vettem le róla - és ez azóta is így van.
A szobatisztaságra szoktatás kapcsán tudtam, hogy ha egyszer elkezdem,
onnantól pár napig biztosan nem adhatok rá pelenkát, így gondos
"tervezés" előzte meg a dolgot, azaz akkor, amikor biztosan nem kellett
olyan helyre mennünk, ahol gondot jelentene a hirtelen WC-re menetel, netán
pelenka kellene mondjuk egy hosszabb buszos utazás esetén.
Heteken át volt pelenka nélkül. Ruhában és meztelenül, itthoni kis
medencében és az udvaron szabadon, bent a házban is. Nem zavarta, ha
becsurgott vagy bement a dolog, jött, hogy oltozzunk át, és kész. A
bilire és a WC-re nem volt hajlandó ráülni, és ez a mai napig így van.
Olyan, mintha félne a WC-n, egyszerűen megközelíteni sem hajlandó.
Azóta is pelenkás. Próbálkoztam könyvvel, filmmel, mesékkel, matricás
jutalmazással, kivalaszthatta a WC-szettet, bugyikat választhatott, semmi
nem vezetett eredményre. Azaz annyit elertem, hogy pontosan tudja, mi lenne
a feladat, de mindig lezárja egy "majd később" - bel. Az oviban tavaly
októbertől látja a többieket napirendszerűen WC-re menni, és ez sem
hatja meg.
Szervi, vagy idegrendszeri eltérése nincs, mozgásfejlődésében eltérés nem
volt. A kitámasztó reflex hiányzik ugyan, de ez szerintem nincs
kapcsolatban a jelenlegi helyzettel.
Önmagát egyébként kislánynak nevezi, a szobatisztaságot pedig a
nagylányokkal társitja.
Az itthoni körülmények szerintem jók. A kommunikáció alapú nevelés
híve vagyok, talán kicsit szigorúbb a kelleténél (az apja szerint
legalábbis), bár kettőnk között a nevelési következetesség sajnos
nem működik.
A kérdésem tehát az volna, hogy mi az, amit tehetnék, vagy amit tennem
kellene. Hazudnék, ha azt mondanám, a kialakult helyzet nem zavaró - az
oviban csak ő az, aki egyáltalán nem szobatiszta. Az idősebbik óvónő
gyakran tesz szemrehányást, míg a fiatalabb rendre türelemre int. Én
magam a gyerek egészsége szempontjából nem vagyok nyugtalan, de a helyzet
- akárhogy is nézzük - kellemetlen mindenki számára. Nem szégyellem a
gyereket és soha nem mondtam neki gúnyos, vagy megalázó szavakat, de tény,
hogy kérdésekkel próbáltam már kideríteni, mi lehet az oka a WC
elutasításának.
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Diana!

Tényleg nehéz lehet ilyen helyzetben, mikor a külső nyomás, az intézmény felől jön egy elvárás, miközben Ön még elfogadóbb lenne kislányával kapcsolatban. Nagyon jó volt olvasni, hogy sok mindenre már eddig is figyelt: lehetőségek nyújtása kislányának, vagy a több napos pelenka nélküliség körülményeinek megteremtése, és amit kiemelnék, hogy a gyermek felé az aggodalmát megpróbálja nem kifejezni, és a megszégyenítést, a megalázást teljesen hanyagolta. Ez utóbbi azért is fontos, mert valószínűleg kislánya ezeket az érzéseket (megalázottság és szégyen) megéli valamennyire, és a legjobb reakció erre a helyzetre a türelem és elfogadás.

Kislánya 3,5 éves. A szó hivatalos értelmében szobatiszta, ugyanis az akaratlagossághoz kötjük az a fogalmat. Vagyis kislánya onnantól kezdve, hogy előre tudja jelezni, hogy mikor fog pisilni vagy kakilni, és képes akár minimális késleltetésre (pl gyorsan elérni egy bokorig, vagy felkapni a pelust), elsajátította azt a képességet, hogy ő irányítja a záróizmait, hólyagját. Kislányánál a WC és a bili kerülése miatt van a köztes állapot. Első körben azt mondanám, hogy meg fog érni rá, hiszen a legnehezebb részét, az irányítást már elsajátította.

Második körben azért felvetnék pár gondolatot, amelyek segíthetik gyermekét abban, hogy előrelépjen. Kulcsfontosságúnak tartotta Ön is azt a változást, hogy született egy testvér. Így kislánya “nagylány”, “nagytesó” lett. Részletekről nem volt szó, de érdekes egybeesés, hogy pont a nagylányok feladatát, a WC-re menést utasítja el. Mintha kicsit ellenállnak még ennek az új szerepnek, és inkább maradna baba. Ebben az időszakban (az első 6-8-12 hónapban) nagyon sok figyelem jut egy kisgyerekre, amely időben a testvér háttérbe szorulását jelenti, mégha érzelmileg nem is feltétlenül. Újra láthatja a teljes gondoskodást, ellátást, szoptatást, sok testi kapcsolatot, amelyek vonzóvá tehetik a babaszerepet. Ráadásul változásként azért egy óvodakezdés is szerepel: több helyen kell megélnie a nagylány-szerepet, amelyből - legalább - egyet elutasít. (Többről nincs információnk). Így azt gondolom, hogy segítheti őt a szobatisztaságban, ha a szerepének elfogadásában, formálásában segít. Ilyen lehet minden olyan tevékenység, ami kicsit ráirányítja a figyelmet: elfoglaltság, amit ő választ, vagy esetleg csak kettesben töltik el. Vagy játék, amelyben kisbaba lehet, majd szerepek cseréjével amikor ő az anyuka-nagytesó. Vagy olyan beszélgetések, mesék, játékok, amikben kifejezheti negatív érzéseit is: jobb lenne kicsinek lenni. Ezzel oldódhat a benne levő feszültség.

Emellett fontos lenne, hogy amennyire lehet, ne erőltetve jelenjen meg a WC-re menés. Persze ez nagyon nehéz lehet a hétköznapi életben, de sokat javíthat a helyzeten, ha kislánya úgy érzi, hogy nemcsak erről szól az élet. Nem biztos, hogy mindig meg kell kérdezni, akar-e WC-re menni. Elég, ha tudja, hogy csak szólnia kell, vagy esetleg ha látja, hogy Önök használják.

Biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja, mit kell tennie, és a folytonos kérdés csak feszültebbé teheti, hogy nem sikerül. Szerintem hallgatja ő eleget az óvodában. Így a szerepekben való erősödés mellett még egyszer a türelmet javasolom Önnek, Önöknek.

Üdvözlettel

Standovár Sára