Hirdetés

Nem és nem végzi el!

Kedves Kinga! A kérdésem egyszerű: hogyan vegyem rá a 11 éves fiamat, hogy pár általam kért feladatot elvégezzen? A tények: a fiam jó eszű, jó lelkű, nyílt, szorgalmas, rendes fiú. Sportol, barátságos, nagyon kötődik és szereti a háziállatainkat. Egyedi gondolkodású (a korosztálya felett álló gondolkodás). Egyedül nevelem, testvér nincs. Támogató, optimista, vidám anyuka vagyok, aki bátorít, a pozitív részeket emelem ki, még ha problémás is egy helyzet. Erős, határozott, kitartó, "nem feladó" típus, korrekt egyéniség vagyok, aki sok szeretettel neveli. Jó pár hónapja megkértem, hogy pár dolgot rendszeresen végezzen el mindennap, ezzel segítve a kettőnk otthoni tevékenységét. 1. kutyának friss víz adása, vizestáljának tisztítása (minden hétköznap, amikor hazaérünk, hétvége szükség szerint, akár délelőtt is) 2. macskának enni adni esténként 3. macskaalomból a kőre kihullott kövecskék felseprése (minden hétköznap, amikor hazaérünk, hétvégén délelőtt takarítással együtt) 4. A héten pár alkalommal legalább 1-1 tányér és pohár (amit használt) elmosása. 5. minden hétköznap reggel 7.15-re felöltözve (kabát és cipő is), összepakolva, útra készen legyen. Leginkább nem végzi el! Kértem szépen, csúnyán, kiakadtam, cirkuszoltam, leültem vele megbeszélni, elmondtam, milyen nagy segítség ez és csak pár perc stb. Azt is elmondtam, nem akarom mindennap figyelmeztetni, ez az ő dolga, neki kell számon tartani. Vezettünk az előszobaszekrényen táblázatot, amelyen x-szel jelölte mindennap, mind az 5 feladatnál, hogy elvégezte (egy darabig működött, 4-5 napig), rendszeresen megdicsérem és megköszönöm, ha elvégzi ezeket a feladatokat, megdicsérem, ha nem kell kabátban toporognom a bejárati ajtóban, mert már rég elmúlt 1/4 8 és még mindig nem indulunk. Szankcionáltam (pl. nem kap zsebpénzt a hónapban a mulasztásnál, megjegyzem, már fél évre előre járunk, vagyis legközelebb augusztusban lesz zsebpénz). Soha nem kértem többet, vagy mást! Nem és nem végzi el! Azt viszont tudom, hogy nem engedek belőle! De "megőrülök"! Mit tegyek? Mi lesz később, ha nagyobb lesz, ha kamasz, ha többet kell segítenie? Azzal is szembesítettem, hogy mindenben segítem, mindenre találunk megoldást, ami őt érint, mindent megteszek, amit megígérek, és, hogy soha nem hagyom cserben, ő számíthat rám. De ő? Arra a kérdésemre, hogy miért nem végzi el ezeket a pár percet igénylő feladatokat, nem kapok választ. Talán mégsem olyan egyszerű a kérdésem... Válaszát, tanácsát előre is köszönöm!


Kedves Amy!

 

Lehet, hogy én tudom a választ a kérdésére, melyre fia nem szokott felelni: gyanítom, hogy fia azért nem végzi el a fenti feladatokat, mert nem tudja elvégezni azokat. Mármint hogy életkorilag nem feltétlen alkalmas még az ilyen típusú tevékenységek rendszeres, önindított működtetésére. Tapasztalatom szerint a gyerekek nagyon jól tudják kampányszerűen mozgósítani az energiáikat – különösen egy számukra is vágyott cél érdekében (pl. jutalom, szülői elmismerés, stb.), illetve a már automatizált cselekvések lefuttatása sem okoz különösebb problémát. A kettő közötti tartomány azonban hosszas tanulási folyamat során alakul ki.

A monoton, kötelező jellegű tevékenységek legfőbb gyakorlóterepe az iskola. Fia feltételezésem szerint a felső tagozat elején járhat, ami önmagában is sok terhet ró az önálló munkavégzésre. A rendszeresség nem kifejezetten az ilyen korú gyerekek erénye, érdemes lenne a fokozatosságot szem előtt tartani. Én személy szerint a gyerek saját dolgainak intézését érzem reálisnak, a kutya-macska menedzselése tapasztalatom szerint túlmutat egy ekkora gyerek kapacitásán.

Ha mégis meg akarja tartani a fenti ötös listát, nem a szankcionálás felől közelíteném meg az ösztönzést, hanem zsetonmódszerrel (mindennapos visszajelzés; gyűjthető napi zsetonok, melyek hosszabb távon értelmesebb/értékesebb célra válthatók be) építeném fel a motivációs rendszert.

 

Üdvözlettel – Kiss Kinga

 

Hirdetés
Hirdetés