Hirdetés

"Te is itt laksz, te se fizetsz"

22 éves vagyok. A testvérem most lesz 20 éves, és teherbe esett a 17 éves barátjától. A srác és a családja teljesen hülyének nézi a családomat. A srác hozzánk költözött, pedig a szüleim nem engedték, de engedtek a testvérem nyomásának. Jelenleg a sráccal együtt hatan lakunk egy 59 négyzetméteres lakásban, mivel nekem megszűnt a munkahelyem, így most csak édesapám dolgozik. A srác mégcsak egy szelet kenyeret vagy egy csörgőt se hajlandó venni bármelyik pillanatban megszületendő fiának, a testvérem úgyszintén. Nekem kellett kiságyat és ruhákat stb. megvenni, mégis ha felhozom a témát, hogy a srác nálunk lakik, eszik, fürdik, a válasz az rá, hogy "te is itt laksz, te se fizetsz". A srác nem veszi a gyereket a nevére egyelőre, amit megértek, de a szülei hogy képesek nem foglalkozni azzal, hogy itt lakik? Persze szórakozásra italra és tipmixre, sorsjegyekre hetente van pénze. Sajnos ezt nem tudjuk magunknak megengedni. A testvérem teljesen elvakult, hisz ott használja ki, ahol tudja.

Mit tegyek, hogy észhez kapjanak, mert a családunk csődbe fog menni, ha a fiú legalább dikmunkát nem vállal. A babát elvetetni nem lehetett, későn derült ki. Akkor a testvéremék
összevesztek, a fiú pedig megverte és fenyegette. Majd kibékültek, azóta a testvérem inkább nem eszik vagy nem vesz semmit hogy a pénzét, azt a keveset a fiúnak adja, hogy vele maradjon. Idegileg már teljesen kikészít a helyzet, hisz apukám 3 munkahelyen dolgozik, és zavar, hogy nem tudom levenni a terhet jelenleg a válláról, de ez se a tesómat, se a barátját nem érdekli. Bármi van, a tesóm csak a barátja érdekeit nézi. A fiú családjával sem lehet beszélni, őket nem érdekli. A húgom azt mondja, ha a barátja nem maradhat itt, akkor inkább az utcán lakik majd a babával és a fiúval. Azt hiszik, majd amit a gyerek születése után kapnak, abból megélnek. De az a baba pénze, nem az övék.

Már mindent megpróbáltam, nem lehet hatni rájuk. Én pedig lassan kikészülök. Anyukám felvetette az ötletet, hogy lehet, az lenne a legjobb, ha legalább én elköltöznék, annyival kevesebb lenne nekik. De nem tudok munkát vállalni jelenleg egészségügyi problémák miatt. A gyógyszereimet se tudom kiváltani, aminek a hiánya miatt kicsit idegesebb és morcosabb vagyok. Kértem őket, hogy ebben segítsenek, de azt mondják, hogy nincs rá keret - de arra, hogy a testvérem s a barátja elmenjen étterembe, ha a húgom azt szeretné, vagy masszázsra, mert fáj a háta a terhességtől, arra van. Úgy érzem, lassan kiégek vagy ártok magamnak. Nem tudom mitévő legyek, kérem segítsen! Mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm.


Kedves Brigitta Nikoletta!

Egyáltalán nem egyszerű a helyzet, amiben él. Úgy gondolom, nem szükséges különösebb szakértelem ahhoz, hogy belássuk, mind az élettér (6 ember 59 négyzetméteren), mind a kialakult helyzet túlmegy a józan ész határain.

Személyes véleményem az, hogy senkinek sincs joga megnyomorítani mások életét – noha a valóság nem ezt igazolja. Persze, ha valaki ezt nem látja át, az senkit sem jogosít fel arra, hogy más is így tegyen. Magyarán: ha a húga és a szülei hajlandóak arra, hogy egymást terrorizálva éljenek, és kiszolgáltatott helyzetbe hozzák magukat, attól Önt nem kell bevonni a játékba. Meglátásom szerint is az lenne a legjobb dolog, amit tehet, hogy elköltözik, ám ahogy írja, sem az egészségi, sem az anyagi helyzete nem teszi ezt lehetővé.

Amennyiben rendelkezik valamennyi bevétellel (ösztöndíj, támogatás), érdemes lenne azon gondolkodni, hogy átmenetileg valakivel (baráttal, ismerőssel, más családtaggal) közösen keres albérletet. Ha ez nem kivitelezhető, ajánlatosnak tartom felkutatni azokat a helyeket, intézményeket, forrásokat, amelyek valamilyen formában segítséget tudnak nyújtani. Érdemes a lakóhely szerint illetékes családsegítő központtal kezdeni, majd felkeresni a szeretetszolgálatokat.

Üdvözlettel:
Herceg Attila

Hirdetés
Hirdetés