Kislányunk 5,5 éves. Éjszaka is dolgozom, havonta kb. 5-6 alkalommal. Ilyenkor a kislányunk a szüleimnél alszik, akikkel egy udvarban lakunk. A férjem időnként későn ér haza a munkából, de ha korán otthon van, akkor is anyuéknál alszik. Erről most már nagyon szeretnénk leszoktatni, de nem tudjuk. Sír, hogy nem akar apával aludni. Jókat játszanak, mesét néznek, de mikor már aludni kéne, sír, hogy Mamáéknál szeretne aludni. Férjem próbálja megnyugtatni, simogatja, türelmes vele, de nem sikerül, aztán ideges lesz és átengedi Mamáékhoz a lányunkat, és végül ott alszik. Egyetlen egyszer aludt csak a férjemmel az 1-1,5 év alatt. Mindig azt mondja, hogy majd legközelebb. Ha megkérdezem, hogy miért nem, azt mondja, hogy nem szokott ahhoz, hogy apával aludjon. Hogy tudnánk elérni, hogy a lányuk az apukájával aludjon?

Kedves Andi!

Az együtt alváshoz, az éjszakai együttléthez nagy bizalom kell, hiszen a gyermek teljes kiszolgáltatottságban, álmában van együtt a felnőttel. Ezt a bizalmat ki lehet építeni, csak idő és energia szükséges hozzá. A napközbeni együttlétek jó alapot nyújtanak, de a spontán játékon felül minél több olyan helyzet kell, amiben megélheti, hogy számíthat az apukájára: amikor segíteni kell neki, amikor fájdalma van, vagy csak úgy spontán igényli az apukáját, akkor legyen elérhető, hogy érezze a kislányuk, hogy ő a fontos. Az estéhez rituálékat érdemes kötni, ami ismertté, kiszámíthatóvá és ezáltal biztonságossá teszi az alvást. A legjobb az, ha a mamáénál kialakult rituálékból valamennyit átvesznek. Nem az a cél, hogy teljesen ugyanolyan legyen, csak hogy a lányuk számára fontos elemeket otthon is megélje: mese, beszélgetés, összebújás, plüssállat, ami éppen neki fontos. Ehhez érdemes egyeztetni a nagyszülőkkel, illetve akár úgy elkezdeni az átszokást, hogy a mamáéknál történő esti programba csatlakozik be az apuka. Így egyszerre válik ő maga az esti rituálé részévé, és közben megismeri, mi nyugtatja meg a lányukat. Utána az otthon alvásnál is lépéseket találnék ki az Önök helyében. Most a nem együtt alvás mindenkinek kudarc. Ha eleve úgy van megbeszélve, hogy x ideig csak a vacsi, aztán a vacsi és a fürdés, aztán már a mese is, majd egyre több esemény lesz otthon apával kettesben, akkor megszokja a helyzetet, fokozatosan van bevezetve, mégsem kudarc egyikőjüknek sem. Addig is nyugodtan beszélgessenek az alvásról, vagy találjanak ki mesét, amiben a főszereplő nem akar ott aludni az apukájánál, vagy ahol különböző helyeken különböző alvási rituálékat talál ki magának.

Adjanak időt a változás megvalósulására, miközben azért határozottan képviselik azt, hogy mi felé szeretnének haladni!

Üdvözlettel

Standovár Sára