Olyan problémával fordulok Önökhöz, hogy a kisfiam most kezdte el az iskolát, és először nagyon tetszett neki, de aztán a harmadik napon a németóra miatt át kellett menniük egy másik (számára idegen) tanterembe, egy másik (számára
idegen) tanítónőhöz,ott akkor elkezdett sírni. Azóta minden nap sír az iskolában (1-2órát biztos). Este is sír itthon, hogy nem akar iskolába menni. Azt mondja, hiányzom neki. Rengeteget beszélgetek vele, meg beszélgettem is! Vigasztalom, ahogy tudom, de mondom neki azt is, hogy nincs miért sírnia, jó helyen van, ne csinálja ezt, stb! Az óvodában semmi ilyen gond nem volt!! Már egy kicsit tanácstalan lettem, miben tudnék még neki segíteni?!

Kedves Anyuka!

Levele olvastán a fejem fogom – pont a leírtak miatt nem szerencsés az éppen beszokóban levő elsős gyerekeket külön tantermekbe mozgatni, és az sem véletlen, hogy általában két tanító nénivel fut az első két év. Nagyon sok megszokni- és befogadnivalót jelent így is az iskolakezdés, minél több új ingerrel bombázzák a gyerekek amúgy is próbára tett biztonságérzetét, annál esélyesebb, hogy akadozni fog az alkalmazkodás.

No de ami történt, megtörtént, nézzük, mit lehet tenni a már kialakult helyzettel! A vigasztalás azon részét, hogy nincs miért sírnia, kisfia a hajára kenheti, hiszen azért sír, mert talajvesztettnek érzi magát. Segítheti viszont a biztonságérzetét, ha együtt minden nap átnézik, hogy jönnek sorra a következő nap órái (az órarendet még valószínüleg nem tudja elolvasni), akár készíthetnek rajzos órarendet, átbeszélhetik, melyik óra lesz a külön teremben, külön tanárrall, stb. Ha napi szinten kell bevinni a tanszereket, összekészíthetik olyan sorrendben, hogy abból is leolvasható legyen, melyik óra melyik után következik. Mihelyt egy kisiskolás kompetensnek kezdi érezni magát a saját iskolai dolgait illetően, csökken a szorongása, és elkezdi jól érezni magát.

Még egy ötletem van: a tolltartóba, vagy az iskolatáska egy rejtettebb zsebébe lehet minden nap valamilyen „titkos üzenetet” bekészíteni – kicsi rajzot, szivecskét, esetleg matricát –, amiről fia tud, és mondjuk első szünetben megnézheti és erőt meríthet belőle.

Biztos vagyok benne, hogy kisfia idővel klasszul venni fogja az iskolai akadályokat, addig is szurkolok!

Üdvözlettel – Kiss Kinga